Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Szabó István - A binyekáreszségről (részletek)

Tisicum XIX. A képek magyarázata 1. kép: Nagy Molnár Miklós avatása, elől a haranggal Zomborka Márta, a sort Bereczky Ibolya vezeti. 2. kép: Nagy Molnár Miklós kerékbe törése. 3. kép: Palóc vízi lakodalom, Zomborka Márta a „fallikus betétű" bilikommal. 4. kép: Esket a „hajóskapitány" avagy Palóc Lakodalom Vezseny alatt 1983. Szabó László mellett Bereczki Ibolya. 5. kép: Ráduly Emil főcsónakmester, Vizibinyekáresz jelölt. Mögötte a vezsenyi református pap felesége. 6. kép: íme a „hurik", középen Bartha Jutka. Vadász István avatása Tiszafüreden. 7. kép: Vadász István avatása és a feladat végrehajtása. A lavórban Kozma Károly. 8. kép: Szabó László minden idők Főbinyekáresze vezeti a csapatot. Mögötte Bellon Tibor. ISTVÁN SZABÓ Über 'Binekaresheit' Der Verfasser berichtet mit wissenschaftlicher Gründlichkeit über das lustige Nebenprodukt der ethnographischen Sammlungsreisen und Lagern. Das Wort selbst ist eine Erfindung von Lajos Papi, dem Bildhauer. Es ist eine spielerische Wortzusammensetzung auf Zigeunerisch, und bedeutet das Geschlechtsglied des Pferdes. Papi benutzte das Wort als Synonym eines immer wichtigtuerischen, dummen Menschen. Dieser Begriff erwachte in der Interpretation von László Szabó, dem Ethnographen zu neuem Leben. Durch die Jahre arbeitete er einen komplizierten Ritus um die lustige Weihe der 'Binekaren' aus. Nur diejenigen konnten diesen 'Ehrentitel' erhalten, die zum Erfolg der Sammlungsreisen inhaltlich (mit passenden Getränken und Essen, aber vor allem mit Getränken) beitrugen. Das Wesentliche ist dabei das gute Gemüt, der Geistesblitz, die Erfindungsgabe. | 590