Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - Bagi Gábor - A Földváry család tiszazugi birtokainak értékbecslése 1863-ban

Tisicum XIX. és a kiszállítása értékéből esett évente 2, 3 évre pedig 6 forint. így holdanként a költségek 26 forint 10 krajcárt tettek ki, ennek levonásával maradt három évre 38 forint 83 krajcár, egy évre 12 forint 94 krajcár. Ebből a 22%-os adó kifizetése nyomán tényleges jövedelemként maradt 10 forint 10 krajcár, aminek 8% kamattal számított tőkeösszege 126 forint volt, és ez nagyjából a gyügéri nagy szántóföldi tábla értékét mutatta. Egy hold jobb minőségű kaszáló hasznánál megjegyezték, hogy a 75 krajcár mázsánkénti áron eladható szénából 14 mázsánál (azaz holdanként 10 forint 50 krajcár bevételnél) több nem remélhető. Emellett egy évi legelőhöz Vi marhalegelőt számítottak 1 forint értékben, így a bruttó haszon 11 forint 50 krajcár lett. Ebből viszont le kellett vonni a kaszálás, gyűjtés és betakarítás költségeként 3 forintot, ami után maradt 8 forint 50 krajcár. Ebből a 22%-os adó levonását követően maradt tiszta haszonként 6 forint 63 krajcár, azaz ezt 8%-kal számítva közel 83 forint volt a tőkeérték, és így az I. osztályú kaszálót a szántók árának 60-66%-ával vették fel. A legelőknél az összeírok a marha eltartó képességet vizsgálták, amihez a fűárakat is viszonyították. Ennek alapján a különféle legelők a szántóföldek értékének 4-20%-át tehették ki. így egy holdon a jobb legelő eltartott 2/3 marhát, mivel efelett már kaszálónak minősült. Ennek évi bére 2 forint volt. Emellett még a gyenge minőségű is eltarthatott 3 birkát, évi 1 forint bérért. Az így nyert 3 forintból azonban le kellett számítani a gulyások bérét (holdanként 30 krajcárt), valamint a 22%-os adót (59 krajcár), ami után marad éves tiszta jövedelem 2 forint 11 krajcár. Ez 8%-os tőkésítéssel 26 forintot tett ki, azaz a 126 forintos szántó 20%-át. A legelők és kaszálók hasznát meghatározta a háromnyomásos gazdálkodás. így egy évben semmi hasznot sem hoztak ezek a területek, viszont az összeírok azt is megjegyezték, hogy az ezen vetésszerkezetet felborító, és igen elterjedt répa- és bükkönytermesztés haszna a számításból teljesen kimaradt, továbbá az őszi repce, lucerna és takarmánykukorica, ami ekkor már az Alföldön nagy hasznot hozott. A nádasok értékét a szántók 25-66%-ára tették, bár ezek a Duna menti birtokokon voltak jelentősek. Hasonló volt a helyzet az erdőkkel, amelyeket itt nem említettek. Ugyanakkor teljesen haszontalan részt a csatornákon és utakon túl nem találtak, mivel még a vízállásokat is fel lehetett használni vízi szárnyasok tartására, ha tanyák voltak a közelben. A mélyebb vizeket a szántókhoz képest 2,5-4,1 %-ra értékelték, mint sertéstartásra, birkaúsztatásra alkalmasakat. A piaci viszonyok tekintetében a dunai és a tiszai birtokok gabonájukat a pesti gabonavásárba vitték, és egyébként is Pest volt a fő vásárhely. A tiszai részeken a Tisza és a Körös volt a fő vízi út, és bár a Duna némileg olcsóbbnak számított, a szolnoki vasút jelentősége ezt kiegyenlítette. A tiszai gabona minősége egyébként jobb volt, mint a dunai, sőt a gabona betakarítási költsége is itt sokkal olcsóbbnak számított. A tiszai nehezebb gabona köblét

8 Szolnokig tengelyen 4050 új krajcárért szállították, a Tiszán hajóval 12-16 krajcárért. így átlagban 1 pozsonyi mérő szemestermény szállítását Szolnokig 15 krajcárra becsülték, míg vasúton Szolnoktól a pesti indóházig a búza, kukorica után 25, az árpáról 20 V2, a zabról 12 Vá krajcárt vettek alapul. így a tiszai birtokokról a nehezebb gabonafajták szállítása Pestre mérőnként 40 krajcár, az árpa és zab pedig 25 krajcár volt osztrák értékben. A két birtokrész között időjárás tekintetében különbség nem volt, egyaránt az alföldi éghajlat jellemezte, a gyakori szárazság és az északnyugati szelek. A folyók is egyformán pusztították a határokat áradásaikkal. III. Hasonlóak a problémák a munkaerő, illetve a cselédtartás kapcsán is. A tiszai részeken a béresek éves szegődménye az alábbiakban összegezhető: Készpénzben 16 forint Búza 24 pozsonyi mérő, ami 3 forint 87 krajcárral számolva 92 forint 88 krajcár Árpa 12 pozsonyi mérő, ami 1 forint 67 krajcárral számolva 20 forint 4 krajcár Eleség 1 pozsonyi mérő, ami 5 forint Hús csak a dunai jószágoknál tüntették fel c ,i„„„, 40 font (?), ami 36 krajcárral számolva 14 forint bzaionna , 40 krajcar Só 40 font (?), ami 10 krajcárral számolva 4 forint Kukorica 1 hold, ami 10 forint Kukorica, krumpli és kender fölszántva és betakarítva 1/3 hold, ami 3 forint 50 krajcár Új csizma 2 pár, ami 5 forinttal számolva 10 forint Marhatartás nyáron és télen 3 db, ami 12 forinttal számolva 36 forint Sertés nyaraltatás 1 db, ami 2 forint Fűtő, 3 cseléd 1 szobára 1 szoba (18 forint arányában) 6 forint Béres fizetése összesen 219 forint 62 krajcár 8 A köböl a pozsonyi mérővel egyezett. | 514