Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Kelemen Angéla - Egy Árpád-kori településrészlet ismertetése Szolnok-Alcsi-sziget lelőhelyről
Tisicum XIX. Leletanyag: Oromdísz: A szarvasmarha koponyáról biztos adat nincs arra vonatkozólag, hogy oromdísz volt. A felfüggesztésre szolgáló lyukak hiányoznak róla. Méri István Tiszalök-rázompusztai ásatásán egy ló koponyát talált a kibontott ház omladékában. A koponya több helyen át volt lyukasztva. 3 4 Egyéb leletanyag: A település lakóinak mindennapi életére közvetlenül utalnak a házakból előkerült használati tárgyak. A más Árpád-kori falvakhoz hasonlóan kevés és nem változatos leletanyag egyik érdekessége egy csontkorcsolya pár, mely a 2. objektum betöltődéséből került ki. Hasonló csontkorcsolya töredékek került elő Kovalovszki Júlia dobozi és bashalmi ásatásán. 3 5 A 2. objektum leletanyaga közé tartozott néhány agyagnehezék is, amelyek nem voltak átlyukasztva. A felfüggesztést más módon oldották meg. Lehettek szövőszék és hálónehezékek is egyben. Több őrlőkő töredék is került ki a ház betöltődéséből, melyek átégtek. Anyaguk egy vulkáni kőzetre (andezit) utal, melyet valószínűleg a Mátrából szereztek be. Kerámia anyag: A település korának megállapítását a leletanyag alapján kíséreltem meg. Erre a legalkalmasabbnak a kerámiaanyag elemzése látszott az egyéb leletanyag csekély volta miatt. Egész edény elemzésére nem nyílt módom. A kerámiaanyag teljesen töredékes, azért előkerült néhány nagyobb darab, amiből következtetések tudtam levonni. Pénzlelet és jellegzetes vaseszközök, ami segíthetett volna a datálásban, nem fordult elő a leletanyagban. A kerámiaanyagban anyaguk szerint öt típust sikerült elkülönítenem. Az első típus az a fajta lágy („zsíros") tapintású kerámia, amilyet Kovalovszki Júlia különített el a Szarvas-Rózsás nevű lelőhelyen végzett ásatása alkalmával, és amit ezért „rózsási" típusú kerámiának nevezett el a szakirodalom. 3 6 Ezek a töredékek igen jó minőségű agyagból, csillámos homokkal fényesre, igen simára és lágyra simított, vörösre égetetett edénytöredékek. Hasonló anyagú -korsóhoz tartozó-töredékek a kardoskúti ásatáson is előkerültek. 3 7 Ebből az anyagból készített edény peremének párhuzamát figyelhetjük meg Tiszaeszlár-Bashalom leletanyagában. 3 8 A következő típus a klasszikus Árpád-kori kerámia. Durvább tapintású, mint az előző, kaviccsal és őrölt kerámiával soványított töredékek képviselik. Színe a vörösesbarnától a sötétszürkéig változik. Díszítése a vállon körbefutó, egy barázdával képzett hullámvonal, vagy ugyancsak a vállon végig futó, egy hegyes szerszámmal (többnyire kettéhasított, üreges csontdarabbal) 3 9 képzett irdalás. A hason általában sekély árokkal képzett és mélyen besimított csigavonal fut 34 MÉRI István 1964/b. 11. 35 KOVALOVSZKY Júlia 1975.10. kép, KOVALOVSZKY Júlia 1980. 47. 36 KOVALOVSZKY Júlia 1960.10. tábla 8-9. kép 37 MÉRI István 1964. 46. 38 KOVALOVSZKY Júlia 1980. 20. tábla. 6., 8. kép 39 FODOR István 1994. 423-424. körbe. ívesen és vízszintesen kihajló peremű, széles szájú, és vállában is széles, öblös fazekak, kisebb csuprok díszítései lehettek. Ilyen típusú kerámiákat az ország egész területén találunk. Most csak a legfontosabb telepásatásokat említeném úgy, mint Kardoskút-Hatbalak 4 0, Tiszaeszlár-Bashalom 4 1, Sarud-Pócstöltés (Báb falu) 4 2, Doboz-Hajdúirtás 4 3, Dunapentele-Öreghegy 4 4 lelőhelyeket. Szabó János Győző Parádi Nándor nyomán az edények vállán bekarcolt csigavonal és az egy barázdával képzett tág hullámvonal díszítést a XI. századtól kezdődően már létező díszítési formának tartja. A csigavonal díszítés a XI. század közepétől fokozatosan tágabbá válik. Az egyetlen tág közökkel való csigavonalú díszítés a XII-XIII. század fordulója körüli évtizedekben terjedt el. A XII. századig a fazekak, csuprok szájpereme ívesen kihajló. Később gyűrűs, bordázott peremkiképzéssel készülnek az edények, a XIII. század elejétől ez az általános. A hornyolt edények a XIII. század második felében tűnnek fel. 4 5 A korai Árpád-kori kerámia típust képviseli az egyetlen bordásnyakú edény töredéke. A bordásnyakú edénytípussal foglalkozott tanulmányában Mesterházy Károly 4 6 és Fodor István 4 7. Mesterházy Károly összegyűjtve a hazai példányokat, megállapította, hogy ez az edénytípus a honfoglaló magyarság emlékeinek speciális csoportja, mely valószínűleg a kabarokhoz köthető. 4 8 Fodor István további kelet-európai analógiákat ismertetve az edénytípus eredetét jelentősen kiszélesítette. A khorezmi eredet, és a kabar etnikummal való összekapcsolás ezzel megdőlt. 4 9 Ha a település egyetlen bordásnyakú példányát megvizsgáljuk és összehasonlítjuk Mesterházy Károly dolgozatában szereplőkkel, akkor láthatjuk, hogy amíg Mesterházynál közölt példányok inkább szűk nyakú, keskenyebb szájú edények, addig ez a töredék egy szélesebb szájú öblösebb fazék pereme lehetett. A perem töredékes volta és az, hogy a telepen egyedül képviseli ezt a típust, arra figyelmeztet, hogy vele kapcsolatban nem bocsátkozhatunk messzebbmenő következetésekbe. Szintén kora Árpád-kori díszítési forma, a sűrűfésűvel mélyen, vékonyan bekarcolt hullámvonal köteg. Egy kisebb darab képviseli ezt a típust. Ezen a töredéken egy 7 fokú fésűvel bekarcolt hullámvonal köteg látható. A díszítés párhuzamai fellelhetők a kora Árpád-kori telepeken, mint például Kiszombor-Nagyszentmiklós kora Árpád-kori településen 5 0, 40 MÉRI István 1964/a. 10. tábla. 41 KOVALOVSZKY Júlia 1980.17-28. tábla 42 SZABÓ János Győző 1975. 23. 43 KOVALOVSZKY Júlia 1975.12.,15. kép 44 BÓNA István 1973.14-18. tábla 45 PARÁDI Nándor 1963. 222-223., SZABÓ János Győző 1975. 23-24. 46 MESTERHÁZY Károly 1975. 99-114. 47 FODOR István 1985. 48 MESTERHÁZY Károly 1975.101-106. 49 FODOR István 1985.165-170. 50 BÁLINT Marianna 2003. 340. | 350
