Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - Bagi Gábor - A Földváry család tiszazugi birtokainak értékbecslése 1863-ban

Bár a Földváry nemzetség a lakosokkal szemben esetenként nagyvonalú volt, az úrbérrendezés azzal járt, hogy a cibaki lakosság nemcsak a sárszögi és gyügéri puszták egészéről szorult ki, hanem még saját határa egy részéről is. A megmaradt földesúri birtokokon hamarosan új bérlői, majd birtokosi réteg jelent meg, akiknek egy része már korábban beépült a Földváry Famíliába. Ilyen volt a Bäsch, a Schwáb, a Bagi és a Nagy család, akik azonnal erőteljesen szorgalmazni kezdték a közbirtokossági rendszer felszámolását, és az urasági földek végleges felosztását.

4 II. 1860. június 5-én a Földváry család elhatározta, hogy a jobbágyfelszabadítás lebonyolítását követően felméri saját tulajdonában maradt birtokait. Az alapvető cél a földek osztályozása és értékének megbecsülése volt, mivel a több mint 100 tagból álló közbirtokosság tagjai között immár végérvényesen felmerült a tagosítás és a végleges felosztás gondolata. A Família tisztában volt a feladat nehézségével. A földek egyrészt eltérő minőségűek és művelésűek voltak, ugyanakkor a különféle művelési ágak kiosztását is arányosítani kellett, mégpedig a meglévő birtok-osztálykulcs szerint. Emellett figyelembe kellett venni, hogy a birtokok két nagyobb tömbben feküdtek (Dunavecse és Cibakháza), és ezeken belül is voltak egymástól kisebb-nagyobb távolságra fekvő pusztarészek. A becsérték megállapításánál igyekeztek a föld tényleges termőerejét megbecsülni, mégpedig igen különböző módszerekkel. így begyűjtötték a birtokokon az előzőleg történt örökeladások adatait is, aminek alapján kitűnt, hogy Cibakházán és környékén egy 1200 négyszögöles magyar holdra 81 forint 25 krajcárnyi ár esett osztrák értékben. Az ilyen telek fél résznyi szántóból, negyed résznyi gabonatermesztésre is használható, és így is művelt legelőből, valamint negyed rész vizes kaszálóból (azaz 3A-eó rész szántóból és 1/4-ed rész kaszálóból) állt. Ugyanakkor megállapították, hogy Kunszentmártonban és vidékén egy magyar hold jó minőségű szántót 120-140 osztrák forintért adtak el, míg a tiszaföldvári határban

5 fekvő gyügéri pusztából 900 hold (1100 négyszögével) jó szántóföld 120 forintért kelt el 1861ben. Az egyéb művelésű területeket (ha azt mezei művelésre alkalmasnak találták), a felhasználásától függetlenül mindig szántóként vették számba. Kivételt csak akkor tettek, ha ezek nagyon kis tömbökben voltak kaszálók, legelők stb. közé ékelve, és nem volt érdemes felmérni. A kaszálóknál számba vették az évi takarmánytermést, annak minőségét, a területek fekvését, a vidéki takarmány4 A téma előzményeivel két saját tanulmány és egy könyv foglalkozik. Ezek az alábbiak BAGI Gábor - SZURMAY Zoltán 2001.; BAGI Gábor 2004. 303-340.; BAGI Gábor 2007.175-199. 5 Gyügér Cibakháza része volt, ám itt bizonnyal a vele szomszédos földvári határrészt értették. árakat, és azok esetleges kényszermozgását. Ennek során elvetették azt a régebbi módszert, miszerint a jó kaszáló az I. osztályú szántóval egyenértékű, mivel a vasutak elterjedése a gabonatermesztést sok helyen fellendítette, míg a szilaj gulyák és a szabad nyájak visszaszorulásával a takarmánynövények értéke is nagyban változott. Ennek nyomán a felvétel idejére az I. osztályú kaszáló haszna az I. osztályú szántóéhoz hasonlítva 2 a 3-hoz, illetve 4 a 7-hez aránypárra módosult. Ennek nyomán 1850-1857-ig (8 év átlagában) egy magyar hold termése repcéből 9, búzából 10, árpából 11, kukoricából 15 pozsonyi mérőt,

6 szénából és sarjúból 14, őszi szalmából 11 mázsát tett ki. 1850-1861 között ezek átlagára 1 pozsonyi mérő repcénél 4 forint 78 krajcár, búzánál 3 forint 87 krajcár, az árpánál 1 forint 67 krajcár, a kukoricánál 2 forint 10 krajcár volt osztrák pénzben. A jobb fajta széna mázsáját

7 % forinttal számolták. Mindezek alapján a szántóföldre hármas nyomású gazdálkodást figyelembe véve egy 1200 négyszögöles magyar hold termésénél az alábbi számítás mutatható ki: 1.10 pozsonyi mérő búza (mérőjét 3 forint 87 krajcárral számítva) 38 forint 10 krajcár. 2. A tavaszi vetésnél fél holdban van 5 pozsonyi mérő árpa- és zabtermés 7 forint 50 krajcár, a másik félben 6 pozsonyi mérő kukorica 12 forint 60 krajcár értékben. 3. Az ugar és tarló nyolcad résznyi marha-, vagy egy birkalegelőt tesz ki, 38 krajcár értékben. 4-5. A búzaszalma 15 mázsa (20 krajcárral) és a tavaszi szalma és kukorica 100 használható része 11 mázsa (30 krajcárral) együtt tesz 2 forint 75 krajcárt. Ennek alapján egy hold szántó három évi bruttó haszna 64 forint 93 krajcár volt, amiből azonban több tételt le kellett vonni: 1. A föld őszi vetés alá való háromszori és tavaszi alá való egyszeri szántása, boronálása, valamint 1/2 hold kukoricaföld kapálása költségeit, ami 10 forintot tett ki. 2. Az elvetett mag árát búzából, ami 1 1/

2 pozsonyi mérő volt (3 forint 87 krajcárral), ami összesen 5 forint 81 krajcárt tett ki. 3. Az elvetett mag árát árpából (V2 holdba 1 pozsonyi mérő) 1 forint 50 krajcár értékben. 4. Az elvetett mag értéke kukoricából (V2 holdba VA pozsonyi mérő) 54 krajcár értékben. 5. A szalmás gabona és kukorica beszállítási költsége 1 forint 50 krajcár. 6. Magtár épület, magtári és kukorica morzsolási költség a fenti gabonafélék után 75 krajcár. 7. Az eltérő nagyságú gazdaságok adatai szerint egy hold trágyázására 15 évente 24 szekér trágyával történt. A trágya 6 A pozsonyi mérő 1814-től űrmértékként 62,08 literrel, súlymértékként 46,56 kilogrammal volt egyenlő. Lásd BOGDÁN István 1991. 611. 7 Bizonnyal még bécsi mázsáról volt szó, amely 56 kilogrammal egyezett. BOGDÁN István 1991. 625.