Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Sümegi Pál - Ember és környezet kapcsolata a középső-bronzkorban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori teli geoarcheológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán
Tisicum XIX. dél irányban folyosószerüen átalakító egykori medrek együttes hatására az erődített tellek, központi akarattól függetlenül megépítve is, egy mélységben tagolt, kelet-nyugat irányú rendszert alkotnak. Az eddigi régészeti és környezettörténeti adatok nyomán nem látjuk bizonyítottnak, hogy a tellek között hierarchikus rendszer, alá- és fölérendeltségi viszony alakult volna ki, bár a környezettörténeti adatok azt sejtetik, hogy eltérő termelési viszonyok jellemezték az egyes tellek közvetlen környezetét. Ennek nyomán feltételezhető, hogy egyes felieknek esetleg eltérő funkcióik lehetettek, de ezeket a funkció eltéréseket a meglévő környezetrégészeti, régészeti és környezettörténeti adatok alapján még nem lehet olyan szinten azonosítani, hogy ennek nyomán korrekt következtetéseket vonhassunk le. Ugyanakkor a tellek kialakulása, környezettel kialakított viszonya mellett legalább ilyen fontos kérdéskörnek tűnik, hogy miért szűnt meg a teli település és életforma? Mint azt korábban leírtuk, a BS éghajlati övezetbe tartozó területen (Mezőföld, Nagyalföld centrális és déli része) fejlődött ki a telikultúra. Ezen a medencebelső területen mediterrán és kontinentális hatás egyaránt érvényesül napjainkban, és a paleoökológiai adatok azt sugallják, hogy az elmúlt évezredek folyamán is így lehetett 3 8. A telikultúra megszűnésében szerepet játszó okok között elsősorban gazdasági, társadalmi vagy klimatikus tényezőket soroltak fel, mert erőszakos pusztításnak nem akadtak nyomára, ugyanakkor a régészeti adatok nyomán egyértelmű, hogy a tellek megszűnése egy időben elhúzódó folyamat volt 3 9. Véleményünk szerint a teli életforma megszűnésében, csak úgy, mint a kialakulásában, több tényező is szerepet játszhatott. Több paleoklimatológiai adat 40 bizonyítja, hogy a bronzkor második felében, a Koszider időszak végén az éghajlat hűvösebbé és csapadékosabbá vált, de vajon ez az éghajlati változás önmagában megmagyarázza egy több lábon álló, szerteágazó gazdálkodási rendszerrel rendelkező telikultúra fokozatos elhalását? Valószínűsíthető, hogy az éghajlati változás csak indító és/vagy csak az egyik tényező lehetett a kultúra megszűnésében. A nemzetközi adatok alapján egyértelmű, hogy az éghajlati változás nemcsak a Kárpát-medencében jelentkezett, hanem európai kiterjedésű volt, és együtt járt a téli csapadék növekedésével, a nyári és a téli hőmérséklet csökkenésével. Ezeknek a változásoknak a hatására az Alpokban és a Kárpátokban jelentősebb hótakaró halmozódhatott fel, amelynek lassú, fokozatos olvadása tartósan magas talajvízállás kialakulását okozhatta a dunai és a tiszai ártereken. Ennek hatására a tellek élelmiszer ellátása, az állattartás szempontjából kiemelkedő jelentőségű legelőterületek felülete lecsökkent, és ez a folyamat fokozatosan romló gazdasági helyzetbe hozta a tellek lakosságát, mivel ha átcsoportosították az állatállományt a magasabban fekvő területekre, akkor a gabonaföldek területe csökkent le erőteljesen. Vagyis a korábban kialakult termelési szerkezet jelentős mértékben át kellett, hogy alakuljon az éghajlati változás hatására. Amennyiben ezekhez a változásokhoz hozzákapcsoljuk a kereskedelmi útvonalak megváltozásának, áttevődésének lehetőségét, a bronzkorban kiemelkedő jelentőségű, fejlett gazdaságú Balkán-félsziget és a nyugat- és észak-európai területek között közvetítő kulturális és kereskedelmi kapcsolat átalakulását, a több évszázadon keresztül művelt területek esetleges kimerülését, akkor ez a többféle tényező együttesen már jelentős gazdasági válságot okozhatott a tellek gazdasági és társadalmi rendszerében. Ezek a változások már elindíthatták a teli közösségeinek elmozdulását a korábban lakott térszínekről újabb helyek felé, illetve végső soron a teli életmód feladásához is vezethettek. 38 SÜMEGI Pál 1995 245-252.; SÜMEGI Pál 1996. 110-125.; SÜMEGI Pál 1999.190-200. 39 POROSZLAI Ildikó 2003.156-158. 40 JÁRAINÉ KOMLÓDI Magdolna 1969. 47-51.; KORDOS László 1987. 15-21.; SÜMEGI Pál 2004. 330-340. | 476
