Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Porkoláb Péter: Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945–1975
Tisicum XVIII. mely háromhavonta járt. Ez terményből, szalonnából és egy kevés pénzből állott. Egy gőzekés kommenciója Andrássy Sándor uradalmában egy évre szólóan a következőkből állott: „14 mázsa búza; 2 mázsa árpa; 1 tehéntartás növendékkel együtt, hozzá ingyen legelő, kaszáló; 1 fias koca évi szaporulatával ingyen; 20 pengő fertálypénz (negyedévenkénti bér); negyedévenként 4 kiló szalonna, 20 kiló só; szántáskor egy hétre 1 kiló szalonna, fél kiló szappan, minden hold föld után 3 fillér; évente 4 méter fa, 100 kéve gally. A cseléd, ha akart, vállalhatott harmadosba kaszálást, amennyit bírt.” A cselédgyerekek már iskolás korukban eljártak a nagybirtokra dolgozni, szurkálni.6 Az iskolát elhagyva napszámba jártak dolgozni. A fiúk, mikor már nagyobbak lettek, elszegődtek béresnek, és ha megnősültek, egy újabb cselédcsaláddal bővült az uradalom, mert az emberek nem szívesen mozdultak falujukból. A cselédek mellett voltak még kepés emberek, akik nyáron mentek a grófhoz dolgozni aratási munkába, ott megkeresték az egész éves kenyérrevalót, télen pedig napszámra jártak. Az aratási munkán kívül árokpucolást, úttisztítást, -javítást és más munkákat vállaltak az uradalomnál fizetésért. A summások cukorrépát, kukoricát kapáltak, ezek főleg fiatal lányok voltak. Egy napi munkájukért 80 fillért, a jobb munkások 1 pengő 20 fillért kaptak. Nagyon szigorú és fárasztó munka volt ez, mert aki nem volt ott a reggel 4 órai kezdésnél, azt aznap már nem vették be a munkába, és a munka este 7-8 óra körül fejeződött csak be, s másnap reggel újra 4 órakor kezdődött. „A summásgazda, a kerülő vezette a sommásokat a munkába. Ű ment legelöl, ahogy ő ment, úgy kellett mindenkinek menni utána. Danolva mentek kifele, a gazda megtanította őket, hogy hogyan kell szépen, nyugodtan kapálni, nem hajtotta őket, de megkövetelte a tisztességes munkát. Fecskefarokban haladtak a kapálással, hogy ne tapossák. Délbe másfél óra ebédidő, belecsúszott az kettőbe is, délután ozsonna, este sötétedéskor indultak hazafele, szintén danolva." A gyerekek, akik dolgozni jártak az uradalomba, a már említett szurkálási munkáért napi 50 fillért kaptak.7 Akinek nem volt saját vagy bérelt földje, mind az uradalom földjén dolgozott vagy a gazdáknál, akik a faluban laktak. Kis- és középparaszti gazdaság olyan kevés volt, és maguk sem a legkiemelkedőbb anyagi helyzetben, hogy sok munkát nem tudtak biztosítani a faluban élő, széles földnélküli rétegnek. A gazdák bármily kevés földdel rendelkeztek is, már sem ők, sem gyerekeik nem mentek el az uradalom földjére dolgozni. Mivel a falu nagy része földnélküli szegény volt vagy uradalmi cseléd, ez meglátszott a falu képén is. Nagyon sok ki6 Nagy gyerekhad járt kiszúrni a gazt, a tövist a kalászosok tövéről, így egy hegyes szerszám segítségévei kivágták azokat, megtisztítva ezáltal a búza-, árpa- vagy gabonaföldet. 7 80 fiilérből lehetett venni akkoriban egy női delin fejkendőt és 40 fillérbe került egy női karton fejkendő. esi, egyszobás ház volt Tiszadobon, melyek szalmával vagy náddal fedettek voltak, de sok család lakott kisebb földkunyhóban, melyek alig emelkedtek ki az udvarok szintjéből. A település ősi részén, az ún. Felvégen éltek nagyobb részt a gazdacsaládok. Az Alvégen és a Bótháton a szegényebbek, kisebb gazdák és a cselédek. Az 1920-as években a gróf a grófi földeken osztott ki lakótelkeket, ahová kisebb gazdák, de főleg földnélküli családok költöztek. Ezt mutatja az is, hogy csak hét ház volt az új osztású területen - melynek neve Újtelep -, amelynek fala vályogból volt, magasan kiemelkedett a földből, és rendes faszerkezetű teteje volt. A többi földkunyhó, földbe ásott, gizgazzal, szalmával, száraz kukoricaszárral fedett veremlakás volt, melyeket később (az 1940—50-es évekre) felszámoltak, és egy-két helyiséges házakat építettek a helyükre. A cselédség nagy része kint élt - mint ahogy azt már említettem - az uradalmi tanyákon, ahol a művelendő földek és a jószágok nagy része volt. Ha valamelyik cselédnek sikerült saját telekhez jutnia, akkor az már nagy szerencse és anyagi gyarapodási lehetőség volt, mert az udvaron gyümölcs, zöldség megtermett, aprójószágot számolatlanul tarthatott, és lábasjószágainak száma is könnyebben gyarapodhatott. Az 1940-es években egy átlagos telek, amire építkezni lehetett, egy fejőstehén árába került a faluban. Az 1945-ös változások óriási mértékben megváltoztatták a falu társadalmi szerkezetét. A nagybirtok megszüntetésével a földnélküliek, a kevés földdel rendelkezők földhöz, illetve nagyobb földterülethez jutottak az 1945. március 17- én elrendelt földosztás alapján.8 A gróf tulajdonát már 1945 tavaszán megkezdte széthordani a falu lakosságának egy része, a bennük felhalmozódott ellenérzések, düh és a politikai helyzet miatt. 1945. április 15-én megtörtént Tiszadobon az első ünnepélyes cölöpleverés, ahová a helyi földosztó bizottság az egyházak lelkészeit és a falu összes lakóit meghívta. Itt közlöm az egyházak lelkészeinek szóló meghívót, melyet a Földigénylő Bizottság és a község elöljárósága fogalmazott: „Évszázados álma ment teljesedésbe a magyar népnek, midőn az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány kiadott rendeleté alapján a földet végre birtokba kaphatja. A magyar nép életében annyira fontos és nagy esemény kezdetén a birtokbaadás és kimérés megkezdésekor első szó a hálaadás szava és további méltatása e napnak. Ezért a Pártok vezetősége megkeresi a felekezetek lelkészeit, hogy 1945. évi április hó 15-én a helyszínen tartandó ünnepélyes cövekleverési ünnepségen rövid isteni tiszteletet tartani szíveskedjenek és ott szintén jelen legyenek. Az igénylők egész tábora jelen lesz a felemelő ünnepségen és az ünnepség a vasárnapi templomi istentisztelet után 8 ROMSICS Ignác 1999. 281-282.; VALUCH Tibor 2002. 190.; VARGA Zsuzsanna 2003. 265. 274
