Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Koós Judit - Kora bronzkori kút feltárása Oszlár határában (Makó-kultúra)
Tisicum XIX. A kút típusa, párhuzamai Oszlár—Bárányhát lelőhelye egy meglehetősen alacsony dombháton került felszínre. A Tisza és a Holt-Tisza vizenyős területeinek közelsége ellenére a kis telep létrejöttének idején, ha időszakosan is, de alacsony vízállással kell számolnunk. Egy pásztornép életében elengedhetetlen rendszeres víznyerési lehetőséget oldhatták meg a kútásással. Az itt talált kút típusát néprajzi párhuzamok alapján határoztuk meg. 4 5 Az ilyen kutat egyszerű földkútnak, más néven orsó-, vagy veremszájú kútnak nevezik, amelynek belső oldalát semmivel sem bélelik ki. Ezt a fajta kutat azonban csak olyan agyagos területeken lehetett megásni, ahol a föld keménysége, kötöttsége miatt a kútakna nem omlott be olyan könnyen. Az ilyen talajnál inkább a mélyebb rétegben fakadó víz volt alkalmasabb emberi fogyasztásra. A kút szélessége mindig a talaj szilárdságától függött, általában 1,5 - 2,5 méter között mozgott az aknanyílás átmérője. A bélelés hiánya miatt az ilyen típusú kutak hamar beiszapolódtak, beomlottak, tehát nyilvánvalóan csak akkor ástak földkutat, ha rövidebb ott tartózkodásra rendezkedtek be. Az oszlári kutat a belőle előkerült korhatározó leletanyag alapján a kora bronzkori Makó-kultúra időszakába soroljuk. A kútakna természetes módon töltődhetett fel, ami a település használatának megszűnését jelzi. Jelen ismereteink szerint ebből a korszakból még nem közöltek ilyen, vagy hasonló jellegű települési objektumot. Előzetes jelentések szólnak ugyan kútfeltárásokról, de ezek csak részinformációkkal szolgálnak a kora bronzkorra vonatkozóan. Tóth Katalin a csongrád-sertéstelepi feltárás településjelenségeinek ismertetése során említi a 4. objektumot, amely valószínűleg kút lehetett. 4 6 Szintén Csongrád megyéből, Csengele-Fecskésről számol be Balogh Csilla és Türk Attila egy 70 objektumból álló makói telepről. 4 7 Az agyagos altalajban gödrök és cölöplyukak mellett kopolyakutakat tártak fel. Hajdú-Bihar megyében Berettyóújfalu, Nagy Bócsdűlőben a Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb és leggazdagabb leletanyagú korai Makó-településének és a hozzá tartozó temetőnek a feltárására került sor. A nagykiterjedésű település számos objektuma közül három bizonyult kútnak, melyek mindegyike kerek, hengeres falú volt. Kettőnek ezek közül szakrális funkciót tulajdonítanak. 4 8 45 FEHÉR Gyula 1938.179-180. 46 TÓTH Katalin 2001a. 130; TÓTH Katalin 2004. 83.16. lábjegyzet 47 BALOGH Csilla - TÜRK Attila 2004.199. 48 DANI János - SZILÁGYI Krisztián Antal - SZELEKOVSZKY Márta CZIFRA Szabolcs - KISJUHÁSZ Viktória 2006. 9.11. Az OTF gázvezeték nyomvonalába eső HajdúhadházNagy-erdő I. lelőhelyen három objektumról állapították meg, hogy kora bronzkori kutak. 4 9 Az oszlárival együtt tehát öt lelőhelyről van tudomásunk, ahol kora bronzkori kutak kerültek napvilágra. A kutak típusa megerősíteni látszik azt a tényt, hogy a Makó-kultúra népessége a pásztorkodó - állattartó életmódhoz alkalmazkodva átmeneti, alkalmi szálláshelyeket alakított ki. Az ily módon rövid időszakra tervezett megtelepedéshez tökéletesen megfeleltek a földkutak. Oszlár—Bárányhát kora bronzkori népességének életét nehéz lenne meghatározni az előkerült két objektum alapján. Ezek egyike a kút, a másik egy 25,5 méter hosszú, sekély árok, amely a kút mellett, K-Ny-i irányban húzódott (2. kép). Leletanyaga nem volt. Ha voltak is további, településre utaló jelenségek, azok vagy nem estek az út nyomvonalába, vagy - mivel a lelőhely a Tiszai Vegyi Kombinát ipartelepe mellett húzódik - az építkezés során a földbe ásott vezetékekkel elpusztították az objektumokat. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy a Makó-kultúra népességére jellemző rövid életű megtelepedés újabb adattal nyert bizonyítást. A makói települési típusok vizsgálata során Szathmári Ildikó felfigyelt arra a jelenségre, hogy bizonyos régiókban nagyobb települési sűrűséggel kell számolnunk. 5 0 Véleménye szerint Budapest északnyugati része, Battonya vagy Hódmezővásárhely környéke tartozhat ide. A lelőhelyek „csoportosulását" nem feltétlenül a kutatottság mértékével magyarázza. Megállapításait kiegészíthetjük még két földrajzi egységgel, a Délkelet-Alfölddel és az Észak-Alfölddel. Az elmúlt években Csongrád megyében - köszönhetően a nagyberuházásoknak -, örvendetesen megnőtt a makói lelőhelyek száma (Szeged-Kiskundorozsma, Nagyszék I., Szeged-Kiskundorozsma, Subasa, Csengele-Fecskés, Csongrád-Sertéstelep). 5 1 Hasonló jelenségről számolhatunk be megyénkben is: Oszlár község közvetlen környezetében két lelőhely is található, északnyugaton a Bárányhát, délnyugaton a Nyárfaszög (1. kép). 5 2 A MOL vezetékek cseréjéhez kapcsolódó dél-borsodi feltárások eredményeként pedig Szentistván község 5 3 és Mezőcsát határában bukkantak újabb makói telepekre. 5 4 Ha mindehhez még hozzávesszük az M3-as autópálya Mezőkeresztes és Gelej között feltárt telepét (Csincse, Gomba Barna földje, M3-as autópálya 49 A 9 gödör/9, str., a 15. gödör/15.str. és a 32. gödör/33.str. bizonyult kútnak. Az adatokhoz DANI Jánosnak köszönhetően jutottam. 50 SZATHMÁRI Ildikó 1999b. 143. 51 TÓTH Katalin 2001a, 28; TÓTH Katalin 2001b 25-29; TÓTH Katalin 2002. 33; TÓTH Katalin 2003. 66; BALOGH Csilla - TÜRK Attila 2004. 19. 52 KALICZ Nándor - KOÓS Judit 1997. 66. 53 Szentistván-Mádi rét: SELJÁN Éva - VERES János 2008.179. A makói edényt a MOL—kiállítási vitrinben azonosítottam. 54 Mezőcsát-Márkus-dűlő: SELJÁN Éva - VERES János 2008.172. A makói leletanyagról VERES János értesített. | 180
