Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Történettudomány - László András Horváth - Katalin H. Simon - Ungewöhnliche Gedanken über einen Meeresgott
Tisicum XIX. rengéseket a föld alatti üregekbe és barlangokba bezúduló vizek okozzák. Innen pedig már csak egyetlen logikus lépés a vizek és földrengések istenének, valamint a föld mélyének összekapcsolása (Homérosz, Iliász 20, 57; WELCKER 1857, 627). Nem csoda hát, ha Poszeidont elsősorban a földrengések által különösen érintett és a vulkanikus régiókban tisztelték az ókori Hellász területén (NEUMANN - PARTSCH 1885, 272ff, 319-332; MEYER 1906, 2813). A földi és vízi mélységek a Héphaisztosz-mítoszokból sem hiányoznak. Amikor anyja, Héra istennő, közvetlenül a születése után csúnya külseje miatt ledobta őt az Olümposzról, a tenger mélyén talált menedéket, ahol Thétüsz és Eurünomé nevelték fel. A tenger mélyén épült első kovácsműhelye is (Hésziodosz, Theogónia 141, 501-506; Homérosz, Iliász 18,136, ill. 394-409; RANKE-GRAVES 1960, 23a§; SEYFFERT 1956, 277; MORFORD - LÉNÁRDON 1985, 75; GRAF 1998; 353). Más források szerint a lémnoszi Moszüklosz-hegy mélyén is dolgozott a nagy kovácsisten, ahol Apollodórosz történeti könyve szerint küklopszok - Brontész, Szteropész és Argész - segítették munkájában (Apollodórosz, 1,1. ff; Hésziodosz, Theogónia 139ff; Vergiliusz, Aeneis. 8,416-453; STOLL1875, 118; MALTEN 1912,359; LÜKÉN 1881, 87; RAPP1890, 2038; ROSCHER 1894,1677; WILAMOWITZ1955, II. 141; SEYFFERT 1956, 277; MORFORD - LÉNÁRDON 1985, 75). Ezzel kapcsolatban általában elmondható, hogy az ókorban a mítoszok síkján a kovácsmesterség és a vulkáni tűz között kapcsolatot tételeztek fel, amelynek során az isteni műhelyeket hatalmas tűzhányók, így többek között az Etna alatt gondolták működni (Apollóniosz Rhodiosz 4,761; Vergiliusz, Aeneis. 8,416ff; Kallimachos, Déloszi himnusz, 46f; FURLEY 1998, 500). Habár Poszeidon semmi esetre sem tekinthető a kovácsmesterség istenének, néhány vonását mégis párhuzamba állíthatjuk az eddig Héphaisztoszról elmondottakkal. Konkrét esetként említsük meg a gigantomachia Pauszaniasz és Apollodórosz által is leírt epizódját, mikor Poszeidon Polübutésszel vívja végső harcát. A Zeusz villámától megrémült és már régóta menekülő gigászra a tengeristen egy Kósz szigetéből letört földdarabot hajít, amellyel végleg a tenger alá szorítja ellenfelét (Pauszaniasz 1, 2, 4; Apollodórosz 1, 38). A történet szerint ez egyben a Kósz és Télósz között fekvő Niszürosz sziget keletkezésének mítosza is. Niszürosz pedig nem más, mint egy ma is aktív vulkáni sziget az Égei-tenger délkeleti szögletében (KÜLZER 2000,964). A hatalmas „földrázót" tehát a vulkánokkal s ezen keresztül a föld alatti tüzekkel is kapcsolatba hozták a görög mítoszok mesélői, ezáltal egyben újabb adalékot szolgáltatva Poszeidon fentebb már említett „a mélységek ura" titulusához. Míg az eddigi istenek csak áttételesen kapcsolódtak Poszeidonhoz, a görög mitológia harmadik és egyben legközvetlenebb tűzistene Hesztia, aki a tüzet mint a négy világelem egyikét is képviselte