Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán
Természettudomány és régészet | hasonló gazdasági térség, produktív és improduktív gazdálkodási zónák, környezet felhasználás kialakítását sugallja Ásotthalom környékén is, bár a teli nagysága alapján itt egy jelentősebb lélekszámú település kialakulását sejthetjük, így esetleg az ásotthalmi teli közössége egy nagyobb térséget integrálhatott gazdaságilag. Ugyanakkor a kenderföldi teli helyzete, gazdálkodási rendszere nemcsak az ásotthalmi telihez hasonló, hanem szinte valamennyi Tisza-völgyi maradványfelszínen, vagy más hordalékkúpon, mint a Sajó-völgyi területen, vagy az alföldi régióban található középső bronzkori teli esetében hasonló környezet kiaknázási módokat találhatunk 3 4. Ez azt bizonyítja, hogy a tellek közösségei között igen gyors és kölcsönös információáramlás, innováció- és tapasztalatcsere lehetett, és ez a közösségek közötti integrációt veti fel, bár a hasonló környezet, a hasonló kulturális és gazdálkodási alap azonos környezet kiaknázási módszerek kialakulását determinálhatta. Felvetődik az a kérdés, hogy a tellek és patakvölgyek, folyóvölgyek, mint a Tisza és a Duna között miért olyan szoros a kapcsolat. Természetesen ezek a vízfolyások, mint vízforrások igen jelentős szerepet játszhattak a közösségek életében, az állattartás szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek voltak. Az erdővel borított allúviumok energiaforrásként, a magaspartok pedig védelmi tekintetben is fontosak lehettek, de felmerül, hogy ezek a völgyek nem csak ezeken a tényezőkön keresztül hatottak letelepedési tényezőként. Egyértelműnek tűnik, hogy a hajózható folyóvölgyekben, a folyó- és patakvölgyek allúviumában futó utak a kereskedelemben, a bronzkori termék- és információcserében igen fontos, kiemelkedő szerepet játszhattak. Sőt a dunai és tiszai tellek esetében felmerül az a tény is, hogy a legfontosabb átkelőhelyeket, mint kereskedelmi csomópontokat őrizhettek. Véleményünk szerint például a szászhalombattai Földvár, a bronzkori teli az egyik legfontosabb dunai átkelőhelyet, a Benta-patak mentén kifejlődött, kiemelkedő jelentőségű bronzkori kereskedelmi út bevezető szakaszát őrizhette, de hasonló funkció több más teli település, akár a Kenderföld esetén is felmerülhet. A bronzkori kereskedelem, amelynek jelentőségét egyes települések kialakulásában és fejlődésében már több korábbi régészeti munka 3 5 is hangsúlyozta, igen fontos telepítő tényező lehetett a bronzkori településeknél, elsősorban a telleknél. Ha figyelembe veszszük ezt a faktort is, akkor egyértelművé válik, hogy a teli települések kialakulásában több természeti és társadalmi tényező összekapcsolódása játszhatott szerepet, és nem egyetlen tényező határozta meg ezeknek a településeknek a kialakulását. Viszont véleményünk szerint a kereskedelem kiemelkedő szerepet játszott a Vatyai kultúra térbeli kiterjedésében, és a Tisza-völgy déli részétől a dunai átkelőhelyeken, 34 SÜMEGI Pál - KOZÁK János - MAGYARI Enikő - TÓTH Csaba 1998. 165-167. 35 POROSZLAI Ildikó 2003.156-158.; P. FISCH Klára 2003.160-161. a Dunántúli-középhegység északkeleti régióján keresztül a Magyar Kisalföldig tartó kereskedelmi útvonalak ellenőrzése nyomán alakult ki a Kárpát-medence centrumában található, szokatlan északnyugat-délkelet irányú kiterjedés. Ugyanakkor a megközelítőleg azonos gazdálkodási típus mellett bizonyos különbségek is jelentkeznek az egyes tellek környezetében 3 6, illetve a tellektől távolabbi, tellek szempontjából háttérnek számító területeken. Úgy tűnik, hogy a bronzkori települések, köztük a tellek közelében több földművelésre, állattenyésztésre jellemző növény jelenik meg, a növényzeti sokszínűség nő, mint a településektől távolabbi területeken 3 7. Ez a tényező egyértelműen a tellek és települések gazdálkodásban játszott központi szerepét bizonyítja. A bronzkori telieket illetően az egyik legfontosabb kérdéskörnek tekinthető, hogy a teli-települések között kialakult-e hierarchikus viszony? Azaz egyes tellek azonos hierarchia szinten állhattak-e, vagy pedig néhány teli magasabb hierarchiaszinten helyezkedett-e el a társadalmi térben? Amennyiben a tellek között hierarchikus rendszer alakult volna ki, az felvetné, hogy az egyes középső-bronzkori kultúrákban olyan fokú térbeli és társadalmi integráció indult meg, amely már az „államiság" kialakulásának alapjait hordozza magában, az „államiság", „birodalomépítés" kezdeteit jelenthetik. A kenderföldi telihez hasonló orientációjú, kör- vagy félköralakú árokkal körülvett, folyó- vagy patakmeder mellett, a Hatvani kultúra által épített, hasonló kiterjedésű tellek az Északi-középhegység peremén több helyen is találhatók. Sőt a Hatvani kultúra árokkal, paliszáddal körülvetttelepei mintegy erődrendszert látszanak alkotni az Észak-Alföldi Hordalékkúp Síkságon kelet-nyugati irányban elnyúlva, az erdősült és erdőssztyepp területek, a középhegységi és az alföldi táj határán. A folyó- és patakmedrek alluviális síkjait követő, az Északi-középhegység vízfolyásai mentén a középhegységi zónába is behatoló, megtelepedő, bronzkori Hatvani-kultúra erődített telepei így nem egy egységes szélességű zónát, hanem az egykori morfológiai-őskörnyezeti viszonyokat a védelem és megtelepedés szempontjából optimálisan kihasználó, mélységében is tagolt „rendszert" alkottak. Korábban felmerült, hogy az Észak-Alföldi Hordalékkúp Síkságon található erődített, szinte teljesen hasonló szerkezetű bronzkori telitelepüléseket egy központi társadalmi akarat, ezen település láncolat mögött meghúzódó magasabb hierarchiaszintű települések, magasabb szintű centrumok alakíthatták ki. Ilyen eltérő adottságú tájak határán kialakult településhálózat kiépüléséhez nem kell központi akaratot, centrumból irányítottan tervezett és megépítetett erődrendszert feltételeznünk. A vizsgált területen keleti-nyugati irányban kialakult tájhatáron a letelepülést bizonyos mértékben determináló éghajlati és lokális környezeti, társadalmi tényezők és a tájhatárt észak36 SÜMEGI Pál - BODOR Elvira 2000. 83-96. 37 SÜMEGI Pál - MAGYARI Enikő - SZÁNTÓ Zsuzsa - GULYÁS Sándor DOBÓ Krisztina 2002. 838-940. 475 I
