Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Székely Zsolt - Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között

Muzeológia SZÉKELY Zsolt Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között Születésének századik, halálának 35. évfordulóján a régész Párducz Mihályra szeretnénk emlékezni. A feldolgozandó mintegy tizenkét Párducz levél címzettje Székely Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum egykori régész-igazgatója, aki közel fél évszázadon át vezette a határon túli magyarság egyik legnagyobb tudományos intézetét. A levelek harminc éves barátságról tanúskodnak, az első 1943-ban íródott, és az akkori „M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Régésztudományi Intézef'-ének a fejlécét hordozza, az utolsót pedig Párducz Mihály özvegye írta, 1974. június 17-én, közvetlen a tudós halála után. Párducz Mihály (Fehértemplom, 1908. szept. 11. - Bp., 1974. ápr. 21.): régész egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1965). Oklevelet a szegedi tudományegyetemen, történelem-földrajz szakon szerzett; 1932-ben doktorált. 1930-tól a szegedi egyetem Régészeti Intézetének tanársegédje, majd 1932-33-ban ösztöndíjas a berlini Collegium Hungaricumban. Adjunktus; 1941-ben „A népvándorlások Magyarország földjén a Kr. u. V. századig" tárgykörből magántanárrá képesítették. 1945-1959 között kisebb megszakításokkal a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője, 1946-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár, 1960-tól - megalakításától - 1974-ig az MTA Régészeti Kutató Csoportja népvándorlás kori részlegének vezetője. A szkíta és a szarmata-hun népek régészeti emlékeivel s ezek föltárásával foglalkozott. Elsőként határozta meg a korai szarmata régészeti emlékcsoportot Magyarországon. A szarmaták régészeti emlékanyagáról írott alapvető monográfiájában művészettörténeti, tipológiai, társadalmi és etnikai szempontokat érvényesített. Főleg Csongrád és Pest megyében végzett föltárásokat; a Miskolc és Eger környéki földvárakat vizsgálta. Nevéhez fűződik a szentes-verkezugi kocsitemetkezés, az ártándi fejedelmi sír, a tápiószelei temető föltárása és leírása. Tagja volt az Archaeologiai Értesítő s az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae szerkesztőbizottságának (1952-66; 1952-70), a M. Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulatnak (1935-74), a Dugonics Társaságnak, a Római-Germán Régészeti Bizottságnak, a Német Archaeologiai Intézetnek (1964-74), a Nemzetközi Ős- és Előtörténeti Kongresszus állandó bizottságának, az MTA Régészeti Bizottságának. Publikációinak száma meghaladja a százat. Székely Zoltán (1912. nov. 18. Dés - 2000. szept. 1. Sepsiszentgyörgy) A rétyi Székely családból származik. Apja, Székely Gyula halála után (1917) anyja, Bíró Margit visszahozza Bögözről Sepsiszentgyörgyre. Csutak Vilmos, a Székely Nemzeti Múzeum őre, a Székely Mikó Kollégium rektor-igazgatója ajánlásával kap ingyen szállást a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen, ahol klasszika-filológia és történelem szakon végez. 1936-ban Zilahra, a Wesselényi Kollégiumba kerül, a klasszika-filológia tanszékre, majd Csutak helyére hívja haza a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium, ennek a latin szakos tanára (1937-49, rövidebb megszakításokkal 1963-71; mellette a Székely Mikó-Kollégium leány főgimnáziuma és utódintézményei, végül a Mikes Kelemen Líceum tanára is: 1946-47, rövidebb megszakításokkal 1956-75, 1990-95). 1937 decemberében a Székely Nemzeti Múzeum őrének választják. 1937-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytat további tanulmányokat, Tompa Ferenc és Alföldi András vezetésével. Részt vesz Szilágyi János aquincumi, Radnóti Aladár porolissumi római kori ásatásain, bulgáriai és bukaresti szakmai tanulmányúton (1938, 1939), Méri Istvánnal, László Gyulával, Mozsolics Amáliával, Párducz Mihályal dolgozik, megkezdi háromszéki kutatásait (Réty környéke, sepsiszentgyörgyi és málnási őstelepek). 1943-ban védi meg doktori disszertációját, a komollói erődítettrómaitáborfeldolgozását. 1944-45-ben, amikor Herepei János igazgató a múzeum anyagának jelentős részét felsőbb parancsra evakuálja, a dunántúli Lengyelbe irányított szállítmány nagyobb részét (több mint 50 láda) Árvay Józseffel Kolozsvárig kíséri. Idáig is csak ügyességének köszönhetően jutnak el, vasúti kocsijuknak előbb Csíkszentkirályon, majd Szeretfalván kell szerelvényt szereznie, hogy prédára ne maradjanak holtvágányokon. A ládák Roska Márton igazgató segítségével Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Múzeum alagsorába kerülnek, de a budapesti hatóságok gépkocsin Keszthelyre szállíttatják (Kolozsvárról Vargha László, akkori kormánybiztos, a szentendrei skanzen megálmodója gyakorlatilag élete kockáztatásával viszi el), ahonnan az anyag Zalaegerszegre kerül, és megsemmisül, vagy nyoma vész. 1944 nyarán kimegy Csernátonba, ahol Haszman Pállal találkozik és az ott előkerült bronzkori tárgyakat beviszi a múzeumba. 1945. májusában Herepeivel ellentétben Cs. Bogáts Dénessel hazatér Sepsiszentgyörgyre. Júliustól a múzeum régészeti igazgató-őre, 1947. decembertől ügyvezető igazgató-őr. Már 1945-ben kiszáll Futásfalvára római 591 |