Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - T. Dobosi Viola — A hazai felső paleolitikum vázlata
Régészettudomány A korai felsőpaleolitikum A Szeleta fiatalabb szintjében a fauna túlnyomóan barlanghoz kötött életmódot folytató ragadozó, a növényevők hegyi (kőszáli kecske), erdei (Megaloceros) és sztyeppei (ló) környezetben élnek. Ez utóbbiak természetes úton bizonyosan nem kerülhettek a faunába. Az aurignaci kultúra nyíltszíni lelőhelyeiről nem ismerünk faunát. Az Istállóskői barlang két kultúrrétege az egész felsőpaleolitikum mennyiségben és minőségben legkiemelkedőbb faunáját szolgáltatta. A korszakra jellemző barlangi medve dominanciája elsöprő. A vadászott faj csontanyagának rétegről rétegre történő elemzése alapján megállapítható a barlang funkciója, mi célból és milyen évszakban lakták, az elejtett állatok húsának mennyiségéből a barlang lakóinak száma is megbecsülhető egy adott időszakban. 3 6 A középső felső paleolitikum Denekamp/Paudorf interstadiálistól a későpleisztocén hidegcsúcsig tartó időszakát már több lelőhely képviseli. A rövid és szélsőséges klimatikus kilengések („fűrészfogak") ellenére the environment from Western Europe to Alaska was remarkably uniform and generally open toward steppic..." A „nomád (évszakos rendszerességgel legelőt váltó) nagyemlősök" csordáinak követése figyelemreméltó lehetőséget biztosított a vadászatnak. 3 7 A gázlóknál rendezett csoportos nagyvadászatok idején és az egyéni cserkészésben is használhatták a korai felsőpaleolit innovációt, az íjat/nyilat, felcserélve a hasított alapú csont nyílhegyeket a gravetti hegyekre. A különböző korszakok lelőhelyeinek faunalistája ebben a formában nem tükrözi a valós faunakép százalékos arányait, sem a kultúrák „ízlését". A barlangi lelőhelyek régi ásatásainak összevontan kezelt faunája csak részben emberi zsákmány, részben a barlangban bennpusztult állatok maradványai. Az interstadiálisok gyors beerdősülés és stadiális sztyeppkörnyezet a mozgékony fauna-elemek fel- illetve eltűnését hozza. Recens példákból tudjuk, hogy egy-egy faj feltűnése a lelőhelyek csontanyagában ugyanakkor nem jelenti feltétlenül, hogy az állat a fauna állandó eleme. A késői felsőpaleolitikum Ságvár faunája a legalaposabban feldolgozott. A külső-somogyi löszdombok a klasszikus „rén-vidék" potenciális eltartóképessége 1665 rén. A Duna lapályai és a dunántúli dombvidék a délnémet (High-Germany) területekről a Duna völgyön át érkező rén-csordák legelői lehettek. A későpleisztocénban mind horizontális (nyugat-keleti) mind vertikális (hegyvidék-síkság, KárpátokAlföld) irányú legelőváltással is számolhatunk. 3 8 Flóra A botanikai adatok értékelésének nehézségei részben a minták jellegéből, részben ismét csak a dokumentációk egyenetlenségeiből fakadnak. A pollen-mintáknál a nagy távolságokra való eljutás (akár szél, akár víz által) kockázata, faszén-mintáknál pedig az ember válogató tevékenysége befolyásolja a lelőhely környékére jellemző természetes flóra rekonstruálását. Vadászott állatok listája korszakok Leo Gulo Vulpes Canis Hyaena Ursus Rupicapra Ibex Capra Equus Rangifer EUP Sze + + + + + + + Au + + + + + + + + + MUP PA + + LUP Sá + + Epi + + + + + korszakok Alces Megaloceros Cervus Bison Mammuthus Coelodonta Lepus Castor Sus Lagopus EUP Sze + + Au + + + + + MUP 3 9 PA + + + + + + LUP Sá + + Epi + + + + + 36 VÖRÖS, István 1984. 23-28. 37 GUTHRIE, Dale - KOLFSCHOTEN, Thijs van 2000.17. 38 V0R0S, István 1982.71. 39 WILLIS, Katherina - RUDNER, Edina - SÜMEGI. Pál 2000. 205. 19
