Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülményei a XIX. század végén és a XX. század elején
7. kép. A tápiószentmártoni Blaskovich-kuría Témánk tárgyalásánál eddig is eltekintettünk a család- történeti szálak, események teljes feldolgozásától. Ezúttal ismét átlépünk néhány évtizedet a família életének fonalán. Néhány rövid gondolattal azért tisztázni kell, hogy Heves megyéből, Blaskovich főispán 1850 decemberében bekövetkezett halálától, unokái a századelőn hogyan jutottak Tápiószelére. Blaskovich Gyula özvegye, Patay Franciska három árva gyermekével (Anna, Malvin, Gyula) nem sokáig maradt egyedül. Hozzáment férje unokaöccséhez, Almásy Sándor szolgabíróhoz. E frigyben négy gyermek született. Néhai Blaskovich főispán legfiatalabb gyermeke, Gyula (1843—1911) sikeresen megkért nagykorúsí tás után 1863-ban saját kezelésbe vette az erki birtokot, amit mostohaapjának 16 évnyi képviselősége igen megterhelt. Mivel a haszonélvezet édesanyját illette, ezért csak Franciska asszony halála után, 1883-ban tudta ifjabb Blaskovich Gyula az erki birtokot eladni. A család rövid szegedi kitérő után 1887-ben Nagybányára költözött. A hevesi főispán unokái: Blaskovich György és János Nagybányán végezték elemi és középiskolai tanulmányaikat. György 1896 és 1901 között jogakadémiai hallgató volt, János pedig 1904-től 1906-ig a magyaróvári mező- gazdasági akadémián tanult. A családfő a nagybányai évek alatt is törekedett arra, hogy az erki birtok helyett újat szerezzen. 1891-ben Bökényben és Tiszaújhelyen vásárolt magának 1.121 magyar holdat kitevő uradalmat. A haszonbérlet letelte után, 1901-ben Blaskovich Gyula saját kezelésbe vette a birtokot. Családjával együtt az Ugocsa megyei Tiszaújhelyre települt át. Az öreg Blaskovichot már a századfordulón foglalkoztatta az a gondolat, hogy a Felső-Tisza-vidékéről rokonaik közelébe, a Tápió mentére kellene költözniük. A Blaskovich testvérpár Tápiószent- mártonnal határos településen, Tápiószelén talált egy eladás alatt lévő úrilakot. Az áttelepülést Gyula már nem érhette meg, 1911-ben elhalálozott. Özvegye és fiai 1912- ben a Pest megyei Tápiószelén telepedtek meg.81 82 Az általunk tárgyalt köznemesi család (egyik ága) utolsó leszármazottai 1912-ben lakóhelyül Tápiószelét választották. A két Blaskovich fivér: György és János nyitott szellemiségével, széleskörű érdeklődéssel olyan intellektuális magatartást képviseltek, ami ezen a településen addig ismeretlen volt. A régiségbúvár, régész, műgyűjtő tevékenység egyértelműen behatárolta társadalmi mozgáspályájukat. A tápiószelei kúriában megtelepedett Blaskovich testvérpár mentalitásának központi eleme az értékőrző, kutató, feltáró tevékenység volt. Ennek anyagi alapját szigorú életvitellel, beosztással teremtették meg, mert a család anyagi helyzetét a XX. század első világégése jelentős mértékben befolyásolta. A fivérek bankban helyezték el az 1.121 magyar holdat kitevő tiszaújhelyi birtok eladásából kapott összeget, mivel a Tápió-vidékén nem volt ekkora eladás alatt álló birtok. A betett összeg a háború végére jelentősen vesztett értékéből. Blaskovich György és János birtokai 1920—194582 Tápiószentmárton 52 kat.h. 800 Dől ingatlan T ápiószentmárton 30 kat.h. 354 Göl belsőség Tápiószele 4 kat.h. 810 öl belsőség Homy-Prandorf (Szlovákia, Okrcs Levice) 95 kat.h. 494 uöl ingatlan Összesen 182 hold 413 Dől A tápiószelei Blaskovich kúria Leírásunkban azt a második világháború előtti állapotot mutatjuk be, amikor a ház csak a lakás funkcióját töltötte be, s a műgyűjteményt még nem nyitották meg a nyíléi. kép. A tápiószelei kúria 1915 körül 81 G. MÓRÓ Csilla 1993a. 51. 82 TBM Td. 69.106.1. Blaskovich György 1935-ös végrendelete. Td. 92.2.3. Blaskovich János feljegyzése 1960. május 24. keltezéssel, amely az állam javára a 3799/1951. sz. határozatával bekebelezett földterületeket veszi számba. Ebben megjegyzi, hogy a tápiószentmártoni 30 kát. hold 354 Oöl belsőség (3 kát. hold 583 Dől föld kivételével) helyett 56 hold 472 Dől cserelegelőt adtak számukra, amit a megosztatlanul birtokolt Tápiószentmárton- göbölyjárás területen lévő 52 kát., hold 800 jöl földdel együtt államosítottak. A tápiószelei belsőség 4 kát. hold 810 dől összterületéből 2 kát. hold 750 Dőlt házhelyeknek államosítottak. 266
