Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Néprajztudomány - Szabó László - Debrecennek van egy vize - a Tócó

Néprajztudomány SZABÓ László Debrecennek van egy vize - a Tócó A tócó, mint tájszó Ötödéves egyetemi hallgatóként 1963 tavaszán Hajdúbö­szörményben töltöttem két hónapot tanítási gyakorlaton. Ki­használtam ezt az időt néprajzi gyűjtésre is. Alaposan meg­ismerkedtem a hajdúváros település szerkezetével, a tanya­világgal és a pusztával is. Egyik alkalommal tanyán gyűjtve a gémeskút közelében beszélgettem a gazdasszonnyal, aki ar­ról panaszkodott, hogy most még jó idő van, de két hónap múlva itt minden kisül. A kút melletti gödörben most még a disznók hűsölnek, a liba, a kacsa is jól megvan, de aztán nemcsak, hogy a víz tűnik el, de a kútban is leapad víz. „Néz­ze meg! - mondta. - Azokban a kis gödrökben máris tócó van, pedig hol van még a meleg." Meglepődtem. A Tócó szá­momra mostanáig egy konkrét víznév volt, 'patak' vagy in­kább 'szennyvízcsatorna', ami a Tócós-kertet szelte át a cí­visváros keleti részén, illetve a szakirodalomban lapozgat­va láttam még ezt a területet Tócó-völgyként is emlegetni. A gazdasszonytól, majd később másoktól azonban megtud­tam, hogy ez nem csupán egy vízfolyás, s a belőle kialakult és vele érintkező vízjárta terület konkrét földrajzi neve, ha­nem 'egy pangó vizes terület kiszáradásának állapotát, mi­lyenségét, tulajdonságát is jelöli. A forró nyárban, ha nincs eső, elapad a víz, a mélyedésekben megsűrűsödik, megöre­gedik a sár, egyre több vizet veszítve bebürödzik, majd meg­hasadozik, megrepedezik, a teteje megszárad, kicserepese­dik: azaz jó fél- vagy két tenyérnyi darabokra töredezik, s egy-egy darab széle felkunkorodik. Egy-egy ilyen darab kö­zött ujjnyi repedés is van. Kívülről olyannak látszik, mintha szilárd, kemény felületű lenne, ami megbír egy állatot, em­bert, amire rá lehet menni. Valójában azonban a cserepes felület alatt sűrű, finom sár van a gödör aljáig, olyan, mint a lekvár és ha eléggé mély, egy gyermek úgy bele süpped­het, hogy akár bele is fulladhat. Ha egy felpenderedett dara­bot kiveszünk, akkor annak alja nyirkos, sáros, olyan, mint a szalonna. Ha nem tiszta és mély gödör szárad így ki, ha­nem (vízi)növények is vannak benne, azok megrohadnak a forróságban és felkavart saruk igen büdös. A forró nyárban kiszáradó pangó vizeknek, gödröknek, kiöntéseknek ezt az állapotát nevezik tócónak. Ilyen tócók vannak szanaszét a Hortobágyon. Némely helyen a felületet kiveri a sziksó is. Ilyenek keletkeznek rendszerint a faluvégek kubikgödreiben, a vályog számára kibányászott agyagos részeken. Gyakori­ak az Alföldön a Tisza, Körösök, Berettyó, s más vizek ár­terein, az áradás után visszamaradt pangó vizek kiszáradó, egy ideig még halat is megtartó, nevelő részein. Hajdúbö­szörmény és Debrecen határában azonban egy konkrét víz­1. kép: A Tócó Zelemér után folyást, annak árterét is Tócónak nevezik, azaz önálló föld­rajzi névvé alakult; ha valaki ezt a szót, nevet hallja mindjárt a térképen is bejelölt vízfolyásra, s a vele összefüggő terü­letre gondol. Nem sok embernek van tudomása arról, hogy magának a szónak mi is a nép/tájnyelvi jelentése. Ha isme­ri és használja - miként a böszörményiek is - nem gondol a név és a szó közötti összefüggésre. Pedig, ha végig gondol­juk, fontos geográfiai, történeti és néprajzi tanulságokat von­hatunk le belőle. Tócó, Tócó patak, Tócó-völgy, Tócós-kert Debrecennek van egy vize, Kinek Hortobágy a neve... ­így kezdődik az egyik legismertebb, Ecsedi István gyűjtötte hortobágyi, Debrecen környéki népdalunk. Ám akik Debre­cen történetét ismerik, azok jól tudják, hogy Debrecen vize valójában nem a Hortobágy, hanem a Zelemér pusztán faka­dó Tócó. (1. kép) A több településből a középkorban kiala­kult mai nagy városunknak az a része, amelyiket Debrecen­nek neveztek, éppen a Tócó-völgyben, a vízfolyás bal partján keletkezett. A város magja, az egykori Szent András temp­lom (a mai Nagytemplom) helyén és az azt körülvevő épüle­tek a bal parti magaslatra a Pap-tava mellé (mai Déri Múze­um helye) települt. A víznév okleveleinkben 1394-ben tűnik fel Thoczo alakban. A korai adatok a mainál sokkal bővizűbb, jelentősebb vízfolyásnak mondják. Ez hihető is, hiszen telepítő ereje volt a vízfolyásnak. A Tócó-völgye, illetve a völgyből kiemelkedő magaslatok igazolhatóan állandóan la­505 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom