Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez
BAGI GABOR A JÁSZOK XV. SZÁZADI SZÁLLÁSAINAK KÉRDÉSÉHEZ A Jászság kutatása napjainkban szinte reneszánszát éli, néprajzi, régészeti és helytörténeti kiadványok sorozatban látnak napvilágot. 1942-ben Fodor Ferenc (1887—1962) földrajzi megközelítésű könyve1 után az 1970-es években Szabó László néprajzi kutatásai2, majd egy évtized múlva Selmeczi László3 régészeti feltárásai adtak újabb lökést a munkának, s fordították fiatal kutatók figyelmét a téma felé. Ugyanakkor a feudális kor történeti kutatása — amely igazából csak a XIX. században volt előtérben — jelentősen háttérbe szorult. A tájegység Mohács előtti történetének részletes vizsgálata Gyárfás Istvánra (1822—1883) megy vissza, aki négy kötetes nagy munkájának főleg a harmadik részében4 foglalkozott e korszakkal. Gyárfás után mindenképp meg kell emlékeznünk Illéssy Jánosról (1861—1905), az Országos Levéltár tragikusan korán elhunyt főlevéltárosáról.5 O ugyan nagyobb önálló munkát rövid élete során e témában nem tudott írni, mindazonáltal hatalmas anyaggyűjtését nagyon sokan felhasználták. A Pintér Jenő polgármester nevével fémjelzett jászberényi oklevélgyűjtemény is az ő fordítása volt, de Hild Viktor (1855—1929) eredetileg 12 kötetes, hatalmas megyetörténeti adatgyűjtése, főleg pedig Regeszták címmel készített cédulái is nagy mennyiségű, Illéssy által feltárt dokumentumot tartalmaznak. Sokak szerint még jelentősebb volt az az óriási anyag, amely Illéssy-hagyaték néven a kisújszállási gimnázium könyvtárában volt elhelyezve, s ami 1944 őszén tűnt el vagy semmisült meg, a városban folyó harcok következményeként. Mindazonáltal ebből az adatgyűjtésből a két világháború között Soós Adorján helyi gimnáziumi tanár három könyvecskét is megjelentetett, amelyek — elkerülhetetlen tárgyi tévedések mellett — számos, mára már elpusztult oklevél regesztáját tartalmazzák.6 Részadatokkal gazdagította a meglévő forrásanyagot ekkoriban még a Túrkevén élő gyöngyöshalászi Vadász Pál (1883—1948) is.7 Az 1930-as évek elején Komjá- thy/Kring Miklós (1909—1993) igyekezett új, átfogó kapcsolatrendszerbe foglalni e témát, ám figyelme utóbb más kérdések felé fordult.8 1945 után a magyar medievisztikával együtt a jászok és kunok középkori történeti kutatása is csak lassan újult meg. Györffy Györgynek (1917—2000) Gyárfás megállapításait tovább finomító munkái, tanulmányai mellett a források feltárása csak az 1980-as évektől vett nagyobb lendületet. E tekintetben elsőként kell említeni Benedek Gyulát, aki 1986-tól a megye történetére vonatkozóan oklevélfordítások tömegét adta ki. Fenyvesi László és Tóth Péter új okleveles adatok feltárása mellett elemző tanulmányokat is közzétettek, míg Kocsis Gyula alapvetően a Jászság XVI—XVII. századi történetét vizsgálva fordult e korábbi időszak felé.9 A közelmúltban két régészünk, a jászok középkori emlékei feltárását úttörőként elkezdő Selmeczi László, illetve a fiatal generációhoz tartozó Langó Péter is foglalkozott a jászok XV. századi szállásainak kérdésével.10 Eredményeik — azonos megállapítások mellett — számos ponton ütköztek egymással. Magamnak, mint Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei történésznek nem ez a kor a fő kutatási területem, ám két évtizede gyűjtöm a táj (illetve a megye) Mohács előtti történetére vonatkozó adatokat is. Ezek ugyan olykor csak másodlagosak, ám időnként mégis új, érdekes összefüggéseket világítanak meg. Mindez arra késztetett, hogy hozzászóljak a kérdéshez, különösen említett két régészünk közül az utóbbi egyes megállapításai alapján." 1 FODOR Ferenc 1942. 2 SZABÓ László 1979. és 1982. 3 Legújabb összefoglalása: SELMECZI László 2005. 4 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 5 Életrajzát, tevékenységét magam kíséreltem meg összefoglalni. BAGI Gábor 2005. 6 SOÓS Adorján 1935., 1944. és é.n. 7 Lásd pl. VADÁSZ Pál 1925. 8 KRING Miklós 1932. 9 BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998., FENYVESI László 2000., TÓTH Péter 1990., KOCSIS Gyula 2005. 10 SELMECZI László 2005., LANGÓ Péter 2006. 11 LANGÓ Péter 2006. 149
