Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Darkó Jenő: „Pascua Romanorum” (Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia településföldrajzához)
Duna mentén, a szlovének telepes utódai lévén”.28 Őket a szlávok (szlovének) földjén a fehér ugorok (értsd: magyarok) követték. „Ezek az ugorok pedig Iraklij (értsd: Herak- leios 610—641) császár idejében tűntek fel, aki Chozroj (Kosroes 590—628) perzsa császár ellen hadakozott.”29 Az avarok (oborok) is Herakleiosz császár ellen harcoltak. „Ezek után jöttek a pecenigek (besenyők), majd a fekete ugorok vonultak Kiev mellett, később, Oleg idejében ...”30 Az ugorok (magyarok) Kiev mellett vonultak (888). „Keletről jövet átvergődtek a nagy hegyeken, amelyeket később róluk ‘magyar hegyeknek’ neveztek, és megütköztek az azon a vidéken élő vlachokkal (rómaiak?) és szlovénekkel (szlávok). Ott ugyanis először a szlovének (szlávok) telepedtek meg, de a vlachok elfoglalták (?!) a szlovének országát. Azután pedig a magyarok elűzték a volochokat (!) és azon a földön (Pannóniában?) megtelepedvén követték őket, a szlovéneket (szlávokat) hatalmuk alá vetették, és (ezt a földet) azóta nevezik magyar földnek (Zemlja Ugorskaja).”31 — Mint tudjuk, Pauler Gyula máig érvényes felfogása szerint Pannónia elfoglalásával, a 900. esztendőben tekinthetjük befejezettnek a honfoglalást.32 Akkor pedig a magyarok éppenséggel a frankoktól vették el Pannóniát. Éppen azért a Nesztornál (PVL) említett volochok vagy rómaiak nem lehetnek mások, mint a frankok, jelen esetben bajor-németek, és nem a mai értelemben vett románok. — Kézenfekvőnek tűnik ugyanakkor C. A. Macartney feltevése, miszerint a szláv változatban szereplő „vlach ” megjelölés eredetileg a görög forrásban szereplő „római” (Romanus) névnek felel meg.33 Tudjuk: a honfoglalás célponti területét, Pannóniát a rómaiak törvényes utódaiként a frankok tartották birtokukban 900 előtt. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy kik is lehettek a Nesztor krónikában (PVL) említett „rómaiak” (vlachok) a Kárpát-medencében, a IX. században. A választ Bíborban- született Konstantinos „A birodalom kormányzásáról” című munkájában talájuk meg, aki 55 évvel a honfoglalás után meglehetősen biztos képet ad a terület népességi és hatalmi viszonyairól. Konstantinos esetében azonban a különféle tudósítások értelmezésekor meglehetős óvatossággal kell eljárjunk. Nem csupán csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a tudós szerző esetenként más és más forrásból merített, hanem arra is tekintettel kell legyünk, hogy a műben ugyanaz az esemény megismételten, legalább még egy, esetenként több variánsban fordul elő. Konstantinos négy esetben tudósít Pannóniáról, amikor kifejezetten utal a tartomány nevére. Érdekes módon saját kora politikai földrajzi állapotából kiindulva meglehetősen pontosan határozza meg Pannónia fekvését (c. 27.), mégpedig arra a vidékre teszi, „ahol most a türkök lakoznak”.34 Tudja jól, hogy Pannóniát valamikor a langobar- dok (c. 27.), a gepidák és az avarok (c. 25.) „a Singidunum és Sirmium közötti területen” lakták.35 A gotokról, „akik eleinte Pannóniát bírták”, pedig egyenesen azt írja, hogy „az ifjabb Theodosios engedélyével, uralkodásának 19. évében Thrákia területén telepedtek le ... Zénón engedélyével Theoderik patrikios és consul vezetésével birtokba vették a nyugati birodalmat” (c. 25 .).36 Éppen azért tűnik teljesen érthetetlennek az a megjegyzése, miszerint (c. 24.) „Hispánia nevét” — úgymond — „Pannóniára változtatták”. — Másfelől egy közelebbről meg nem határozható, éppen azért csakis Pannóniára emlékeztető „Paga- nia” (riayavia) esetében a császári szerző azt írja, hogy annak „földje a rómaiak császárának fennhatósága alatt állt, de ezeket a földeket az avarok elpusztították, ugyanis kiűzték onnan a most Dalmáciában és Dyrrachionban lakó rómaikat...”! (c. 32.)37 Más helyen ugyanakkor megjegyzi: „A Dalmáciába jött horvátok közül kivált egy rész, és elfoglalta Illyricumot és Pannóniát ... Néhány évig a Dalmáciában élő horvátok is alattvalói voltak a frankoknak.” (c. 30.)38 Dalmácia Velencével — és tegyük hozzá Pannóniával — együtt került frank uralom alá. (c. 28.)39 Mostani előadásunk szempontjából azonban sokkal érdekesebb az, hogy az avarok foglalása Konstantinosznál minden esetben negatívumként jelentkezik, aminek köszönhetően az avarok által elfoglalt területek minden esetben pusztává lettek. A konstantinoszi mű 31. fejezetében foglalt részleten túl a 32., 33. és 35. fejezet hasonlóképpen említést tesz arról, hogy az avarok által meghódított területek pusztává váltak.40 A 32. fejezetben a következőket olvassuk: „S minthogy a mostani Szerbia (Xepß/aa), Pagania (nayavta) és az úgynevezett Zachlumok földje meg Terbunia és a Kanaliták földje a rómaiak császárának fennhatósága alatt állt, de ezeket a földeket az avarok elpusztították (ugyanis kiűzték onnan a most Dalmáciában és Dyrrachionban lakó rómaiakat).”41 A 33. fejezetben pedig arról ír a szerző: „A zachlumoknak ez a földje a rómaiak császára alá tartozott, de minthogy az avarok rabigába hajtották a földet és annak népét, teljesen pusztává lett.”42 A 35. fejezet arról tudósít: „Diokleia földje korábban maga is a rómaiak birtokában volt, akiket Diocletianus császár költöztetett át Rómából... De minthogy ezt a földet is rabigába hajtották az avarok, pusztává lett (xcopoc r)pr||i.a)Toa) és Herakleios császár alatt telepítették be újra, mint Horvátországot, Szerbiát és a Zachlumok földjét, Terbuniát és Kanali földjét is.”43 Ezzel az ismételten hangoztatott megállapításával, úgy tűnik, mintha a tudós császár megmagyarázná a „Pannoniorum et Avarorum solitudines“ Reginonál olvasható toposzát.44 27 MACARTNEY, C. A. 1940. 6. —Vő. HODINKA Antal 1916. 33. 36 Uo. i. h. 28 HODINKA Antal 1916.33. 37 Uo. 153. — ‘Pagania’ esetében másolói tolihibára gondolunk. 29 Uo. 38 Uo. 143. 30 Uo. 39 Uo. 119.: „... sok év múltával megjelent Pippin király ...” 31 Uo. 41. 40 Uo. 153, 161, 163. 32 PAULER Gyula 1900.43. 41 Uo. 153. — ami utalás Sirmium 582. évi ostromára és Sirmium 33 MACARTNEY, C. A. 1940. 6. — Hasonló véleményen van GYÓNI M., Les voloches des annales primitives de Kiev. In: lakóinak Dalmáciába történt költözésére. Vö.: KOLLAUTZ, A. 1970. 17. Études Slaves et Roumains. 1949. 68—69. 42 Uo. 161. 34 DAI 1950. 115. 43 Uo. 163, 165. 35 Uo. 105. 44 CHRONICON REGINONIS... 1978. 132. 136
