Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Raczky Pál - A Körös-kultúra figurális ábrázolásainak értelmezéséhez
Régészettudomány hombár közelségében egy különlegesen szép női plasztika is előkerült, amelynek lába a nagy zsírfar alatt tört el. 18 Ezzel összefüggésben, elméleti alapon és általánosságban elfogadjuk Douglass W. Bailey érvelését, nevezetesen, hogy a két és három dimenzióban ábrázolt antropomorf alakoknak vélhetően más volt a funkciója és jelentéstartalma, már pusztán fizikai megjelenésük ilyen sajátossága alapján is. 1 9 Ugyanakkor azonban a Körös-kultúrát követő, alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának különböző területi és időrendi csoportjainál az önálló plasztikákon és arcos edényeken megjelenő, szigorúan formalizált, ívelt arcdísz mégis valamiféle közös gyökerű, szimbolikus értelmezési tartományt, egy egységes kognitív alapot feltételez a két ábrázolás-típus között az Alföld északi területén és az Északi Középhegység vidékén. 2 0 így az ember alakú domborművek és önálló plasztikák között is sejthetünk valamiféle közös „ideológiai" hátteret, szimbolikus jelentéstartalmi összefüggést akár a Körös-kultúra korábbi kontextusában is. A Körös-kultúra antropomorf reliefjeinek értelmezését ugyancsak bonyolítja a karok ábrázolt helyzetének variációja, amire már korán felhívta a figyelmet a hazai kutatás. 2 1 Az egymással párhuzamosan felemelt és az ezzel ellentétesen, lefelé tartott két kar, valamint ezek közül az egyiknek felemelt és a másiknak lefelé hajlított helyzetben való ábrázolása bizonyára más-más mozdulat-együttest rögzített, s ezzel nyilvánvalóan különböző jelentéstartalmakat közvetített. Minderre változatos régészeti példák láthatók Makkay János és Elisabetta Starnini új képes illusztrációi között. 22 A gesztikuláció kommunikációban betöltött szerepére, és egy „figuratív koreográfia" meglétére a Balkán korai neolitikumának környezetében több szakirodalmi példa alapján következtethetünk. 2 3 A vizsgált emberábrázolás karakterisztikus összefüggéseinek további vizsgálatához nagyobb gyakoriságú esetszám volna szükséges a Köröskultúrán belül. Ilyen módon a Peter F. Biehl által javasolt „kontextuelle Merkmalanalyse" kereteit, tágabb értelemben egy szemiotikai, szemantikai elemzés valószínűségi alapjait lehetne megteremteni. 2 4 Némiképp nehézzé teszi e vizsgálatokat az a körülmény, amely szerint a délkelet-európai neolitikumban a figurális ábrázolások stiláris jegyeiben, a testi ábrázolásokban nagyfokú homogenizálódási törekvés figyelhető meg. Ez a szociális szintű egységesülés, a 18 RACZKY Pál 1980. 5 és 1-2. kép. 19 BAILEY, Douglass W. 1996. 291. 20 RACZKY, Pál - ANDERS, Alexandra 2003.158-168. 21 KALICZ Nándor 1970. 21. 22 Endrőd 3/35: MAKKAY, János - STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 41: 1„ Endrőd 3/39: MAKKAY, János - STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 44: 2, 3., Endrőd 3/19: MAKKAY, János - STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 41: 2., Fig. 42: 2„ Szentes-Nagyjaksorpart: MAKKAY, János STARNINI, Elisabetta 2008. Fig. 43:1, 2., Fig. 44:1. 23 Pl.: NAUMOV.Goce 2009. 51-53. 24 BIEHL, Peter F. 2003. 25-26. közösségteremtés tárgyi leképzésének tartható. Ilyen értelemben bizonyos „propaganda politika" torzító közvetítésének eredményeként formálódtak meg az antropomorf plasztikák testi sajátosságai, homogén típusokat alkotó csoportjai. 2 5 Más megfogalmazásban a figurális plasztikák a csoport identitás emblémáinak tekinthetők a vizsgált kulturális környezetben. Mindebből következőleg az elemezni kívánt régészeti forráscsoporton belül a szociális kohézió léptékének megfelelő variabilitás figyelhető meg az egyéni karaktereket illetően. Makkay János a legutóbb ismételten visszatért a Köröskultúra emberi alakot formáló reliefjeinek kérdéséhez, 2 6 s ebben számára a fő inspirációt Yosef Garfinkel tematikus összegzésének megjelenése szolgáltatta. 2 7 A szerző nézete szerint az Elő-Ázsiától a Kárpát-medencéig terjedő festett, karcolt vagy plasztikus emberábrázolások egyöntetűen táncoló alakokat formálnak. A különböző stilizáltsági fokot mutató példák magában álló kompozíciókban, vagy fríz-szerű csoportot alkotó együttesekben kerültek megfogalmazásra. Noha a táncként való értelmezés lehetősége már felmerült a Szajolban feltárt figurális díszű hombár első közlésekor, 28 mégis a Makkay János által bemutatott formai párhuzamok jelentősen kiszélesítették az ábrázolás-típus időbeli kereteit a Kárpát-medencén belül, egészen a késői neolitikum végéig. 2 9 A módszertani megfontolásokat fokozottan szem előtt tartva, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a formai hasonlóságok ellenére is a különböző kultúrák kontextusának sajátos szimbólumnyelvei eltérő jelentéstartalmakkal ruházhatták fel az azonos ábrázolás-formákat. így egy tértől és időtől független, univerzális értelmezés problematikusnak tűnhet. Az azonban kétségtelen, hogy maga a tánc fontos médium lehetett az őskor legkülönbözőbb időszakaiban, amelyen keresztül a kulturális kommunikáció kódolt üzenetei közvetítésre kerültek, és ez így lehetett a Körös-kultúra esetében is. 3 0 Véleményünk szerint további fontos momentum a Körös kultúra embert, leggyakrabban nőt formáló reliefjeivel kapcsolatban, hogy azok a legtöbbször nem magukban álltak a nagy élelemtároló edények oldalán, hanem különböző állatok társaságában. Ezek plasztikus kivitele technikailag azonos volt az emberi alakokéval, azokkal valóban kompozíciós egységeket alkottak. Állításunk illusztrálására itt három jól ismert régi példát mutatunk be a képmezők új értelmező rajzaival Hódmezővásárhely-Kotacpart, Vata25 BAILEY, Douglass W. 2005.199-201. 26 MAKKAY, János 2006. 27 GARFINKEL, Yosef 2003. 28 RACZKY Pál 1980. 23. 29 MAKKAY, János 2006. 80-83. 30 Legutóbb külön szekció foglalkozott e kérdéssel Riva del Gardában: Archaeological Approaches to Dance Performance. Abstracts. 15 th Annual Meeting of the European Association of Archaeologists 15-20 September 2009.183-185. 69
