Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Az egyeki rév
Tisicum XVIII. komp. Orbán püspök halála után, végakarata szerint Egyek az egri káptalan birtokába került, az ottani tiszai révvel együtt. A káptalan 1492. szeptember 6-án igazolta az átvételt.13 Az egri káptalan a XIII—XIV. században szerveződött. 1785-ben, amikor számba vették a birtokait, az egyeki uradalom területe 4259 katasztrális hold volt.14 1805-től az egyházi intézmény főkáptalan lett, ekkor a Tisza bal partján fekvő Egyek falu egészét birtokolta.15 Az egyeki rév története azonban a falu korabeli dokumentumainak és jegyzőkönyvének eltűnése következtében nem válhatott ismertté. Egyek nevét a szakirodalomban sem az országos, sem a helyi révek között nem említik. Nyilván forráshiány miatt maradhatott ki Bencsik János16 kiváló tanulmányából is. Bencsik megemlíti az országos révek között Tokaj, Polgár, Csege, Füred, Tiszalök, Tiszadob, Tiszadada nevét, Egyekét viszont nem. A Pesttől szétágazó nagyobb utak a Tiszántúlra Tokaj, Szolnok, Szeged, Zenta, Becse, Csongrád kompjain vezettek keresztül.17 A Szolnok megyei Tisza-szakasz révhelyeiről Szabó László18 feldolgozásában olvashatunk, de áttekintése a megyén kívüli településekre nem tér ki. Fényes Elek19 a tiszai révek között felsorolja még Algyő, Magyar-Ka- nizsa, Tiszaroff és Tiszabura nevét, Egyekét azonban ő sem. Pesty Frigyes 1864-ben készült helynévtárában viszont szerepel az egyeki rév. Mizser Lajos fordításából idézem: „...a’ Tisza folyónak - mely rétjeink mellett folyik el - fele tartozik Egyekhez, fele pedig Borsod megyében lévő Dorogma helységhez. - Egyeknek van Tisza révje, - az Egri fő Káptalan itteni földes úr birtokában - mely az imént nevezett Dorogma helység alá vezet."20 Az egyeki falukönyv révre vonatkozó első adata 1788-ban kelt, és a lakosok által közösen csináltatott hidas21 költségeire vonatkozik.22 A vízi átkelés ott, ahol épített fa- vagy kőhíd nem volt, hidas vagy ladik segítségével történt. A hidas fából készített átkelési alkalmatosság volt, amelyen rakott szekerek, állatok és emberek is elfértek, ha kellett, egyszerre is. Az átkeléshez felhasználták a víz sodrásának energiáját, az irány megtartását a folyó két partja között kifeszített kötelek és csiga segítette. Azt az átkelőt, ahol csak ladikkal jártak, gyalogrévnek nevezték. Egyeken szekerek szállítására alkalmas hidas közlekedett, készítéséhez a lakosságtól gyűjtöttek pénzt. A csináltatásra 180 forintban alkudtak meg, de két év 13 Uo. 14 DÓKA Klára 1997. 15 Uo. 177. 16 BENCSIK János 2000. 77-113. 17 CSORBA Csaba 1994. 83. 18 SZABÓ László 1984. 53-67. 19 FÉNYES Elek 1851. II. 69., 172.; III. 295. 20 MIZSER Lajos 2000. 305. 21 A hidas a híd főnévből képzett koraújkori kifejezés, jelentése azonos a komp szóéval. 22 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2008. 236/503. (A hivatkozás a továbbiakban mindig a nyomtatásban közreadott kötetre vonatkozik.) alatt összesen 206 forint 52 krajcárt adtak össze. A jegyzőkönyv szerint 110-en fizettek különböző összegeket.23 A révészt, akinek az esküjét beírták a falukönyvbe, Egyek tanácsa fogadta meg, a többi szegődményes alkalmazottal együtt, évente. Feladata volt a hidas karbantartása, a kompnál megjelent gyanús és körözött személyek feljelentése, valamint a megszabott viteldíjak beszedése. A révhasználat díjtáblázatát a révháznál kifüggesztették. Minden átkelni óhajtó láthatta, miért mennyit kell fizetnie. A legrégebbi díjszabás, amit ismerünk, 1811-ben készült. Eszerint: 1 gyalog ember átkelése 1 xr 1 marha 3xr üres szekér 3 xr Terhes szekér 6 xr 1 db ló 3xr 1 db juh 1 xr 1 db sertés 1 xr A díjszabásban évekig nem történt változás. 1816-ban ugyanezt hagyták jóvá, hiszen azt írták a falukönyvbe, hogy „az 1811-iki itten feljegyzett Országos Révünknek a mely- lyet a Méltóságos Földes Uraságunknak kegyelméből bírunk arendába — tariffáját Kis József hites révészünknek kifüggesztésre kiadtuk.”24 Ugyanekkor azt is kihirdetik, hogy az átkelési pénzt mindenki köteles megfizetni, kivételt csak az országos nemesek és azok cselédei képeznek. A hidas nemcsak a két szemben fekvő falu lakóit szállította rendszeresen, hanem a távolabbi tiszántúli települések, a Kunság lakói is gyakran választották az egyeki révet, ha Miskolc felé vitt az útjuk. Dorogma szántóinak egy része a Tisza bal oldalán terült el, s hogy művelni tudják, szóbeli egyezséget kötöttek Egyekkel a rév ingyenes használatára. 1816-ban azonban Egyek és Dorogma között viszálykodás támadt a rév használata miatt, ami 1836-ra pereskedéshez vezetett. Az egyeki tanács ülésén 1816-ban döntöttek arról, 23 Uo. 497/233-237., 504/237-38. 24 Uo. 238/506. 168
