Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Elek György: Karcagi téglagyárak és téglabélyegek (1949-ig)
Tisicum XVIII. zás 1878-tól 1894-ig, majd 1902-1903 között működött.17 Az általa készített téglák jele az MG szignó. Családi hagyomány, eredeti téglabélyeg és az iparlajstrom későbbi bejegyzései igazolják Décsei Lőrinc gazdálkodó téglagyárának működését. Az üzem - amely 1882-ben már dolgozott - a gazda tilalmasi 23. dűlőben lévő földjén, a mai Madarasi úti takarmánygyárral szomszédos területen volt. A helyszínen még ma is láthatjuk az elgazosodott bányagödröt. Az itt készült téglák bélyege D Lé s a készítés (?) évszáma. A tulajdonos 1904-1905 körül tönkrement, földje a bányával és az üzemmel együtt Hein Antal karcagi lakos kezébe került. Ő az iparlajstrom szerint 1906-ban kért és kapott engedélyt „a 23. dűlőbeli saját földjén" lévő téglavető és -égető elindításához. Az általa készített téglák bélyege HA, amelyből háromféle variációt is találunk. A Hein-féle téglaégető alig több mint egy évig működött, mert a hivatalos bejegyzés szerint 1907 márciusától Áy Mihály kapott engedélyt a 23. dűlőbeli téglagyár beindítására. Üzeme 1911-ig dolgozott, abban az évben „beszüntetés czí- men" törölték az iparlajstromból. Helyét azonnal a Nagyma- gyaralföldi téglagyár r. társaság vette át. Feltehetően Áy Mihály gyára bővült részvénytársasággá.18 Áy Mihálytól vagy a Nagymagyaralföldi téglagyár rt.-től származó bélyeget eddig nem sikerült azonosítani. Tíz évig üzemelt Oroszi Imre téglagyára, amelynek beindítására 1897 végén kapott engedélyt. Az iparlajstrom szerint 17 SZML Karcag város levéltára, R. 259. Iparlajstrom (a továbbiakban: SZML Iparlajstrom) 1.1878-1912. 18 SZML Iparlajstrom 1906. és 1907. évek, valamint Kovács S. László berekfürdői lakos, a Décsei család leszármazottja közlése. Más adatközlő úgy tudta, hogy a háború után, 1946-ban Szabics István karcagi lakos tulajdona vagy bérlete volt. az üzem a tulajdonos „Nagyvénkert melletti saját földjén" létesült. Ez ma a Marsi-tó és környéke, ahol a téglagyárhoz tartozó régi lakóház és néhány üzemi létesítmény maradványa még ma is látható, az elhagyott bányagödröt bozót borítja. Oroszi Imre üzemét 1909 januárjában törölték az iparlajstromból.19 Az Oroszi-féle téglák bélyege pajzsot formázó alapban O betűbe írt/. Jónás Sándor és Kása József karcagi építőmesterek voltak a századfordulón. Az iparlajstrom szerint 1898 májusában közösen indították el tégla- és cserépégető vállalkozásukat Jónás Sándor „közlegelőbeli saját földjén", a mai Kiskul- csos területén. Kása József hamarosan megválhatott ettől az üzlettől, mert a gyárat Jónás-féle téglagyárnak ismerik az iratok és az emlékezők. 1902-ben már teljes egészében Jónás Sándoré volt. Jónás az 1910-es években tönkrement, így került a téglaüzem 1918 körül a malomtulajdonos Éliás Jakab tulajdonába. Éliás halála után özvegye vitte tovább az ipart. Az Éliás téglagyárat 1949-ben államosították.20 A Jónás Sándor-féle üzemnek kétféle termékbélyegét ismerjük. Az egyik a markánsan kirajzolódó, a tégla testébe süllyedő J S szignó. A másik ugyanez a szignó, azonban a két rövidebb oldalán lekerekített téglalapban látható, s itt a betűk kidomborodnak. Az Éliás- féle gyár bélyege nyolcszögletű alapban lévő E betű. A jelenlegi Kunhegyesi út bal oldalán kezdődött a tilalmasi 25. dűlő. Ebben a dűlőben az út legelején, az egykori KÁTISZ 19 SZML Iparlajstrom D. kötet 1912-1923. 20 SZML Iparlajstrom 1898., 1902., 1918-1925. 204
