Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Szilágyi Miklós: Gazdák és mezőgazdasági munkások (Szócikkek egy tervezett, de soha el nem készülő társadalomnéprajzi lexikonból)
Néprajz a helyi közéletében vettek részt és polgárias divatoknak hódoltak. Az 1940-1950-es években, szovjet példa nyomán, 25 kát. hold birtokhatár felett „kizsákmányoló kutaknak" bélyegezték és terrorisztikus módszerekkel üldözték, társadalmi rétegként gyakorlatilag felszámolták a nagygazdákat.18 gazdaasszony: A -»gazda felesége, akinek (a férfiúi szerep hatalmi jellegéből adódóan) a család presztízsét érintő gazdasági döntésekbe való beleszólása erősen korlátozott volt, viszont (a nemek közötti munkamegosztásból következően) a hagyományos parasztgazdaság munkatevékenységeinek jelentős részét teljes önállósággal végezte, irányította, s az ezekkel kapcsolatos döntések felelősségét is egyedül viselte. A háztartás megszervezése, a családtagok életszükségleteinek kielégítése lévén a ~ elsődleges feladata, nemcsak a gyermeknevelés és a konyhai műveletek megannyi teendője, hanem a konyhára valók (a főzelékfélék, a zöldségek, a fűszerek, valamint a baromfi), a ruhaanyagok (elsősorban a kender) megtermelése, illetve összegyűjtése és feldolgozása is teljességgel kívül esett a gazda tevékenységi körén is, érdeklődésén is. A ~ vitathatatlan önállósága fejeződött ki abban is, hogy ha a baromfitartás vagy a kerti vetemények feleslegét a piacon értékesítette, a bevétellel nem kellett elszámolnia, viszont ebből a bevételből kellett fedeznie a háztartási, a gyermeknevelési kiadásokat. Ez a háztartásvezetésbe beleértett önálló gazdálkodás a nagygazda-feleségekre is jellemző volt, függetlenül attól, hogy személyesen részt vettek-e a kerti munkákban és az állatnevelésben, vagy csak a ->• cselédeiket irányították. Mindezen munkafeladaton túl a gazda által szervezett, végzett és irányított munkatevékenységek közül - kisebb-nagyobb mértékben - „segédkezés” jellegű feladatokat is vállalt a ~. A gabonatermesztés, a kapások művelése, a szénagazdálkodás vagy a nagyállattartás olyan részmunkáit tehát (pl. marokszedés, kapálás, szénagyűjtés, tehénfejés), melyek - a paraszti felfogás szerint - könnyen összeegyeztethetőek a háztartási teendőkkel, s nem haladják meg az asszonyi teherbírást. Hogy valóban részt kellett-e vállalnia a ~-nak ezekből a munkákból is, s ha igen, milyen mértékben, döntően a család társadalmi-vagyoni helyzetétől, részben a lokális hagyományoktól függött. A kisgazda-feiesé- gek igen sok olyan, segédkezés jellegű munkafajtára rákényszerültek, melyeket a nagygazdák férfi vagy női cse/éóeikkel, napszámosaikkal végeztettek el; egyes vidékeken a tehénfejés férfimunkának, más vidéken női munkának számított. Voltak azonban olyan, szigorúan „férfimunkának” tekintett feladatok (pl. kaszálás, a lovak, az ökrök igába fogása és hajtása), melyeket - függetlenül attól, hogy volt-e kellő ereje és tudása az elvégzéséhez, és esetleg szükség is lett volna a segítségre - a —nak nem volt illendő végeznie; csak a férfi munkaerő teljes 18 ERDEI Ferenc 1941.; HUSZKA Lajos 1984-1986.; SZENTI Tibor 1985.; SZILÁGYI Miklós 2002. hiánya (azaz: a háború időszaka) adott alkalmilag felmentést ennek az illendőségi tilalomnak a megszegésére.19 gyermekmunka: A gyermek-korosztályhoz tartozó parasztfiúknak és -leányoknak I. a munkára nevelést szolgáló foglalkoztatása a saját család ban; 2. mezőgazdasági bérmunkaformák keretében történő alkalmaztatása idegen parasztgazdaságban vagy nagybirtokon. A munkára nevelés folyamata, játékos elemeket, a szórakozás lehetőségét is magában foglalva, már 5-6 éves korban elkezdődött a parasztcsaládokban, s a legény- és nagylánykorban, amikorra fizikailag és mentálisan alkalmassá váltak a családalapításra, a legnehezebb, a legbonyolultabb paraszti munkák elvégzésére is felkészülten be kellett fejeződnie. A kisgyermeket, a serdülőt, a kamaszt - a nemek közötti munkamegosztás elvét is figyelembe véve - egyrészt belekapcsolták az éppen soron lévő munkafolyamatokba, a fiúkat inkább a mezőgazdaságban, a lányokat a háztartásban foglalkoztatván és segítő szerepet szánván nekik, hogy elleshessék- utánozhassák a munkafogásokat. Részben pedig olyan feladatok önálló elvégzését (leggyakrabban háziállatok kisebb tálkáinak legeltetését) követelték meg tőlük, melyek nem haladták meg testi erejüket és szellemi képességüket. Erre az ösztönös és tudatos elemekből egybeszerveződött nevelési elvre és gyakorlatra egyszerre volt jellemző a gyermeki munka számonkérésében megnyilvánuló, az el nem végzést vagy gondatlanságot szankcionáló következetesség, szigor, valamint a gyermek számára terhes napi feladatok távlati céljának a folyamatos tudatosítása. (A távlati cél nagyobb jelentősége abban is kifejeződött, hogy az iskolai oktatás elhanyagolása árán is megkövetelték a gyermekmunkát.) A nevelési célú korai munkára fogás a saját gazdaságban, ha voltak is különbségek a követelt feladatok súlyában, nehézségi fokában, egyformán jellemezte mind a hagyományos életvitelű módos gazdákat, mind a szegényparasztokat. A munkára nevelésnek ez a parasztos felfogása és a szegényparaszt, az agrárproletár sorsú család megélhetési nehézsége együttesen jelentette a mentális hátterét annak, hogy a parasztmunkás-családokban a gyermeket esetleg már 6-8 éves korban elszegődtették tavasztól őszig, illetve egy-két hónapra kiscselédnek. Akire mindenes kisegítő feladatokat vagy állatlegeltetést, tehát a saját gazdaságban szokásoshoz hasonló feladatokat bíztak a szintén „paraszt” munkáltatóik. A munkára nevelést azonban az „idegen” gazdaságok kevéssé tekintették feladatuknak: az éppen szükséges munkafogások ismerete előfeltétele volt a gyermek-cseléd foglalkoztatásának. Viszont sokkalta keményebben követelték a felelősségteljes munkavégzést, és - a teljes ellátás mellett - a felnőtt cselédek bérének töredékét (bár évről-évre, a gyermek testi ereje növekedvén, valamivel mindig többet) fizették munkabérként. Maga a gyermekmunkás azonban, bár meg19 SZENTI Tibor 1985.; NAGY Olga 1989. 265
