Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - Pallos Lajos - A Szenttamási Katonai Érdemjelvény egy elfeledett példányáról

Történettudomány | PALLOS Lajos A Szenttamási Katonai Érdemjelvény egy elfeledett példányáról Az 1848-49-i forradalom és szabadságharc egy ritka kitüntetéséből, amely a szenttamási győzelem emlékére készült, eleddig mindösszesen két példányt ismert a szakirodalom: egyet a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárából, és egy másikat a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Numizmatikai Gyűjteményéből.

1 Most egy újabb példány örvendetes előkerüléséről számolhatunk be. Mielőtt ezt az immár harmadik hiteles darabot ismertetnénk, összefoglaljuk a kitüntetés létrejöttének előzményeit, valamint jelvényeinek eddig ismeretes sorsát. 1848 májusától kezdve a szerbek támadásai miatt Magyarország déli területei, a Szerémség, a Bácska és a Bánát hadszíntérré váltak, és a szabadságharc tartama alatt folyamatosan harci cselekmények színterei lettek. A szerbek fő katonai központjai, mint Karlóca, Titel, Periász vagy Alibunár között az egyik legerősebb pont volt Szenttamás.

2 Ez az erősség a Dunát és a Tiszát összekötő Ferenc-csatorna mellett feküdt, a Tisza, a csatorna és egy Czrnabara (fekete mocsár) nevű tó, valamint sáncok által kitűnően védetten.

3 1848 folyamán a magyar katonaság többször is megpróbálta bevenni a szenttamási szerb erősséget. Júliusban és augusztusban Philipp Berchtold altábornagy, a délvidéki magyar erők főparancsnoka, majd ősszel a Berchtold helyét átvevő Mészáros Lázár hadügyminiszter indított sikertelen támadást Szenttamás elfoglalására. A Windisch-Grátz herceg vezette osztrák haderő támadása miatt a magyar hadsereg jelentősebb délvidéki csapatai 1849 januárjában északra vonultak, így február elejére a szerb-osztrák haderők a Szabadka - Szeged - Arad vonalig ellenőrizték a Délvidéket, de sem Szeged elfoglalását, sem Arad magyar ostrom alóli felmentését nem tudták elérni.

4 1849 márciusának közepén, a tavaszi hadjárat előkészületeinek részeként Perczel Mór tábornok átvette a bácskai csapatok, a IV. hadtest vezetését és a főerők közép-magyarországi hadműveleteivel párhuzamosan sikeres hadjáratot folytatott a Délvidéken. Ennek a hadjáratnak a legkiemelkedőbb győzelme Szenttamás bevétele. Április 3-án reggel nyolc órakor a magyar sereg Szenttamásnál a szerbeket három oldalról egyszerre támadta meg és kemény ütközetben délelőtt tíz órára elfoglalta az erősséget. A diadalról Batthyány Kázmér, a bácskai seregnél működő „vezér-főispán és teljhatalmú országos biztos" küldött részletes jelentést az 1 MAKAI Ágnes 2001. 92. 2 HERMANN Róbert 2000. 279-280. 3 TÖMÖRKÉNY István 1913. 64-65. 4 HERMANN Róbert 2000. 280. és 285-286. országgyűléshez. A 'Szent-Tamás a rabló ráczok főfészke nincs többé!' című beszámoló felsorolta a győzelmet kivívó csapatokat, a bácskai magyar sereg 5., 7., 8., zászlóalját, a Thurszki és a Vasa zászlóaljat, valamint a Földváry Sándor őrnagy parancsnoksága alatt álló szegedi ún. gerilla zászlóaljat. A csatadöntő rohamot vezető Földváry vitézsége mellett a hadosztályparancsnok Gál László ezredes és a 7. zászlóalj két századát rohamra vezető Bach százados

5 teljesítménye emeltetett ki név szerint.

6 Perczel ugyanezzel a kiváló sereggel pár nappal később, április 9-én a goszpodincei római sáncokat is elfoglalta. Szenttamás bevételének megörökítésére és a katonák érdemeinek megjutalmazására Batthyány kormánybiztos kitüntetés készíttetését határozta el.

7 A Szenttamás ostrománál elpusztult templom harangjának töredékeit Szegedre küldte, hogy abból készítsék el a kitüntetéseket. Reizner János Szeged történetével foglalkozó munkájának egyik jegyzetében közölte az érdemjelvények keletkezésének és addig ismeretes sorsának a kitüntetéseket készítő mesterembertől hallott történetét.

8 Ennek az elbeszélésnek eddig csak egy-egy részletét, vagy csak másodkézből vett adatait közölte a kitüntetéssel foglalkozó szakirodalom, ezért itt most hiánytalanul leközöljük. „Kocsis János aranyműves megbízható előadása szerint a szent-tamási katonai érdemjelvények érdekes története a következő. Mindjárt a szent-tamási győzelem után következett napok egyikén a szabadság-téri Zseravitza-házban [Szeged] székelt kormánybiztosság elé felidéztetvén, ott Osztróvszky segédkormánybiztos által arra szólittatott fel, hogy a szent-tamási győzelem emlékére 6000 darab katonai érdemjelvény készítésére vállalkozzék. Az érdemjelvények harang-ércből készülendnek, s azok a császári katonai érdemjelvényektől való különbség okáért se kereszt-, se érem-alakúak ne legyenek. Kocsis János a munkálat teljesítését darabonként „három ezüst garas" árban el is vállalta. Átvette az érc-anyagot is, a munkájára 300 frt előleget nyert. Kocsis előbb az utasítás értelmében az érdemjelvény alakját „eszelte" ki. Ez egy ezüstforint nagyságú 8-szögű érclap 5 Bach százados neve nem szerepel BONA Gábor könyvében (Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., 2000.), amely mindmáig a legteljesebb gyűjteménye a szabadságharc tiszti karának. 6 Közli REIZNER János 1884.16. számú melléklet 278-279. 7 REIZNER János 1884. 223. 8 REIZNER János 1884. 223-225. 549