Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - László András Horváth - Katalin H. Simon - Ungewöhnliche Gedanken über einen Meeresgott

Történettudomány | HORVÁTH Lá

szló András - H. SIMON Katalin Rendhagyó gondolatok egy tengeristenről 1. Bevezetés, származás Poszeidon egyike a görög mitológia legmeghatározóbb alakjainak, aki jelenkori kultúránkban is minduntalan feltűnik, főként a reneszánsz óta annak elválaszthatatlan része. Nagyságát és jelentőségét már származása is mutatja: a végtelen idő (Kronosz) és a termékeny anyaföld (Rheia) fiaként a legelőkelőbb helyek egyikét foglalja el a görög panteonban. Testvérei sem kevésbé jelentősek, kik nem mások mint a világot uraló Zeusz és Héra, az alvilág istene Hadész (Aidész), a termékenység nagyhatalmú istennője Déméter és Hesztia, a tüzek istennője. Poszeidonról, úgyis mint a 12 olümposzi isten egyikéről alkotott képünket leginkább a klasszikus görög kor irodalmi hagyományai határozzák meg. Ezek közül is kiemelkedik az istenhez írt homéroszi himnusz, amely így említi: „Büszke Poszeidáónt, a nagy istent zengem e dalban, föld rendítőjét meg a meddő tengeri árét, őt, akié az egész tenger, s Helikon, s a nagy Aigai. Földrázó, kettős tisztet kaptál te az égtől, hogy lovakat szelídíts és hogy megmentsd a hajókat. Üdvözlégy, boldog, földtartó, kékhaju isten, Légy a hajósoknak jószívű megsegítője. " (Devecseri Gábor ford.) Egyértelmű sorok. Ebben a szövegben Poszeidon mint a tengerek vitathatatlan hatalmú ura és a lovak legfőbb tenyésztője jelenik meg előttünk, aki az időszámításunk előtti első évezredben már elválaszthatatlan volt az ókori görögök számára életfontosságú tengertől. így gondoltak rá, akik személyét említették, alakját számtalanszor képpé formálták. De így volt-e mindig, vagy létezett-e egy korábbi, másik Poszeidon is? A válaszhoz vizsgáljuk kicsit közelebbről a források Poszeidonját. Nem kell túl mélyre ásnunk magunkat a görög mitológia ismeretében, hogy rájöjjünk, Poszeidont korántsem csak a tengerek isteneként tisztelték az ókori Hellász lakói. Neki tulajdonítottak mindent, ami az édesvizekkel, tehát a folyókkal, forrásokkal volt kapcsolatos. Ez utóbbit fejezi ki, hogy Lakóniában, Malea közelében egy a tengerparton álló sziklabarlangban eredő édesvízi forrás mellett állították fel számtalan szobrának egyikét (Pauszaniasz, 3, 23, 2; MEYER 1906, 2818), vagy hogy az argoszi partoknál a tenger alatt eredő édesvízi forrásban áldoztak lovakat a tiszteletére (MEYER 1906, 2817, 2833). Az édesvizek uraként kapcsolódik hozzá egyik legfontosabb, de általában kevéssé ismert funkciója, a kontinentális termékenység biztosítása (Vergiliusz, Georgicon 4,29). Mint a termékenységért felelős egyik isten kerül szerelmi kapcsolatba Déméterrel is. Pauszaniasz, aki a történetet ránk hagyományozta, úgy tudta, Poszeidon Árkádiában találkozott az istennővel, aki kancává változott, hogy elmenekülhessen testvére elől. Poszedion ekkor csődörré lett és így szerelmük is beteljesedhetett. Ebből a kapcsolatból született egy titkos nevű lánygyermek és az Arión nevű paripa (Pauszaniasz. 8, 25, 7; 8, 42, 1; PRELLER - ROBERT 1894, 587; NILSSON 1941, 199; ELIADE 1978, 245-246; OTTO 1934, 3435; MORFORD - LÉNÁRDON 1985, 104; BREMMER 2001, 201). Egykori kapcsolatukra utal, hogy Troizenben, Theseus arkádiai szülővárosában, egymás mellett épült mindkettőjük szentélye, ahol Poszeidont, mint <pirrà?4uoç (Phytalmios-t), a földet vízzel megtermékenyítőt tisztelték a város lakói. (Pauszaniasz 2, 32, 8; WELCKER 1860, 291; PRELLER - ROBERT 1894, 585; MEYER 1906, 2820). Poszeidon alakja azonban még ennél is sokkal összetettebb. Neve, funkciói, mitológiai vonásai és kultusza kétségtelenül számos olyan elemet tartalmaz, amelyek a vizek istene számára idegenek és messze túlmutatnak azon (WELCKER 1857, 632; PRELLER 1881,61; ELIADE 1978, 245; BURKERT 1977, 217-218; MAKKAY 1989, 91). Ha figyelmesen olvassuk tovább eddig is használt ókori forrásainkat, legalább nyomaiban olyan jellemvonásokat, funkciókat is találhatunk, amelyeket az isten megítélése során nem, vagy csak nagyon ritkán szokás figyelembe venni. A továbbiakban ezeket elemezzük. 2. Poszeidon kapcsolatai a tűzzel a/ Az istenek Már rögtön az elején adódik a kérdés, van-e egyáltalán értelme a tengerek és a vizek urával kapcsolatban tűzről beszélni. Néhány rendelkezésre álló adatunk alapján válaszunk : igen. A mitológiai hagyomány nem ismer olyan mítoszt, amelyben Poszeidon a két, talán legismertebb, a tűzzel kapcsolatos görög istennel, Héphaistosszal és Prométheusszal együtt szerepelne. Ez utóbbival ismert ugyan az athéni Kolonoszon egymás mellé épített szentélyük, de ez még nem bizonyítja közvetlen mitológiai kapcsolat meglétét. Héphaisztosszal más a helyzet. A vele fennálló kapcsolat megértéséhez azonban először Poszeidon egy újabb mitikus szerepét kell elemeznünk. Mint ahogy az előzőekben is említettük, Poszeidont több minden is kötötte a földhöz és azok isteneihez. A Görögországot a mai napig gyakran sújtó földrengéseket az antikvitásban szokás volt Poszeidon haragjaként értelmezni, Homérosz talán éppen ennek nyomán nevezte őt „földrázónak" (Homérosz, Iliász. 20, 57ff; BREMMER 2001, 202; GRUPPE 1906, 813, Anm. 3, 814, 845; OTTO 1934, 201; HERRMANN 1984, I. 427). De hogy nem véletlenül szabta a görög mitológia éppen őrá ezt a feladatot, mutatja az a korabeli felfogás, amely szerint a föld545 |