Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Elek György: Karcagi téglagyárak és téglabélyegek (1949-ig)
Történelem még „községi tégla és cserép üzlet”-nek nevezik, ám hamarosan megjelent a téglagyár nevezet is.16 * A tégla- és cserépkészítés ügyeit addig az elöljáróság által néhány évvel korábban létrehozott felelős, a téglabiztos felügyelte. A 8000 pírt befektetéssel és 1694 pírt forgótőkével létrehozott téglagyár dolgait azonban a városgazda felügyelete alatt álló „téglagyár felügyelő”, a munka szakmai részét a téglamester intézte, s a kerületi kapitány az új beruházás pénzforgalmának pontos könyvelését is elrendelte. A tégla árának megállapításakor még a „munkálatban megkívánható épületek, szerszámok, igák és (a) tőke 5% Kamatja, a’ béresek fizetése, ökrök tartása, az égetéshez szükséges szalma, nád" és a már említett két vezető fizetésének költségeit is figyelembe vették. Az árszabás szerint 1856-ban a tégla ezrét helybelieknek 13 pfrt-ért, a lapos cserép ezrét 15 pfrt-ért, a görbecserép darabját 6 pfrt-ért adták. Nem helybelieknek a tégla és a lapos cserép ára két forinttal volt drágább, és darabonként 11 pfrt-ért vehették meg a görbecserepet is. Az üzemet a későbbiekben hivatalosan Közbirtokossági Téglagyárnak, illetve Karcag Városi Téglagyárnak nevezték, a Calcium Téglagyár megépülése után, az 1920-as évek végétől pedig Kistéglagyárnak vagy Birtokossági Téglagyárnak emlegették, és még manapság is ezen a néven ismerik a városban. Telephelye a Kisújszállási úton kifelé menet jobbról, a kertek és a Kiskulcsos városrész keleti széle között volt. A Karcag-tiszafüredi vasútvonal jóvoltából iparvágánnyal is ellátták. Az innen kikerült téglák bélyege KB vagy K B (Köz- Sirtokosság). Ebből a bélyegből többfélét is ismerünk. Az üzem államosításáig (1949) ezt a jelet használták, ám sajnos nem tudjuk, hogy egy-egy változat melyik időszakra volt jellemző. A szerény méretű üzem szépen gyökeret is vert. A városgazda jelentése szerint forgalma 1861-ben a következő volt: hónap tégla lapos cserép görbecserép május 17.775 17.000 273 június 4.115 6.600 183 július 8.950augusztus 25.050 7.000 100 szeptember 3.900 5.315 399 október 55.325 11.200összesen 115.115 47.115 955 A tégla iránti kereslet az 1870-es évektől folyamatosan növekedett, a karcagi téglagyártás igazi fénykorát azonban az 1890 körül meginduló és az első világháborúig tartó nagy építkezések hozták el. Ekkor épültek a főtér térségének középületei (járásbíróság, gimnázium, leányiskola, ipartestületi székház stb.), több ipari üzem (malmok, villanytelep, víztorony) és nagyon sok lakóház. Az utóbbiaknál ekkorra már szokásba jött, hogy a vályogfalat téglaalapra építették, és a tetőfedésre használt nádat is sok helyről kiszorította a cserép. Lett tehát akkora piaca a téglának, hogy a „közbirtokosság körkemenczéje” nem tudott elegendő mennyiséget szállítani, és megjelentek a vállalkozók által létesített cserép- és téglagyárak. Az elsőket olyan birtokosok alapították, akiknek a földjén megfelelő minőségű agyagot lehetett kitermelni, és megfelelő anyagiakkal is rendelkeztek a munkabér biztosításához, a tüzelőanyag beszerzéséhez, mert a régi nádasok eddigre már nagyon kicsire zsugorodtak össze. A városi iparlajstrom szerint 1878-ban a Közbirtokossági Téglagyáron kívül Mándoki Gábor téglagyártó működött még a városban. A családi hagyományok alapján létesült vállalko16 SZML Tanácsi és gazdasági jkv. Karcag, 1856. április 27.153., de lásd még: 234., 293., 294., 296., 297., 304., 331.,.338., 395., 396., 538. 203
