Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Székely Zsolt - Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között

Tisicum XIX. A második levél tartalmából és hangulatából kitűnik, hogy az eltelt nyolc év alatt megváltozott a társadalmi rendszer és az államhatárok. Ekkor már nehezebb volt a közvetlen kommunikáció és lelassult az információ csere. Székely Zoltán a proletár diktatúra éveiben is hű maradt elveihez, kutatási céljaihoz, és igyekezett fenntartani a kapcsolatot az anyaország tudományos köreivel. Nagy nehézségek árán, nyomon követte a tudományos publikációkat és megpróbált napirenden lenni a legújabb kutatási eredményekkel. A levélből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a megváltozott államhatárok okozta elszigeteltségében elszakadt korábbi ismerettségi körétől, Kutzián Idától, Radnóti Aladártól, Szilágyi Jánostól, László Gyulától, stb. ORSZÁGOS MAGYAR TÖRTÉNETI MUZEUM Budapest, 1951 V. 8. BUDAPEST, VIII.,MUZEUM-KÖRÚT 14-16.SZ. Párducz Mihálytól ad 11/1951 Kedves Zoltán! Igen megörvendeztettél soraiddal, olyan régen hallottam már felőled, s igen örvendek, hogy jó egészségben dolgozol a szakmában. Ami a csomafájai Kőrös anyagot illeti sajnos nem jelent meg sehol sem részletesebben, s az anyag maga a háború alatt elpusztult. Utólag igen sajnálom, hogy legalább a leíró kéziratot nem állítottam össze annak idején. Annyira még vissza tudok emlékezni, hogy a mi tiszavidéki anyagunkhoz hasonlítva nem volt annyira tiszta, olyan típusok / kerámia forma, anyag, díszítés/ is fordultak. A jellegzetes Kőrös anyag mellett elő, amelyek nálunk ismeretlenek. Persze miután csupán próbaásatás jellege volt a munkának nem igen nyilatkozhatok határozottan, vajon nem volt-e többrétegű és korú ez a település? Ehhez túl kis területet tártunk fel. Bronzkori anyag jelenléte kétségtelen , de talán fiatalabb neolitikus kultúráról is lehet szó. Méri Pistával beszéltem s abban egyeztünk meg, hogy a rajzokat lefényképezzük, s fényképmásolatokat küldünk. A megadott méret alapján kinagyíthatod. Ez rövidesen meglesz. A Diss. Pann.nak 1945 óta most jelent meg az első száma Barkóczi Laci tollából „Brigetio" címmel, amelyben összefoglalta a Brigetiora vonatkozó eddigi kutatások eredményeit. Kutzián Ida szövegkötete is megjelent még 1945 előtt, abban a Kőrös kultúrára vonatkozó teljes irodalmat megkaphatod. Kutzián kötetére vonatkozólag fordult hivatalosan az Eötvös Lóránd egyetem Érem és Régiségtani Intézetének mb. igazgatójához, Szilágyi Jánoshoz, a Brigetio kötetet a Közoktatásügyi Kiadó Vállalta IV. ker. Falk Miksa utca 28/ terjeszti, tőlük kérheted, ára 20 frt. Az Arch. Ért-nek megjelent az 1944-45, 1946-48, 1949 és 1950 évi kötete. Az 1944-45, 1946-48 évi kötetek terjesztésével a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára foglalkozik, a többit a fentebb említett Közoktatásügyi Kiadótól kérheted. Radnóti Aladár, Sági Károly és László Gyula a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjánál / Bpest VIII. Bródy Sándor utca 16/ teljesítenek szolgálatot, Szilágyi János a fővárosi múzeumnál /Aquincum/ van, Barkóczi László itt nálunk az osztályon. Gallus Sándor

4 hallomásunk szerint Ausztráliában van, vele nem levelezünk. Bottyán Árpád

5 1945-ben valószínűleg a harctéren maradt, azóta semmi hírt sem kaptunk róla. A dák kérdés még mindig érdekel, bár most inkább kimmer és szkíta problémákkal foglalkozom. Szeretném ismerni az újabb dák leletanyagot, van -e már hiteles dák sírotok? Azt hiszem egyelőre minden kérdésedre válaszoltam, a Te válaszodat várva szeretettel köszönt Párducz Mihály A következő levél 1959-ben íródott, amikor a sztálini szocialista rendszer egyik legfontosabb célja a társadalom (a „dolgozó nép") egységének megteremtése és annak fenntartása. Romániában az új hatalmat kellett uralomra juttatni és konszolidálni. Az egység követelménye, hogy oldódjanak az etnikai-kulturális határok is. A dolgozó nép ne tekintse magát és társadalmát különböző etnikus korlátokkal elválasztott és megosztott kisebb egységeknek. Ebből a szempontból az ötvenes évek Romániájában a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) az a hely és helyzet, ahol és amelyben az etnikai másság mint legfontosabb eltérés (ahogy a központból érkező kiküldöttek emlegették: „a tartomány specifiku4 GALLUS Sándor (1907-1996), Sopronban született archeológus, múzeumi tisztviselő, történész. 1931-ben a szegedi egyetemen jogtudományi doktori, 1934-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1934-től Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában segédőrként kezdett, 1944—1945-ben már az őskori osztály vezetője volt. Salzburgban katonai szolgálatot teljesített 1945 májusában. Amikor a háború véget ért, az angol csapatoknak tolmácsolt. 1947-től a grazi egyetem tolmácsképző intézete magyar nyelvtanfolyamának vezetője volt. 1949-ben családjával együtt kivándorolt Ausztráliába. Magyarországon számos jelentős őskori régészeti lelőhely feltárásában vett részt, például Sopronban és Győrben. Ausztráliában társalapítója lett a Melbourne-i Magyar Intézetnek. A nyelvtanárkodás és a tankönyvírás mellett archeológiával is foglalkozott. (Results of the Exploration of Koonalda Cave 1956-1968. Canberra, 1971; The Middle and Upper Pleistocene Stone Industries at the Dry Creek Archeological Sites near Keilor. Melbourne, 1976.) A dél-ausztráliai Koonalda barlang bejáratánál kőszerszámok kerültek elő, de az ausztrál szakemberek nem tulajdonítottak a leletnek különösebb régészeti jelentőséget. Gallus, akinek magyar diplomáját nem ismerték el, és nem volt semmiféle kutatói állása, saját pénzén és önkéntes segítőkkel 1956-ban ásatásokat kezdett a barlangban. Majd tízévi kutatás után olyan eredményekre jutott, amelyek hitetlenkedést és némi ellenségeskedést váltottak ki a helyi kutatókból. Szerinte a barlangot mintegy 30000 éve kezdték használni, és 14 000 éve hagyták el. A tűzhelyek tanúbizonysága szerint lakták, és bányaként is működött. A falakon jégkorszaki vésetek vannak, méghozzá olyan helyeken, amelyek sose kapnak természetes fényt. Melbourne-ben halt meg 1996. december 30-án. 5 Dr. Bottyán Árpád (1918-1945) 594