Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme
Történelem lásra utal - nemcsak a körívben elhelyezett felirattal, de a képmező középén harcoló-viaskodó, rövid kardjával a páncélos németre támadó lobogó hajú, parasztruhás észt rohamozó figuráival is. Mivel az események nem csupán egyetlen éjszakához köthetők, hanem folyatódnak nemcsak az egész 1343-as, de még az azt követkő évben is, Heinrich Valk ezeket a történeti eseményeket is történeti hitelességgel idézi fel a maga ka- rikaturisztikus stílusában a rendelkezésre álló egy négyzet- centiméternyi felületen. 4. A PAIDE 4. V. 1343. feliratú parányi műalkotáson például azt a történeti tényt, miszerint a Szent György éjszakai eseményeket követően a saaremaa-iak július 24-én kezdeményezett újabb felkelését, amelynek során 1343. május 4-én körülzárták Paide várát, és nyolcnapos ostrom után a németek szabad elvonulás feltételével megadták magukat. Ám mivel a velük szembeni gyűlölet erősebb volt annál, mint hogy csatanyerőként ennyivel megelégedjenek, a várból kivonulókat a lázadó észtek fejszékkel, lándzsákkal, kövekkel halomra gyilkolták. 4. kép 5. kép és kiterebélyesednek, s e terebélyesedéssel együtt növekszik e parányi remekművek értéke, jelentősége is. 5. A TOOMPEA feliratú alkotás például - még ugyanezt a korszakot idézve - formailag és rajzolatában is a német lovagrend páncélos vitézeinek tolldíszes védősisakját képezi le. Emlékeztetve arra a történelmüket alapvetően meghatározó tényre, mikor a dán és német hódítók teljesen elfojtották az észtek szabadságküzdelmeit. A dánok - belátva, hogy 6. kép A művész által átgondolt, történelmet sűrítő jelvény-minia- túra ezt az életéért kezében karddal kétségbeesetten harcoló páncélos lovag figurájával jeleníti meg, aki szinte összeros- kad a feléje sújtó kard-, lándzsa-, baltaözönben. A kis felületű, de pontos történeti ismereteket közlő és tudatosító, szériában préselt műalkotások éppen emiatt a precizitásuk, a tényeket erősítő és láttatni képes alkotói erő miatt önmagukban is értékelhető, tökéletes megfogalmazású filléres művészi produktumok. Amelyek - ha tudjuk mindazt, amit fentebb ismertettünk - kilépnek a mini-létből, mesélnek képtelenek megtartani a kezükön lévő észt tartományokat - 1346-ban 19.000 ezüst márkáért területeiket (benne Tallinnt is) eladták a Német Lovagrendnek. Tallinn és annak Felsővárosa, a Toompea (=Dóm-hegy) is birtokukba került. Ezt még a pápai megbízott, Alna Balduin sem tudta tőlük elvenni az 1323-ban folytatott véres harcokban, melyben a fiatal pápai állam vezetőinek nagy része és közel száz, őket támogató vazallus (köztük számos észt) is elpusztult. Tetemeiket a győztes lovagrend halomba hordta, tetejébe állítva a fővezér tetemét.11 Az új birtokos, a Német Lovagrend megerősítette 11 LAAR, M.-VAHTRE, L.-VAHTRE, S.-VALK, H. 1999. 51.