Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Pásztor Emília - A szakrális depóleletek szerepe a bronzkori ember világképének tanulmányozásában

Tisicum XIX. a hely nagy folyóra néz. Nem találhatók meg belső vizenyős, mocsaras helyeken sem. A mocsaras, ingoványos helyekre rejtett kincsleletekben, a tárgyak/ékszerek gyakran mások, mint a sírleletekben. A viseleti tartozékok meglehetősen általánosak. A 'nemzetközi' viselettárgyak elsősorban a vizes területek depóiból ismertek és nem sírokból vagy földből. Kivették a körforgásból és deponálták azokat.

1

6 David Fontijn kutatásai szerint Dél-Hollandiában a deponálásra zónák léteztek, nem pedig adott helyek, vagyis a deponálás helyszíne nem tekinthető zarándokhelynek, ámbár állítása szerint a deponálás egy bizonyos, különleges folyóágba kellett, hogy történjen, nemcsak akármilyen nedves helyre. A zónáknak hasonló természeti jellemzőik voltak, pl. folyóágak találkozásánál, magaslatokhoz közel stb.

1

7 A dán bronzdepók is általában magányos leletek, ami ellene szól egy rendszeresen látogatott szabadtéri szentély létezésének.

1

8 A szelektív deponálás 'szabályai' Európa nagy részén ugyanazok vagy nagyon hasonlók voltak. A közép-európai vizsgálatok azt mutatják, hogy a legtöbb kincs a torkolatoknál, partszakadásoknál, mocsaraknál a vizenyős terület peremén, tavaknál a vízfelület teljes területén található. Bajorország, Ausztria esetében a leletegyüttesekben legtöbb a kard és a tű, ÉszakNémetországban a balta és a lándzsa a főbb összetevő. Szlovéniában a Ljubljanica folyóban főleg tűket és lándzsát deponáltak, kard és balta ritkábban fordul elő.

1

9 A depókról az összetétel alapján feltételezik, hogy a fegyver és szerszám férfi elrejtőre utal, míg az ékszerek, gazdag viseleti tartozékok nőre. A vegyes, félkész vagy törött leletekről pedig nem eldönthető, hogy votív vagy profán a rendeltetése.

2

0 Gyakran előfordul azonban az is, hogy férfi-női tárgyak keverten vannak jelen egy kincsleletben. Egy mocsárba tett áldozati együttes pl. Wierzchowonál, (Szczecinek, Koszalin, Lengyelország, i.e. 11-10. sz.) egy teljes női viseleti díszt és kardot tartalmazott.

2

1 Váczi Gábor szerint a tárgytípus szerinti nemi megkülönböztetés nem megalapozott, a legelterjedtebb tárgytípusból van a legtöbb.

2

2 A norvég bronzdepók a korai időszakban fegyvereket, páncélokat és szerszámokat tartalmaztak, míg a késő bronzkorban (V. periódus), ahonnan a legtöbb lelet származik, elsősorban ékszerek és öltözék kiegészítők alkották a leletegyütteseket.

23 Az egész bronzkoron át ajánlottak föl fegyvereket áldozati ajándékképpen. Közép-Európában ez a gyakorlat a 8. sz.-ban ért véget, ámbár Észak-Németországban és DélSkandináviában még további kétszáz évig élt a szokás.

2

4 A dél-holland depóleletek alapján úgy tűnik, hogy különbséget tettek nemcsak a sír és a deponálás helye között, de a szent helyek különböző típusai között is. Néhány kivételes esetben száraz magas helyeken is deponáltak. A bronzdepók többségét a művelt területtől bizonyos távolságra helyezték el, a 'nemzetközi' stílusú viselettartozékokat pedig még távolabbra deponálták. A helyi tárgyak depói azonban a település közelében találhatók.

2

5 A bronzkori deponálás DélHollandiában különbözik a vaskoritól, nem egy kultuszhelyre koncentrálódik, hanem inkább földrajzi zónákra, azok találkozási sávjára. A vaskori kultuszok talán már perszonifikált isteneknek áldoznak. A különböző deponálási szokások talán külön csoporto(ka)t is jeleznek, akik tudták 'mit és hogyan kell csinálni'.

2

6 A deponálási szokások értelmezésének néhány kérdése Deponálási szokásokról ókori szerzőktől is olvashatunk részleteket. Az írott forrásokban azonban előfordul, hogy csak a szokatlanra világítanak rá, és nem említik a szokásost, mint pl. Hérodotosz is, akit elsősorban a politikai történelem érdekelt, és aki megemlíti a lídiai király különleges felajánlását Delphiben, de elfelejt szólni azoknak a görögöknek a rendszeres felajánlásairól, akik a delphi orákulumhoz jöttek.

2

7 Mégis érdemes megemlíteni két jól ismert forrást, mert a szakrális felajánlások két különböző formájáról szól:

28 1... .„Hogyha pedig megölöm, s Phoibosz nekem ad diadalmat, fegyvereit leveszem s szent ílionomba viszem majd, s messzeható Phoibosz szentélyében fölakasztom" Iliász, VII. 81-83. (Devecseri Gábor fordítása) 2 "mivel az ország aranyban gazdag, s az emberek istenfélők és életmódjukban nem költekezők, sok helyen voltak kincsek felhalmozva, legnagyobb biztonságot a tavak nyújtottak nekik, s ezekbe sülylyesztették le az ezüst- és aranyrudakat. A rómaiak, miután az országot hatalmukba kerítették, a tavakat nyilvánosan áruba bocsátották, s a vevők közül sokan találtak malomkő nagyságú kovácsolt ezüsttömegeket. Tolósában szintén volt egy szent és a környékbeliektől nagy tiszteletben tartott templom, s ezért a kincsek folyton szaporodtak, mert sokan voltak az adományozók és senki nem mert hozzájuk nyúlni." (Sztrabón, Geographika IV. 1.13. Földy József fordítása) 16 FONTIJN David 2008. 96-97. 17 FONTIJN David 2008.101. 18 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeld 2006. 52. 19 VÁCZI Gábor 2007.137. 20 TERZAN Biba 1996, FONTIJN David 2008.102. 21 ELUÈRE, Claire 1999a. 243. 22 VÁCZI Gábor 2007.137. 23 JOHANSEN 0ystein Kock 1993.156. 24 JOCKENHÖVEL, Albrecht - KUBACH, Wolf 1994. ELUÈRE Claire 1999a. 250. 25 FONTIJN David 2008. 96-98. 26 FONTIJN David 2008.103-4. 27 OSBORNE Robin 2004. 6. 28 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeld 2006. 45. I 198