Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Porkoláb Péter: Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945–1975
Néprajz Porkoláb Péter Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945-1975 1* A faluról Tiszadob Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától nyugati irányban,1 2 tőle 42 km-re található település. A nyíri Mezőségben, három megye találkozásánál fekszik: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyék találkozásánál.3 A falu a második világháború befejeződése előtt nagybirtokosi tulajdonban volt, 1654-től az Andrássyak birtokolták egészen 1945-ig. Tiszadob 1930-ban nagyközség a dadai alsó járásban. Területe 13.662 kataszteri hold, melyből 7.811 szántó, 83 kert, 753 rét, 43 szőlő, 2.711 legelő, 938 erdő, 61 nádas és 262 kataszteri hold terméketlen terület. Lélekszáma 3.915 fő, mind magyar anyanyelvű. Lakói foglalkozása őstermelés, ipar. Az uradalmi cselédség mellett törpe- és kisbirtokosok lakják.4 5 1950-től Tiszalök járáshoz tartozik, és megalakul a tisza- dobi helyi tanács. Tiszadob sugaras, halmazos szerkezetű település. A XVII. században az Andrássyak gömöri és zempléni jobbágyokat telepítettek be a faluba. Az 1920-as években épült ki a falu Újtelep része, 1945 után pedig a Legújabb Telep a falu délkeleti-déli részén. A népesség számának alakulása 1939-től 1970-ig5 Ev Állandó lakos (fő) 1939 3915 1949 4864 1960 4631 1970 3900 A falu helyzete az agrárium tükrében 1945-től 1975-ig 1945 előtt a falu lakóinak többségét az uradalmi cselédség adta. Voltak kis- és törpebirtokok, elenyésző számban nagyparaszti birtok, birtokosok is, de a falu lakosságának nagy részét föld nélküli, szegény családok alkották. A földnélküliség nemcsak egyszerűen a szegénységből fakadt - és fordítva: a szegénység a földnélküliségből -, hanem abból az akkor változtathatatlannak tűnő tényből, hogy az uradalmak földjeikből el nem adtak, vagy csak igen csekély mértékben, és csak a rosszabb minőségű területeken, a falu határában szétszórva. Gyakorlatilag egyszerűen korlátozva volt a faluban élő családok anyagi gyarapodása. Nemcsak a cselédség, hanem a birtokkal rendelkező önálló gazdálkodói réteg is az uradalom által szabott korlátok közé volt szorítva. Az uradalmi cselédség az uradalmaknak a falu környékén elszórtan elhelyezkedő tanyáin és a falu belső részén élt. Cselédlakásokban laktak, általában 2-4 családnak volt egy közös konyhája, tűzhelye. Sokgyermekes családok voltak. A férfiak dolgoztak az uradalomban, az asszonyok pedig otthon voltak, a gyerekeket nevelték, már amennyire kellett azokat nevelni, mert a sok család sok gyereke összeverődött, a nagyobbak a kisebbeket felügyelték, és együtt játszva, egymást húzva-nyúzva töltötték a napot. Az asszonyok a gyerekek felügyeletén kívül főztek, és azt a kevés jószágot látták el, amit otthon tartottak, illetve tarthattak, mert az uradalom meghatározta azt is nekik, mennyi és milyen jószáguk lehetett. Nem sok jószág tartását engedélyezték, de nem is tellett sokra: egy sertés, pár kacsa és 5-6 tyúk volt az, ami a cselédek saját tulajdonú jószágállományát képezte. A cselédlakás mellé épített kis ólban tartották jószágaikat és a tűzifa tárolására épült színben kevés fájukat. Ha valakinek sikerült kevés jószágát felnevelni, megtartani, az örülhetett, mert kiegészítette a kommenciót, a cselédbért, 1 Az e munkában szereplő adatok egy része és bizonyos szövegrészek egy korábbi tanulmányban megjelentek: Péter PORKOLÁB: Hungarian and Finnish Family Farming in Village Community from the 1950s to the 1980s. In.: Hungarologische Beiträge 18. (szerk.: HALMESVIRTA, Ans- si-NYYSSÖNEN, Heino) Jyväskylä. 2006. A tanulmány jelen formájában a 2008 nyarán végzett kutatás legújabb eredményei is szerepelnek. Szabó Lászlónak azért ajánlom ezt az írást, mert valamennyi tanítványát - köztük engem is - mindig arra biztatott, hogy szülőhelyén végezzen mélyebb kutatásokat, hogy így állandó, biztos viszonyítási ponttá váljon a további kutatói munka során. 2 FÉNYES Elek. 1851. 268. 3 VERESEGYHÁZINÉ KOVÁCS Jolán-VERESEGYHÁZI Béla 1996. 266. 4 KERTÉSZ J.-FOLLAJTÁR E. 1939. 361. 5 BUGYA István 2006.145. 273
