Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Néprajztudomány - Szabó László - Debrecennek van egy vize - a Tócó

Tisicum XIX. 2. kép: A Tócó áradáskor kott helyek voltak. Zoltai Lajos, aki maga is folytatott itt ásatásokat, erről a következőket írja: „A Tócó mellékéről gyakran kerülnek elő földmunkálatoknál, múzeumi ásatásoknál is művelődéstörténeti emlékek. Már a kő- és bronzkori ember is megtalálta partjain megélhetésének legszükségesebb feltételeit. Nyomába léptek a népvándorláskor népei. A folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előtti időkből valók. Néhányat a városi múzeum mindjárt alapítása után megásatott..."

1 Fontos számunkra még Zoltai írásának az a tényszerű megállapítása, amely szerint Debrecen térségében a Tócó a feketeföldi és a homoki részt osztja ketté, illetve köt össze két eltérő jellegű tájat. Ez volt - mert nem szembeötlő - az idegenek számára felfoghatatlan, a jövevények által megmagyarázhatatlan jelenség, hogy miként keletkezhetett jelentős folyó hiányában a semmi közepén egy nagy kereskedő város. A debreceniek azonban tudták; a törzsökös debreceni Gulyás Pál, nagyszerű versében meg is énekelte, fel is magasztalta, Debrecent tájakat összekötő kikötőnek nevez1 ZOLTAI Lajos 1935. 33-34. vén.

2 Ő tudta, amit mások nem értettek; tudta, hogy Debrecen várossá válása, gazdasági és művelődéstörténeti jelentősége mögött milyen erők munkálnak. Az élet megindulásához, kis település létrejöttéhez ugyanis elegendő volt egy gyérhozamú forrás és vizének olykor a csapadékkal kiegészülő, lefolyástalan területen való elterpeszkedése is, de várossá válásának kulcsa egészen más: eltérő jellegű tájak találkozása (fekete föld, homok, szikes pusztaság).

3 Debrecen történetéről szóló többkötetes munka első kötetében mindezt az elődök (Szűcs István, Zoltai Lajos, Sőreghy János, Ecsedi István, Balogh István) kutatási eredményeit is beolvasztva a legkülönbözőbb tudományok képviselői újra megerősítették.

4 Ezért mielőtt ennek a szempontunkból igen fontos jellemzésről Borsy Zoltán, Sz. Máthé Márta, Mesterházy Károly, Módy György és mások kutatásai alapján bármit is mondanánk, mutassuk be a Tócó, a Tócó-völgy, a Tócós-kert mai állapotát és szegezzük le, hogy a népdalban említett Hortobágyba a Tócó vize Debrecent elhagyva a Kösely éren át jut el. így értelmezhető az idézett népdal első két sora. Századokkal korábban ez a gyenge vízhozamú ér, a lehulló csapadékot is magába fogadó, szinte lefolyástalan terület mocsaras, zsombékos terület lehetett, aminek vízfolyását már igen korán emberi beavatkozással szabályozták, olyanynyira, hogy a XV-XVII. századi történeti adatok szerint halászó vízként is használható volt, sőt egy felduzzasztott szakaszán vízimalom is épült, elrekesztett tavában pedig szűcsök, tímárok áztatták, mosták nagy mennyiségben a nyers bőröket.

5 (2. kép) Maga a Tócó szó „A tó főnév kicsinyítőképzős származéka. Egy tóról vonódott át az érre" - írja Kiss Lajos.

6 A tóvá duzzasztás minden bizonnyal emberi beavatkozásnak is köszönhető, s azt jelenti, hogy nagyobb felületű víztükör alakult ki már igen korán, egybevágóan az idézett szórvány adatokkal (halászat, bőrmosás, vízimalom). Azt azonban, amit Zoltai mondaként közöl a Tócóról, s a korábbi bővizűség bizonyítékaként is említ, erős túlzásnak tartjuk. „A monda szerint - írja a szerző - a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonnákkal) tömték el, hogy árvízként el ne öntse városukat." A debrecenieket, illetve a debre2 Gulyás Pál: Debrecen - ó - kikötő című versében, a város múltjának értékeit, azok feltámasztását is a kikötő értékei közé számítja: „Eltűntek alattad a sátrak, csordák kolompja kifáradt, / Új paloták tüze él. Mondd, hová lett a gyökér? / Hozd vissza a hajdani dűlőt, menekülj befelé kívülről, / Járd fel a föld köreit, tárd fel rétegeit, / Meddig esedezik árván, egeden a Főnix meg a Bárány, / Új népek kürtje riad, vesztik ezredes álmaidat, / Fogadd ismét hajódat, eltemetett lobogódat, / Debrecen - ó - kikötő, tájakat összekötő." 3 ZOLTAI Lajos 1935. 33. „A város belső területe 3-14 méterrel lévén magasabb a Tócó völgyénél, minden szenny- és csapadékvíz onnan ide igyekszik." 4 V.ö: SZENDREY István (szerk.), 1984.1. kötet. 5 ZOLTAI Lajos 1935. 33-34.; BALOGH István 1973.14-15.; 137-171. 6 KISS Lajos 1978. 649. | 506