alakjában, már konkrét kapcsolatban is állt vele (NILSSON 1906, 429). A kevés, róla szóló mítosz egyikében az Aphroditéhoz írt, 4. homéroszi himnusz 24-32. sorai így emlékeznek meg erről: „Ezt megkérte Poszeidáón, megkérte Apollón, s nem volt hajlandó, makacsul kosarazta ki őket, roppant esküt tett, mi be is telt úgy, ahogyan szólt: pajzsos Zeusz atya ősi fejét érintve fogadta, hogy szűzlány marad ö mindvégig, az isteni úrnő. Násza helyett a magas Zeusztól szép tiszteletet nyert, minden ház közepén ott ül s dús áldozatot kap, minden szentélyben részt élvez a tiszteletekből, s legmagasabb istennek tartják őt a halandók. " (Devecseri Gábor fordítása) A nász tehát nem jött létre, bár ez kivételes volt az isteni családban. A Kronosz-utódok ugyanis annak rendje-módja szerint egymás párjai lettek (Zeusz Hérának, Hádész pedig Déméternek) (WEISKE 1842, 328). Kézenfekvő lett volna tehát a harmadik páros házasságban történt összekapcsolása is. De mégsem így történt, mert egy másik szempont miatt nem is történhetett. Az idézett himnuszban foglalt mítosz ugyanis egyértelmű üzenetet hordoz: ahhoz, hogy a tűz magasztos küldetését beteljesíthesse, örökre „tiszta" kell maradjon. Jutalmul Hesztia szép és méltó hivatást kap Zeusztól, az Olümposz békéjének őrzését. Cserébe minden áldozat bemutatásakor őt illeti az első falat, vagy korty (RANKE-GRAVES 1960, 20b §; WELCKER 1860, 693; STOLL 1875,147), amit senki sem mulaszthat el. b/ Poszeidon szigonya Kevés olyan jól ismert attribútum található a görög mitológiában, mint Poszeidon háromágú szigonya. Egyetlen ókori ábrázolásáról sem maradhatott le, sokszor az egyébként általános és később még tárgyalandó hasonlóság miatt ez különböztette meg Poszeidont Zeusztól. Jogarként használt általános jelképe ez a tengerek és édesvizek istenének, amit még szerelmi kalandjai kedvéért sem tenne le kezéből egy pillanatra sem. Az ókori ábrázolások szerint ez egy embernagyságú, többnyire háromágú eszköz kellett legyen (BULLE 1906, 2855-2856; BREMMER 2001, 203). Ezt a csodálatos eszközt Apollodórosz (1, 7) szerint Rodosz mitikus őslakói, a telchinek, míg Kallimachos egyik himnusza értelmében küklopszok (Déloszi Himnusz 31) készítették Poszeidónnak (WÜST 1953, 479). Segítségével csodálatos, de sokszor félelmet is keltő tetteket hajt végre a tengerek ura. Hatalmasra korbácsolja vele a tenger hullámait, vagy éppen árvizeket támaszt (Homérosz, Odüsszeia, 5, 291-92). Szigonya alkalmas hatalmas sziklák szétzúzására (Homérosz, Iliász, 12,27, Odüsszeia. 4,506ff; Apollodórosz, Epitomé. 6, 6), vagy például egy folyó medrét is képes vele kialakítani, ahogy ez a thessszáliai Tempé folyóval történt egy másik mítosz szerint (Hérodotosz 7, 129). A szigony egyetlen csapása alatt keletkezett az athéni Akropolisz kis sós vizű forrása a eáíoxaaa 'Epexxriiç (Apollodórosz, 3, 178; Hérodotosz, 8, 55; Pauszaniasz, 1, 24, 3; 26, 5), de Délosz szigetét is ennek segítségével hozta létre Poszeidon (Kallimachos, Déloszi Himnusz 30ff). Témánkkal kapcsolatos legfontosabb tette, Polübutész fentebb már ismertetett | 546