Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Kelemen Angéla - Egy Árpád-kori településrészlet ismertetése Szolnok-Alcsi-sziget lelőhelyről
Régészettudomány Szarvas-Rózsás kora Árpád-kori településen 5 1. TiszaeszlárBashalmon feltárt vasolvasztó műhely betöltéséből is került ki egy ilyen darab. 5 2 Szabó János Győző Parádi Nándor nyomán a befésült hullámvonal díszítés korát a XI-XII. századra teszi. 5 3 A klasszikus Árpád-kori kerámia kategóriájába tartoznak a durva tapintású, kavicsos (általam smirglis hatást keltő kerámiának nevezett), csillámos homokkal soványított töredékek. Voltak köztük jól és közepesen kiégetett, hullámos és csigavonallal díszített töredékek, amelyek szinte minden telepen megtalálhatók. A peremtöredékek ívesen és vízszintesen kihajlók, lekerekített, rövid nyakú, illetve enyhén kihajló, külső oldalán megvastagított, szögletesen kiképzett peremű edények töredékei lehettek. Két töredékes edény alján fenékbélyeg látható. Mindkettőnél az egész fenéken végighúzódó fenékbélyegről van szó. A fenékbélyegekkel legkorábban Höllrigl József 5 4 foglalkozott, majd Parádi Nándor egyetemi szakdolgozatában 5 5, és egy perembélyeges edény vizsgálatával 5 6 kapcsolatban visszatért rá. A Szolnok-Alcsi-szigeten talált fenékbélyeges töredékek bélyege a küllős formára hasonlít. Höllrigl József rámutatott arra, hogy Árpád-kori pénzeink köriraton belüli középterét kitöltő négy vagy hat küllős kerék több esetben egyezik a fenékbélyegekkel. 5 7 A korábbi fenékbélyegekről -amelyek az egész fenékrészt kitöltik- az a feltevése, hogy tisztán ornamentális célt szolgáltak, mivel az edényeket használat után a szájukkal lefelé helyezhették el. A későbbi edényeknél a bélyeg csak a fenék középrészét tölti ki. Vannak közöttük aszimmetrikusak, tehát egyéniek. Ezekkel kapcsolatban arra a végső véleményre jutott, hogy nem lehettek fenékdíszek, hanem műhely- vagy mesterjegyek voltak, s a korábban alkalmazott fenékdísz később, mint műhely- vagy mesterjegy élt tovább. 5 8 A fenékbélyeg elkészítés módjával kapcsolatban azonban tévedett. A bélyegeket nem utólag, a megszáradt edény aljára illesztették rá 5 9, hanem a korong felületébe volt besüllyesztve a bélyeg. A tévedés abból fakadt, hogy Höllrigl az Árpád-kori kerámiakészítést gyors, lábbal hajtott korongon képzelte, amiről egy fonallal levágták a kész megformált edényt. Az Árpád-kor elején viszont a kézi korongok terjedtek el, amit nem lábbal hajtottak, hanem kézzel 6 0, és amiről az 51 JANKOVICH B. Dénes 1994. 405-420. 52 KOVALOVSZKY Júlia 1980. 87. 53 PARÁDI Nándor 1963. 223., SZABÓ János Győző 1975. 23. 54 HÖLLRIGL József 1932-33.142-169. 55 PARÁDI Nándor 1959/b. 32-33. 56 PARÁDI Nándor 1959/a. 91-93. 57 HÖLLRIGL József 1930.167. 58 HÖLLRIGL József 1930.164. 59 PARÁDI Nándor 1959/b. 30-33. 60 HÖLLRIGL József 1932-33. 87-93., SZABÓ Kálmán 1938. 13-14., PARÁDI Nándor 1959/b. 27. 47., SZŐKE Béla 1955. 86-90., MÉRI István 1964. 46., 54. (18.j.), 73-74. (143-146.).), FODOR István 1975. 250-264. edény elkészítése után csak le kellett dönteni a kész edényt, így a fenékbélyeg megmaradhatott az edény alján. A kavicsos, durva típusba sorolnám azokat a cserépbogrács töredékeket, amelyek a 2. objektum betöltődéséből kerültek elő. Színük és anyaguk alapján ezek a töredékek is két típust képviselnek. Az oldaltöredékek, amelyek talán egyazon bogrács töredékei lehettek, vörösesbarna színűek, anyaguk kavicsos, durva tapintású. A peremtöredék inkább sárgásbarna színű, kavicsosabb anyagú, durvább tapintású. Árpádkori cserépüstjeink származásával kapcsolatos kérdésekkel Höllrigl József, Szabó Kálmán, Parádi Nándor, Szőke Béla, Méri István és Fodor István foglalkozott tanulmányaiban. 61 Röviden összefoglalva a cserépüstök a XI-XIII. századi magyar fazekasság talán legjellemzőbb edényei. Ezek elkészítési hagyományait a magyarság a Don-vidéki levédiai hazájából hozta magával, ahol az ún. szaltovói műveltség népei készítették a legkorábbi agyagüstöket. 6 2 A negyedik típusú kerámiát az Árpád-kori fehérkerámiák közé sorolnám. Ennek a töredéknek az anyaga durvább, kavicsosabb tapintású, mint a középkor későbbi századaiból előkerült fehérkerámia leletek, továbbá kiégetésére jellemző, hogy nem teljesen égett át a kemencében, ennél fogva rosszabb minőségű is. Lassú kézi korongon készült hurkatechnikával. Színe nem is annyira fehér, mint inkább halvány rózsaszín. Tehát nemcsak anyagában, de színében is eltér a klasszikus késő középkori fehérkerámiától. Két jellegzetes darab szürkésfehér színű, már-már a redukált égetésű kerámiákra emlékezetet. Anyaga durva, kavicsos, közepesen kiégetett, díszítésük a tág közű csigavonal. Kormeghatározás: A fentiekben elemzett kerámia anyag alapján a település korát a XII-XIII. századra datálom. A „rózsási" kerámiára emlékezető töredékek a helyi agyag minősége miatt is válhattak ilyen lágy, zsíros tapintásúvá. Korai kerámia típus az ún. bordásnyakú edény és a sűrűfésűvel bekarcolt hullámvonal köteggel díszített fazék is. Belőlük csak egy-egy töredékes darab került elő, tehát a telep nem meghatározó leletanyaga. Itt kell megjegyezni azt, hogy a házak betöltődéséből kikerült leletanyag biztosan másodlagosan került a házak gödreibe, erre utal az, hogy restauráláskor egy a 2. számú házból előkerült edényhez pontosan illeszkedő darabot találtak a 4. számú ház betöltésében. 6 3 Többségében a tág közű csigavonallal és vállán hullámvonallal díszített - melyek a XII-XIII. század díszítő elemei töredékek képviselik a kerámiaanyagot. A peremeken körbefutó besimítás a hornyolt peremekre emlékeztet, amelyek a XIII. század elejétől lesznek általánosak. A ívesen kihajló perem is a XII. századig volt szokásos forma. 6 4 Ebbe az időintervallumba belefér a két fenékbélyeges kerámia kora 61 FODOR István 1975. 263. 62 CSEH János-POLGÁR Zoltán 1996. 28. 63 PARÁDI Nándor 1963. 223., SZABÓ János Győző 1975. 23. 64 PARÁDI Nándor 1959/a. 30-33. 351
