Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Pásztor Emília - A szakrális depóleletek szerepe a bronzkori ember világképének tanulmányozásában

Régészettudomány | PÁSZTOR Em

ília A szakrális leletek szerepe a bronzkori ember világképének tanulmányozásában Bevezetés A bronzkori deponálás szokása rendkívül vitatott kérdés a régészek körében, ámbár ez az a tevékenység, ami leginkább jellemzi a bronzkori Európa nagy részét

1. Funkciójukat sokféle módon próbálták értelmezni, pl. történeti - háborús - magán vagy közösségi leletegyüttesek; vándor fémműves készletek (ha vannak benne fémműves-szerszámok); kereskedő lelete (raktár vagy depó-leletek); szakrális lelet - fogadalmi ajándék, sikeres átkelésért, hosszú bizonytalan kimenetelű utak mentén, stb.

2 A kora bronzkor vége felé a Duna középső régiójában és attól keletre lévő településekkel, különösen az erődített településekkel kapcsolatos, meglehetősen nagy és változatos összetételű, föld alá került kincsek Helle VandkiIde szerint nem igazán tekinthetők az isteneknek felajánlott rituális ajándéknak

3. Más vélemények szerint azonban minden depó, raktár vagy kincslelet szakrálisnak tekinthető, és az eltérések csupán kulturális különbségekként értelmezhetők.

4 A rituális depók jellemzői egyesek szerint, hogy különleges összetételűek, pl. egzotikus, értékes tárgyak, sok darabból állnak stb. és, hogy különleges helyen rejtették el azokat.

5 Váczi Gábor tanulmánya azonban azt jelzi, hogy az alacsony darabszámú depók is tekinthetők szakrálisnak, mert pl. a mocsári leletegyüttesek 2-3 tárgyat tartalmaznak,

6 és nem valószínű, hogy átmenetileg ilyen helyre rejtenének értékeket. A jelen tanulmánynak nem az a célja, hogy ebben a vitában állást foglaljon, hanem a depók elrejtési helyének vizsgálatával ismereteket szerezzen a bronzkori ember és a természet kapcsolatáról. Ha a deponálás rituális tevékenység eredménye, akkor tanulmányozása új ismereteket nyújthat arról, mit jelentett a táj a bronzkori ember számára. A szakrális depók segítségével információt nyerhetünk a hitvilágról, arról, hogy mit tekinthettek szakrális helynek a bronzkorban.

7 Deponálási szokások a bronzkorban A bronzkor folyamán a temetkezések és a depók, kincsleletek összetétele és leletkörülményei jelentősen eltérnek 1 HARDING, Anthony 2000. 365. 2 HARDING, Anthony 2000. 354; FEKETE Mária 2008a. 3 VANDKILDE, Helle 2007.117. 4 KEMENCZEI Tibor 1996, HANSEN Svend 1994. 5 OSBORNE Robin 2004. 6. 6 VÁCZI Gábor 2007.135. 7 FONTIJN David 2008. 87-88. egymástól, ami azt sugallja, hogy a hozzájuk kapcsolódó társadalmi jelentés is különböző lehetett.

8 A norvég depóleletek esetében pl. a földrajzi eloszlás sokkal nagyobb, mint az ugyanahhoz a korszakhoz tartozó síroké, melyek főleg Közép-Norvégiára koncentrálódnak.

9 Általánosan elfogadott értelmezés szerint a vizes helyeken előkerült depókat rituális tevékenység eredményének tekintik. A jelentős számú vízzel kapcsolatos helyről származó lelet is azt jelzi, hogy ez a rituális tett a mindennapi gyakorlat része volt.

1

0 A korai dán bronzleletek (i.e. 2350-1700) jellemző sajátossága, hogy elsődlegesen depókban fordulnak elő és 60%-uk balta. A depók 86%-a származik vizes környezetből és csak 14%-a száraz helyekről.

1

1 Még messze északon, Norvégiában előkerült leletegyüttesek többsége is mocsárból származik, a maradék pedig hegyek omladékából Kelet-Norvégiában, ahol kevesebb a mocsár.

1

2 Bár a késő bronzkori dán depók öszszességükben azt jelzik, hogy kissé változott az arány, 54% nedves és 31% száraz környezetből került elő, az egyes periódusokban (IV, V, VI) azonban a nedves lelőhelyek száma folyamatosan növekszik a száraz rovására. Különösen drámai változás figyelhető meg Zealandon a IV és az V. periódus között, amikor is 48%-ról 71%-ra ugrik a nedves, vagy ahhoz közeli helyekről előkerült depók száma.

1

3 Európa szerte a vizes depók vannak többségben, ezért a lelőhelyeik tanulmányozása a legrészletesebb. A bajorországi deponálási szokások alapján különbséget tesznek a folyóvizekkel és az állóvizekkel kapcsolatba hozható leletegyüttesek között. Az egyes tárgytípusok más-más arányban fordulnak elő a két típusú helyszínen. Lándzsahegy: kizárólag folyóvízben, kard, balta: 85-90%-ban folyóvízben,

14 kisebb ékszerek, kések, sarlók: állóvízben. A tűk a BrD időszakban inkább folyóvízben, míg a HA1 idején már állóvízben gyakoribbak.

1

5 Kardok nagy számban találhatók nagy folyókban, Dél-Hollandiában is, és nincsenek, vagy nagyon ritkák pazarlóan gazdag kincsleletekben. Még akkor sem ha 8 VANDKILDE, Helle 1998. 247-248. 9 JOHANSEN 0ystein Kock 1993.157. 10 FONTIJN David 2008. 87-88. 11 VANDKILDE, Helle 1998. 243, 248. 12 JOHANSEN 0ystein Kock 1993.156. 13 VERLAECKTKoen 1999. 266. 14 SPERBER Lothar 2006. 200-208. 15 FALKEINSTEIN Frank 2005. 496-497. 197