Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Porkoláb Péter: Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945–1975
Tisicum XVIII. szolgálja, a többit értékesítik. Zöldség- és gyümölcstermesztésben, kisállattenyésztésben meghatározók voltak az ország egészének ellátása szempontjából a háztáji gazdaságok.47 A háztáji gazdaságot népszerűsítő kártyanaptárak is megjelentek, pozitív fényben feltüntetve azt, pl. hasonló szövegekkel: „Kössön háztáji biztosítást!”, „Több tojás, több baromfi, több jövedelem a háztájiból!”461968. január 1-jén bevezették az új gazdasági mechanizmust, aminek köszönhetően az mgtsz-ek jóval több támogatásban részesültek, és sok jogi, szervezeti problémától szabadultak meg.49 Ugyanekkor a háztáji gazdaságok is támogatottabbá váltak. Tiszadobon a háztáji gazdaságok meghatározó részben hízóállattartással foglalkoztak, és csak az önellátás szerepe volt ezen felül kiemelkedő. A tiszadobi háztáji gazdaságok szarvasmarhatenyésztése hízóállattartásra és fejőstehén tartására, tejtermelésre oszlott. A 60-as években és a 70-es évek elején a főszerep a hízómarhatartásé volt. A 70-es évek végétől a tej árának emelkedésével ezt a szerepet átvette a tejtermelés, mely a jószágállomány cserélődéséhez is vezetett, a magyar tarka állományt kezdték felváltani a nagyobb tejhozamú piros, illetve fekete Holstein-fríz fajták. A hízómarha-felvásárlást állami felvásárlók végezték. A tej felvásárlása és begyűjtése a 60-as évek végéig külön működött, majd a szövetkezet átvállalta a háztáji tej begyűjtését. A termelő- szövetkezetek tejcsarnokaiba hordták be a tejet, ami után a szövetkezetek havonta fizettek tejpénzt. A sertéstenyésztés hízó- és malaceladásra oszlott. A sertéstartás volt kiemelkedőbb a településen, a sertéshús értékesítésének elősegítésére az 1970-es évek elején a termelőszövetkezet húsboltot nyitott, és a felvásárolt sertéseket ott mérték ki.50 A malacok értékesítése háztól történt, illetve különböző állatvásárokon. A tiszadobiak Nyíregyháza és Ónod állatvásáraira jártak eladni és vásárolni. A háztáji gazdaságoknak köszönhetően és a tsz-ekben kapott fizetések stabilizálódásának hatására a falusiak egyre jobban éltek, a lehetséges keretek között. A háztáji gazdaságok hatékony működtetésében óriási szerepet kapott az ÁFÉSZ, melyen keresztül a falusiak a háztájiban megtermelt áruik jelentős részét tudták értékesíteni. Az ÁFÉSZ-en keresztül adhatták el a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, tojást és az aprójószágokat. Egy településen, mint Tiszadobon is, az ÁFÉSZ megbízott felvásárlójának kiemelkedő szerepe volt, gyakorlatilag közvetítőként működött termelő és fogyasztó között. Aki falusi lakosként valamit megtermelt, a ház körü47 VARGA Zsuzsanna 2003. 326. 48 GLATZ Ferenc é.n. 706. 49 ROMSICS Ignác 1999. 423-454.; VARGA Zsuzsanna 2003. 320. 50 Itt nemcsak a tagoktól felvásárolt sertéseket értékesítették, hanem a nem tagok - kintmaradtak, egyéb - is eladhatták hízósertéseiket a termelőszövetkezet húsboltjának. Ii kiskertben vagy zártkertben, szőlőskertben, az ÁFÉSZ-en keresztül rendszeresen, esetenként, alkalomszerűen tudta értékesíteni. Sok esetben előfordult, hogy felkereste valaki a felvásárlót bizonyos áruval, és a felvásárló a helyi vagy a környékbeli falvak iskoláit, óvodáit vagy környékbeli falvak más felvásárlóit körbetelefonálva kerített vevőt az alkalmi vételhez. De általánosabb volt a rendszeres felvásárlás, meghatározott napokon szállították az élőállatokat, mely szállítás időpontjáról általában tudtak a termelők, ha változás történt, láncszerűen értesítették egymást vagy a település hangosbemondóján keresztül értesülhetett róla a lakosság. Kiemelkedő áruként volt jelen a településen az élőnyúl, melyet 2,5-3,5 kg súly között vettek át. A nyúltartáshoz szükséges takarmánynövényeket is természetesen a háztájiban állították elő, ebben az időben még nem volt erőteljesen meghatározó a táppal történő hizlalás. Egyes nyúltartók teljes jövedelmének 50%-át is kiadta havonta a leadott nyúlból befolyó összeg.51 „49.000 forint volt egy Trabant, 3 év alatt vettem egyet, 75-től 78-ig meglett a nyúlból.” A kollektivizálás egy pár évre lelassította a magyarországi falvak fejlődését, a paraszti gyarapodást, de az 1960-as évek közepétől - majd 1968-tól intenzívebben - megfigyelhető egy általános fejlődési tendencia. A 60-as évek végére a falvak kezdtek teljesen átalakulni. A 70-es évektől a falvak támogatását visszaszorítják Magyar- országon, és megindul egy városiasító program, a városok intenzív fejlesztése. Az agrártelepülések aránya a 60-as évekről a 70-es évekre 51%-ról 31%-ra csökkent.52 1970-ben Tiszadobon összevonták a tsz-eket, egy tsz maradt a faluban, a Táncsics Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A centralizációs folyamatban szerepet játszott a „minél nagyobb, annál jobb, annál szocialistább” rögeszméje is.53 1974-ig működött a termelőszövetkezet régi vezetése Tiszadobon, amelyet a központi vezetés hatására leváltottak. Az új vezetéssel ifjú agrárértelmiség került a faluba, akik a termelőszövetkezetet teljesen újjászervezték. A falura került ifjú agrárértelmiségi réteg az országban mindenütt megjelent, minek következtében a falvak addigi társadalmi szerkezete erőteljesen megváltozott.54 A diplomával rendelkezők mellett egyre nagyobb arányban jelentek meg a szakmunkás végzettségű fiatalok a tsz-ekben. Az addigi szakmai képzettséggel nem rendelkező vagy alacsony szinten képzett tsz- tagokat és vezetőket felváltotta egy fiatal szakmunkás, tech51 Az 50%-nyi jövedelmet több helyen kiemelten említik a településen, vagyis hogy a háztáji gazdaság az ezzel foglalkozók havi, illetve éves jövedelmének felét biztosította, ami nemcsak a jobb életminőség biztosításának szempontjából érdekes, hanem abból a szempontból is, hogy ezt a jövedelmet senki sem ellenőrizte, nem tartozott adó alá, így a háztáji gazdaságot fenntartó lakosság extra, ellenőrizetlen, gyakorlatilag nem mérhető jövedelemre tehetett szert. 52 VALÉR Éva 1987. 32. 53 uo. 15-23. 54 JUHÁSZ Pál 1983.191-224.; ANDORKA Rudolf 1994. 3-26. 286
