Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Tóth Albert-Rekviem a kunhalmokért

Tisicum XIX.. lódó történelmi eseményekről, kultúrtörténeti emlékekről. Ezért is fontos, és megőrzendő értékek a kunsági tájban a kuneredetű halomnevek, annak ellenére, hogy az adott halom már jóval a kunok bejövetele előtt létezett. Pl. Zádor-halom, Tarattyó-halom, Lőzér-halom, Bócsai-halom, Bengecseghalom, stb. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy kunhalom név szakmailag teljesen pontatlan. Mint arra már korábban is utaltam, Jerney János (1844) sem helyeselte a kunhalom név használatát: „A hazai halmok kunhalom nevezete a magyar nép ajkán nem él, egy pár évtized óta az írói nyelv kezdé divatba hozni".

2 Tariczky Endre még keményebben fogalmaz: „A kunhalom név csak visszaélésből jővén divatba, megszüntetendő. Mit megtennie az iskolák közvetlen kötelessége."

3 Ez a felszólítás, határozott igény a kunhalom név megváltoztatására több mint egy évszázada történt. Azóta a helyzet semmit sem változott, a kunhalom név tovább él. Nem is találkozunk olyan próbálkozással, ami helyette egy másik fogalom bevezetését javasolta volna. Mint gyűjtőfogalmat más szóhasználattal helyettesíteni aligha lenne célszerű. Bármely helyette használt fogalom éppen úgy értelmezési zavarokat, további vitákat szülne. A legbölcsebb megoldás az, hogy ha valamennyi halmot a maga egyediségében, jellege szerint vizsgálunk a rendelkezésre álló tudományos eszközök birtokában, a lehető legkomplexebb módon. Ez pedig valamennyi lehetséges tudományterület, a régészettől a paleoökológiáig - a hidrogeográfiától a néprajzig, stb. együttműködését kívánja meg a kutató munka során.

4 Szerencsére ez a szemlélet, alkalmazott kutatási metodika, mind szélesebb körben kezd gyakorlattá válni. A kunhalmok mibenléte, eredetük tisztázatlansága A halmok az emberiség kultúrtörténetének igen jelentős objektumai. Már az Ótestamentumban is ez olvasható: „Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit." (Mózes I. könyve, 49.26.) Ahhoz, hogy a kunhalmok mibenlétére valami érdembeli választ kaphassunk, célszerű felidézni néhány mértékadó lexikon szócikkét, különböző időszakból. Pallas Nagylexikona (Budapest, 1895. p. 105) „Kunhalmok, így nevezi a magyarság több vidéken az olyan, rendszerint nagyobb számban előforduló, kisebbszerű halmokat, melyeket szemmel láthatólag emberi kéz alkotta..." Ez az állítás határozottan a kunhalmok antropogén eredetére utal. Az viszont már kétséges, hogy a „szemmel láthatólag" kitétel valamennyi esetben megállja-e a helyét. A ta2 JERNEY János 1851. 91-93. 3 TARICZKY Endre 1906. 4 TÓTH Csaba 2003.; 2006. pasztalat az, hogy számos esetben csak a feltáró kutatások, vagy a halom rétegtani vizsgálat céljából elvégzett talajfúrás adja meg az egyértelmű, megbízható választ. A szócikk szerzőkre hivatkozva azt állítja, hogy „a kunok nagy halmot emeltek a halott fölé, s az ilyen sírhalmot kurgánnak nevezték, mely korhány, korgán, stb., alakban nálunk is gyakran előfordul halomnévként... " Ezeket az Alföldön előforduló halmokat tekinti igazi kunhalmoknak. „A dunántúliak, melyek sűrűn egymás mellett százával találhatók, a nevük dacára sem származhatnak a kunoktól." „E halmok azon kelta s keltával vegyült, talán illír népességtől valók, mely kr.e. századokban szállta meg Pannóniát, s a római uralom alatt is sok időn át fenntartotta magát." A fenti idézett részből is egyértelműen kiderül, hogy a Duna vonala jelentős módon kettéválasztotta a kunhalmok két különböző típusát. Ennek ellenére a valóságban sokkalta nagyobb a keveredés, amit a régészeti feltárások sokasága egyértelműen bizonyít is. Az idézett szócikkben viszont a kunhalmok egyéb típusáról egyetlen szó említés sem történik. A Révai Nagylexikona (Budapest, 1913. p. 349) szócikke az előbbiekben idézett részletekkel jobbára megegyezik: „Szemmel láthatóan emberi kéz alkotásai" a kunhalmok. „Az oroszok kun-tatár néven kurgánoknak nevezik, s nálunk is gyakran előfordul az elnevezés korhány, gorgány alakban. .. Az elnevezés arra mutatna, hogy a kunoktól valók e sírhalmok." A továbbiakban azonban arra is kitér a szócikk, hogy „a magyarországi kunhalmok általában véve jóval régebbiek. Vannak olyanok, amelyek egész a kőkor végső szakáig nyúlnak vissza." A szócikk világosan leszögezi, hogy a halmok „két csoportból állnak: a dunántúli és az alföldi csoportból". Mind a kettő sírhalom-típus, de a dunántúli halmok mélyén urnában található a holttest hamva, addig az alföldi sírokban rendszerint zsugorítva temették el a halottat. A halmok egyéb típusáról ebben a szócikkben sincs semmiféle említés. Új Magyar Lexikon (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962) Érdemes a nem túl hosszú szócikket teljes terjedelmében idézni: „Kunhalom, órhalom: Mo. több vidékén, különösen az Alföldön és K-Dunántúlon gyakori, mesterséges domb, földből emelt halom, Ós- és népvándorláskori temetkezések emléke. A hagyomány részben hunoknak, részben a kunoknak tulajdonítja. Ez a temetkezési mód a D-oroszországi sztyeppen talált kurgánoknak felel meg. (még halomsír). A halomsír, kurgán (török): temetkezésre szolgáló, gyakran kövekkel kirakott sírhalmok neve. Ősi temetkezési forma a nomád népeknél a szkíta és népvándorláskori időkben, az ősmagyarok is ismerték...". Ez a szócikk a zavaros értelmezés tanpéldája. A kunhalmot őrhalomnak tekinti, de ebbéli funkciójáról egy szót sem ír. A szócikk többi részlete különböző irodalmakból rendszertelenül átvett citátum. 482