Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bagi Gábor: A jászok XV. századi szállásainak kérdéséhez
1. Jász szállások, falvak és puszták a XTV-XVI. században A Mohács előtti Jászság területileg az ekkortájt létezett jász szállások (descensus) összességét foglalta magában. De mit is tekinthetünk jász szállásnak? E fogalom teljes pontossággal pillanatnyilag még nem határozható meg. Fő jellemzője mindazonáltal, hogy jász közösség által lakott település, melynek belső életét, társadalmát, igazgatását, jogi viszonyait a jász privilégiumok szabályozzák. Mindezek alapján értelemszerűen jász szállásnak kell tekintenünk azokat a helyeket, amelyeket annak neveznek, ahol jászok éltek, illetve ahol jász kapitányokról esik szó. Ugyanakkor feltételezhető, hogy esetenként a kialakulás, a településszerkezet, a gazdálkodás, a határhasználat szempontjából igen eltérő, olykor talán nem is azonos fejlődési fokon álló településformákat jelölhettek e szóval, s ráadásul a környező vagy esetleg velük egy határon belül létező magyar közösségekhez való viszonyuk is különböző lehetett. A jászokat történeti források csak 1323-tól említik a Magyar Királyság területén. Bár első előfordulásaik nem a Jászsághoz kapcsolódnak, Selmeczi László kutatásai már két évtizede, Négyszállás kapcsán tisztázták, hogy egyes csoportjaik már a tatárjárás után — sőt esetleg azt megelőzően — is itt éltek. Az első, Jászsághoz kötődő emlités 1357-ből való. Ekkor Berényből Örs nembeli Marcell fia Eusták fia László, a jászok vajdája, valamint jákóhalmi Csupor Tamás bán fia Loránd fia Domonkos Horgasérmelléke föld miatt pereltek. Domonkos bemutatta okleveleit, mire László bevallotta, hogy a terület B erényhez csak egy 160 forintos zálogolás révén tartozik, és azt tulajdonosának visszaadta.12 Ezen oklevél hitelességét ugyan többen kétségbe vonták, ám 1370-ben már biztosan a jászsági jászokat és elöljáróikat említik. Ez év január 11-én Nagy Lajos király meghagyta Izopos István jász bírónak, hogy apósa, a jász Bandagaz biztatására a Mizsei Szőkétől törvénytelenül lefoglalt zálogot adja vissza. (Mizse a mai Mizse-Tótkér puszta Jánoshida és Alattyán mellett, amely soha nem volt jász birtok.)13 Emellett az 1391-ben és 1393-ban Jászapáti helyén említett Apátiszállás is már igazolhatóan I. Lajos alatt a jászoké volt, mivel a felosztására nagy katonakirályunk több oklevelet is kiadott. Ennek szomszédjaként említik jász szállásként Négyszállást és Kisért, majd 1396-ban Árokszállást. A XV. század első felében, Zsigmond király alatt már majd minden jászsági —jász és nem jász — falu, szállás és puszta feltűnik. Az adatok azonban arra is rávilágítanak, hogy ekkor még a településhálózat kialakulása messze nem fejeződött be. A megszilárdulásról inkább csak a török hódoltság kezdetén beszélhetünk. További problémát jelent, hogy sem a szállások kialakulásának időrendje nem egyértelmű, sem elkülönítésük az esetleg átmenetileg megszerzett, sajátos helyzetű birtokoktól. Annyi bizonyos, hogy 1407-ben a Négyszállásiak kezén Négyszállás és Szentkozmadamján tűnik fel, melyekkel együtt két év múlva Kisért és Ladányt is felsorolták. 1412-ben említik Berényt, 1422-ben a Móczáknak adott Kisért, 1424/5-ben az Újszásziak kezén Újszász és Szarvas tűnik fel, majd ismét Négyszállást, Alsószentgyörgyöt és Kisért említették. Ezt követően 1438-ban Kisért, Apátit és Szentkozmadamjánt, 1439-ben Újszászt és Szarvast, 1441-ben Újfalut, 1446-ban Berényt, 1449-ben Kürt kapcsán a Szentkozmadamjániak (Négyszállásiak) birtokában Szentkozmadamjánt, Négyszállást, Újfalut és Jákóhalmát, 1449-ben a Barthalyosok kezén Borsóhalmát és Mihályit hevesi főesperesség déli részének településhálózata Szabó János Győző szerint (Szabó János Győző, 1984) 12 GYÁRFÁS István 1870—1883. III. 93—94., 495—497. 13 Uo. 98., 505—506. 150
