Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Havassy Péter: A gyulai várnagyok és alvárnagyok archontológiája
HAVASSY PETER A GYULAI VÁRNAGYOK ÉS ALVÁRNAGYOK ARCHONTOLÓGIÁJA A várnagyok archontológiájával, s ezzel összefüggésben tevékenységükkel több tanulmányunkban foglalkoztunk. Most azért esett választásunk a gyulai várnagyokra és alvámagyokra, mert a királyi családhoz is tartozó birtokosok, továbbá Brandenburgi György őrgróf megmaradt, a müncheni levéltárban őrzött iratanyagának köszönhetően sokkal több forrás áll rendelkezésünkre, mint az Alföld más erősségeinek esetében. Mielőtt tárgyunkra, a királyi (fő)kapitányok előtti korszakra rátérnénk, a hivatkozások miatt röviden ismertetjük a vár birtoklástörténetét. 1403-ban a gyulai uradalmat Maróti János macsói bán, az igazi bárók, a zászlósurak egyike, a Zsigmond király legszűkebb társaságát alkotó Sárkány-rend tagja nyeri el az uralkodótól. A báni tisztségben később ott találjuk fiát, Lászlót és unokáját, Mátét is. Maróti János felesége, Kusalyi Jakcs(i) Orsolya testvére, Mihály az erdélyi vajda, apja, István a főkincstartó tisztét töltötte be. Máté felesége nem volt más, mint Horogszegi Szilágyi Margit, vagyis Mátyás király unokatestvére. Máté testvére, Lajos házastársa Újlaki Katalin is a kor nagyhatalmú családjából származott, apja, Miklós bosnyák király, testvére, Lőrinc herceg országbíró volt. 1476-ban, a Maróti család fiú ágon való kihalása után, az uradalom birtokjoga visszaszáll Mátyás királyra, aki 1482-ben természetes fiának, Corvin János hercegnek adományozza. Corvin felesége, Frange- pán Beatrix is jeles családból származott, dédapja V. Alfonz Aragónia, Nápoly és Szicília királya, felmenői között ott találunk több horvát-szlavón bánt, édesanyja, Aloysia dei Marzano y de Aragon, Mátyás feleségének, Aragóniái Beatrixnak az unokatestvére, továbbá többen feltételezik, hogy egyben Frangepán Beatrix keresztanyja is volt. 1504-ben Corvin János elhunyt, s a rákövetkező évben követte őt a sírba fia, Kristóf is. Frangepán Beatrix 1509-ben férjhez ment Brandenburgi György őrgrófhoz, aki II. Ulászló unokatestvére, s II. Lajosnak nemcsak nagybátyja, hanem egyik gyámja is volt. 1530-ban Szapolyai János király bizalmi embere Czi- bak Imre ostromolja, s annak föladása után meg is szerzi a várat. 1534-ben Czibak gyilkosság áldozata lett, s az erősség unokaöccse, Patócsi Miklós kezére került. Miklós 1542-ben elhunyt, s a várat testvére, Ferenc örökölte, majd 1552-ben özvegye, a kor egyik leggazdagabb, leghatalmasabb családjából származó Thurzó Margit elcserélte Boldogkő (Bodókő) váráért és uradalmáért Ferdinánddal, tehát ismét a király a birtokosa. 1405. október 6-án említik első várnagyait Vízközi Benedek és Vízközi Péter fia András mestert. Ugyanakkor a várról nem hallunk. Nem szól az erősségről Zsigmond adományozó oklevele sem, amikor felsorolják az uradalom összes tartozékát, s kimarad az 1438. évi lajstromból is, pedig a jegyzék 135 magánfoldesúri várat és kastélyt sorol fel az ország területén. így talán nem rugaszkodunk el nagyon az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a vár kialakulásának, ide köthető biztos működésének kezdő dátuma 1439, amikor Maróti László oklevelében együtt említik Szakolyi Basius (Balázs) és Bálint várnagyokat, valamint Karátvölgyi Jakab udvarbírót, tehát a vezető tisztségviselőket. Közvetett bizonyíték ugyan, de a rákövetkező, 1440-es években a várnak már megfelelően lakályosnak kellett lennie, hiszen ekkor állandóan itt élt Maróti László családjával, azaz feleségével, Borbálával, fiaival, Lajossal és Mátyussal, valamint édesanyjával, Kusalyi Jakes Orsolyával. 1445-ben a gyulai vár meglehetősen készen lép a szemünk elé, amikor a vár kápolnáját felszentelik. így véleményünk szerint a kifejlett várat a két jelzett időpont, tehát 1439—1445 között építhették. A gyulai vámagy kilétének fontosságát döntően meghatározta, hogy a gyulai uradalom és így a vár birtokosainak (Marótiak, Corvin János, Patócsiak) családja többnyire itt élt, illetve vagyonát és ékszereit is itt őrizte (pl. Frangepán Beatrix). A gyulai vámagyi tisztet a várurak tapasztalt, kipróbált familiárisaikra bízták, tehát a cím elnyerése előtt többen már valamilyen „előiskolát” kijártak: így pl. Nagyvölgyi János 1450-ben valpói, 1512-ben Susalics (Horváth) István maróti, 1513-ban Patócsi Péter hunyadi, 1520-ban Békés János szintén hunyadi várnagy. Ugyanakkor a gyulai vámagyi poszttól való megválás nem jelentett teljes egészében elbocsátást a családtól, illetve a hivataltól, jó példa erre Dudics András esete, aki 1508-tól krapinai vámagy, s ilyen minőségében Frangepán Beatrix utasítja, hogy a várhoz tartozó uradalmat elhunyt férje, Corvin János, és fia, Kristóf lelki üdvéért a lepoglavai kolostornak adományozza, s elrendeli, hogy azt annak birtokába vezesse be. Előfordult az is, hogy a korábban egymás mellett működő gyulai tisztségviselőket később más poszton is együtt találjuk, így pl. Mágocsi Porkoláb 139
