Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Elek György: Karcagi téglagyárak és téglabélyegek (1949-ig)
Történelem ipartelep és a pálinkafőzőé mögött volt Dudás Sz(abó) Bálint saját földjén létesített téglagyára. Annál többet, hogy a gazda 1906-ban kapott engedélyt a gyártásra, alig tudunk róla. Az 1920-as évek elején még Dudás-féle üzemként működött, de a második világháború előtt az emlékezet szerint már mint Szentannai-féle téglagyár dolgozott. Az 1960-as években a karcagi Május 1. termelőszövetkezetnek volt ott téglagyára.21 A felsoroltak közül csak a Dudás-féle bélyegeket ismerjük. Ez a téglába nyomódó D B szignó. 1907-ben jegyezték be a város második világháború előtti történetének legnagyobb téglaipari (s egyben legnagyobb ipari) vállalkozását: Lőwi Ármin és Stern Henrik gőztéglagyárát, hivatalos nevén a „Karczagi Agyagipar, Lőwi és Társai Czég”-et. Valódi nagyüzem volt. Az 1910. év eredményeiről és eseményeiről összeállított polgármesteri jelentés szerint évente rendszeresen 600 munkást foglalkoztatott. (1910- ben további öt, kézi erőre berendezett téglagyárat tartottak nyilván Karcagon, s ez a hat üzem összesen 1000 embernek adott munkát. Úgy tűnik, hogy a többi téglagyár átlagban 80 munkást foglalkoztatott, ami azt mutatja, hogy idényjellege ellenére is komoly vállalkozás volt egy ilyet vinni.) A gőztéglagyár telepe bizonyára a város déli oldalának valamelyik, mára szintén (horgász)tóvá vált régi agyagbányája térségében keresendő. 1914-ben fejezte be a munkát. Bélyegét nem ismerjük.22 Csíkos János 1909. január 11-én kért engedélyt téglagyára beindításához, amit január 28-i kelettel meg is kapott. Egyebet nem is tudunk róla, a téglagyár helye is felderítésre vár. Téglabélyegét nevének pajzsból kiemelkedő kezdőbetűi alkotják.23 Ugyanilyen ismeretlen ma már Fleischmann Sándor téglagyára. Ezt 1912 decemberében jelentette be a tulajdonos, s egyetlen évig működött, mert 1914. január 22-én „beszüntetés miatt” törölték az iparlajstromból.24 Innen származó téglát egyelőre nem ismerünk. Soós Adorján a karcagi ipatestület történetéről írott könyvecskéjében mindössze az 1923-24. évek állapotai és a helyi gyáripar taglalásánál említi meg a téglagyárakat: „öt téglagyárunk sok munkást foglalkoztat, de a vállalatok közül majdnem mindegyik, még az iparvágánnyal felszerelt közbirtokossági téglaégető is, anyaghiány miatt csaknem holtpontra jutott."25 Az építkezések évekre megtorpantak, s a tüzelőhiánnyal és a drágasággal küszködő téglagyárakat a megrendelések elmaradása súlyos helyzetbe hozta. Ezt tetézte, hogy 1926-ban nagy és erős üzem, a debreceni székhelyű Calcium téglagyár települt Karcagra. Ennek telephelyét, bányáját és mészégetőjét Karcagtelkén a Szolnok— debreceni vasútvonal és a füzesgyarmati országút mellett létesítették. Az 1927-ben kiadott karcagi címtárkönyv a már működő üzemek között sorolja fel.26 Ugyanez az üzem az 1928. év elején a Budapesti, Szentlőrinci, Tatai Cserép és Téglagyár Rt. tulajdonába került, mert az iparlajstrom 1928. áprilisi keltezéssel, mint ezen cég karcagi ipartelep-ét veszi fel a gyárak közé. Eddig sem a Calciumnak, sem utódjának nem ismerjük a bélyegét. Az említett címtárkönyvben a Calcium Rt., a Közbirtokos- sági, Éliás Jakab üzeme, az Adler-féle üzem a Madarast úton, a Mezőgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Rt., valamint Csáki és Margittal tégla- és tetőcserép gyára szerepel a „Téglagyártók” rovatban. Adler Jakab a város egyik legmódosabb (gabonakereskedő és földbirtokos) vállalkozója volt. Az iparlajstrom utólagos (nem hivatalos) bejegyzései szerint az Áy Mihály- és a Dudás-féle üzemek kerültek a tulajdonába, ezenkívül semmit nem tudunk erről a vállalkozásról. Az Adler-féle üzem(ek) bélyege feltehetően négyzetalapból kiemelkedő AT (/Idler Téglagyár?) szignó. Csak a neve maradt fenn Csáki és Margittai téglagyárának. Feltehetően valamelyik korábbi létesítésű üzem helyét vette át. A Mezőgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Rt. a címtár szerint a Medgyesi utcán volt. Ez a város közepe, és valamikor valóban volt itt egy építőanyag és tüzelőanyag kerekedés. Gyártással nem foglalkozott. Az 1928-ban kezdődő gazdasági válság és a következő, építkezések szempontjából eléggé eseménytelen időszak tovább gyérítette a karcagi téglagyárakat. 1949-ben a Karcagi Városi Téglagyárat (Kistéglagyár), a Budapesti, Szentlőrinci, Tatai Cserép és Téglagyár Rt. Karcagi Ipartelepét és az Éliás- féle üzemet államosították - a többi üzem ekkor már nem működött. Az 1950-es évektől Karcagon két téglagyár működött. A Karcag Városi Téglagyár (a Kistéglagyár) kemencéiben 1974- ben volt utoljára égetés, bár a nyerstégla-készítés még az év telén és a következő év tavaszán is folytatódott. A kiszáradt téglákat már a Füzesgyarmati úti (egykori Budapesti, Szentlőrinci, Tatai Cserép és Téglagyár) téglagyárban égették ki. 21 kovács S. László berekfürdői és Sz. Nagy András karcagi lakosok közlése. 22 SZML Iparlajstrom,; SZENTESI TÓTH Kálmán 1911. 15. Mivel ebben az időben épült a városháza, feltehető, hogy a munkálatokhoz a helyszínre fuvarozott 704 ezer tégla legnagyobb része a gőztéglagyárból származott. A nagy munkáslétszám feltételezte kapacitás alapján elképzelhető, hogy Lőwi távolibb piacokra is szállított. 23 SZML Iparlajstrom 1909. 24 SZML Iparlajstrom 1912. 25 SOÓS Adorján 1925.146. 26 CSONTOS Lajos 1927.15. 205
