Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Tóth Albert-Rekviem a kunhalmokért

Természettudomány és régészet | Magyar Nagylexikon (Budapest, 2000. p. 631) „Kunhalom: az Alföldön található különböző korú sírhalmok közkeletű elnevezése, (még halomsír, kurgán)". Mindössze ennyire rövid szócikk, amely valamennyi kunhalmot egyedül csak sírhalomként, kurgánként értelmez. A korábban már idézett lexikonok kulcsfogalmait egyrészt átveszi, másrészt további régészeti adatokkal kiegészíti, árnyalja. A kunhalmok egyéb típusairól egyáltalán nem tesz semmiféle említést. Környezet- és Természetvédelmi Lexikon (Budapest, Akadémiai Kiadó, 2002) Egy évtized alatt gyökeres fordulat következett be a kunhalom-fogalom értelmezése terén. Az 1993-ban megjelentetett Környezetvédelmi Lexikon I. kötetében (Akadémiai Kiadó, Budapest) még nem találjuk meg a kunhalom fogalmát. Az idézett 2002-es, a természetvédelmi tárgykörrel is kibővített lexikon viszont már minden korábbi forrástól eltérően a legbővebb terjedelemben és teljes körűen definiálja és értelmezi a fogalmat. A kunhalmok mesterséges eredetén túlmenően szól a tájjal, különösen a vízzel való kapcsolatukról, s értelmezi a négy legfontosabb típus: a kurgán, a teli-halom, az őr- és határhalom mibenlétét. Ezekkel részleteiben nem kívánok foglalkozni. Egyedül a lakódomb (telltelep) kunhalom mivoltát szeretném nyomatékosítani, mivel a régészek körében még ma sem tekinti mindenki ezeket a kunhalmok egyik típusának. Pedig a „lakódomb (teli-telep) halommá emelkedett szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű egykori telephelyek, több méter vastagságot is elérő kultúrrétegét főleg az ott élő emberek házának omladéka edénytörmeléke, tűzhelyének, stb., maradványa alkotja." Ahogyan azt Csányi Marietta találóan mondja, a tell-ek „a dombokká vált évszázadok" tanúi.

5 Ezek a hatalmas méretű bronzkori telepek nevükben is halmok. Pl. Csősz-halom (Polgár), Tere-halom (Túrkeve), stb. A fentiekben idézett szócikkekből is kiderül, hogy valamennyi lexikon a kunhalmokat emberkéz alkotta (antropogén) tájelemeknek tekinti. Ennek ellenére vannak neves geológusok, földrajztudósok, akik a természetes eredet mellett érvelnek. Szabó József (1822-1894) geológus akadémikus az általa megvizsgált halmokat a tenger színe alatt született természetes képződményeknek véli. Miskolczy Károly A magyar alföldi halmokról írott cikkében hasonlóan vélekedik: „a halmok a természet művei, s midőn a síkságot tenger borítá, a víz hullámzása által jöttek létre."

6 A felszínalaktan és a folyóvízi erózió kutatója, Teleki Pál munkatársa Kádár László (1908-1989) a halmok keletkezését a víz, a szél, s részben a jég felszínalakító munkájával hozta összefüggésbe. Jóllehet a természetes eredet mellett érvelők azt is hangsúlyoz 5 RACZKY Pál 1991. 6 MISKOLCZY Károly 1864. zák, hogy ezzel jobbára csak potenciális előnyt adtak a halmot később felmagasító ember számára. A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy számos cikkben a szerzők sem disztingválnak kellőképpen, s ebből adódóan a tájban fellelhető felszínalaktani formakincseket vegyesen használják. Igy nehéz elkülöníteni valóban a természet által teremtett és az ember által mesterségesen létre hozott képződményeket. A magyar régeszet iskolát teremtő tudósa, Rómer Flóris (1815-1889) az 1876-ban Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropológiai Kongresszus francia nyelven megjelentetett kiadványában az egész Kárpát-medencében fellelhető, a legkülönbözőbb típusba sorolható halmokat a legáltalánosabb értelemben egyszerűen csak halmoknak (les tumuli) nevezi. Zoltai Lajos (1861-1939) számos régészeti feltárás vezetője, 1938-ban, 250 helynévvel a következő címmel jelentette meg írását: „Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és természetes emelkedések, u.m. laponyagok, telkek, ülések, dombok, gerendek és hátak a város határában, valamint külső birtokain." Buka L. Hajdú-Bihar megye felszíni formakincseiről Dombok, halmok, kurgánok címmel írt hasonló tanulmányt, ami szintén jól mutatja a még manapság is a fent említett bizonytalanságot, fogalomkeveredést.

7 Az újkeletű mesterséges formák (geodéziai magassági jegyek, meddőhányók, téglagyári bányadombok, humusz depóniák, stb., semmiképpen nem tekinthetők a kunhalmok egyetlen típusának sem. Hasonlóan azokhoz a halom maradványokhoz, halomtorzókhoz, amelyeket a halmok maradványiból hordtak újra össze. A jövő egyik nagy kérdése, hogy a rohamosan szaporodó, hihetetlen gyorsan magasodó kommunális szemétlerakók dombjait miként fogja az utókor értelmezni. Hiszen ezek a le nem bomló hulladékok következtében „korunk telitelepének" is felfoghatók. Epilógus Vitathatatlan tény, hogy a kunhalmok a Kárpát-medence unikális tájtörténeti értékei. Nem csak egy több ezer évvel ezelőtti kultúra emlékei, hanem a tájat drasztikusan átalakító ember tájformáló tevékenysége előtti idők egy darab természetének őrzői is egyben. A régészeti értékeken túlmenően tájképi, felszínalaktani, rétegtani, talajtani, paleoökológiai, szigetbiogeográfiai, vízrajzi, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalmi, művészettörténeti, s még megannyi más érték kötődik hozzájuk. A Kárpát-medence vízjárta alvízországi része népek-, kultúrák olvasztó tégelyévé vált a történelem során. Az ármentes hátak és a velük közvetlenül érintkező vízterek kiváló feltételt biztosítottak a megtelepülésre.

8 Találóan állapítja meg Havassy Péter: „ami az Alföldön kiemelkedett a vízből, azt 7 BUKA László 1996. 8 KOZMA Béla 1910. 437-443. 483 I