Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Régészet - Cseh János: Jászfelsőszentgyörgy Túróczi-tanya szkíta telep
leginkább teknőhöz hasonlítható, homorú formát mutatott, azaz tulajdonképpen nem is volt oldalfala — a szó szigorú, restrictus értelmében. A tömörebb padlószinten, közvetlen felette réteződéseket figyelt meg az ásató régész. Ezen a 30—54 cm mélyen húzódó járószinten, nem számítva az A1 jelzésű gödröt, illetve jelenséget, tüzelésnyomokat és karóhelyeket lehetett konstatálni. A tűzgyújtás(ok) nyomai és jelei, reliktumai két foltban, összességében 65x60 cm-es területen kerültek napfényre, mégpedig az objektum északi felében középen, az A1 pereménél. A kerek, 9—2,5 cm átmérőjű cövekhelyek (melyeknek számát Csalog Zsolt mintegy kilencvenre tette) a padló középső, illetve keleti részén sűrűsödtek, egészen rendszertelenül. Végezetül megemlítendő, hogy a rábontás során a telepjelenség nyugati végében, a járószint felett 20 cm magasságban, úgy 25 cm átmérőjű körben, szorosan együtt edénytöredékek hevertek. (4. és 7. kép) A középső vaskori telepjelenség — szorosabban, szűkebben véve — összesen 92 darab leletet tartalmazott. Ebből 84 db a kerámia és 8 az egyéb tárgy. Az edénytöredékek közül 75 db határozható meg szkítának, 9 pedig más őskorinak (zömmel rézkorinak). A vaskori együttesben 14 db a korongolt, 61 a kézzel formált technikával készült. Mindezt 1 orsógomb, 2 fenőkő, 3 őrlő-/malomkő, 1 pattinték és 1 patics (nyilván csak reprezentatíve) egészíti ki. Ltsz. 62.22.217.—298. és 299—304. Az A objektum feletti réteg emlékanyagában 184 darab régészeti lelet található (azaz ennyi lett begyüjtve), 166 kerámia és 18 egyéb. A keramikában 146 db szkítának, 18 db rézkorinak, 2 db szarmatának határozható meg. A középső vaskori anyagban csupán 10 sorolható a korongolt és sok, 136 a durva kategóriába. További régiségek: 1 orsógomb, 3 fenőkő, 3 őrlő-/malomkő, 4 pattinték, 2 salak/ vassalak, 2 patics és 3 állatcsont. Ltsz. 62.22.40.—124. és 125—216. Az A1 gödörről, illetve jelenségről kell még szót ejteni. Diszkolorációja, elütő színe, ahogyan a fentebbiekben történt már utalás rá, jól rajzolódott és körvonalazódott az A objektum töltelékföldjében. Annak padlóján is keresztülhaladt, ami azt jelentené, hogy annál későbbi beásásként értelmezendő. Felülnézetben szabályos(?) kör formátumú, 120—110 cm diaméterű volt, hengeres oldalfalú és homorú aljú. Mélysége a megnyesett felülettől számítva 90 cm-t tett ki. (4. kép és 7. kép) B objektum (szkíta) A telepjelenség az I. felület délkeleti sarkában tűnt elő, és valószínű, hogy szorosan összetartozik a B1 gödörrel. Csupán objektumrészlet, amelynek a szomszédos III. felületen már alig volt nyoma. Föltárható darabja a szögleteshez közelítő körvonalat mutatott, egy 160 cm-es nyugat—keleti mérettel. Profilkontúrja, azaz a járószint az A objektuméhoz volt hasonlatos; teknőszerű, de annál sekélyebb, 20—15 cm mélységűként jelentkezett. (4. kép és 7. kép) A ház(?)maradvány gödre ad summám 44 darab régészeti leletet rejtett, 40 edényfragmentumot (közel mind szkíta) és 4 egyéb tárgyat. A keramikából kevés, 6 db a korongolt és 34 db a durva. Ezeket 3 kő és 1 patics egészíti ki. Az objektum feletti sztrátum anyaga 57 darabot számlál, a keramikában 42 a szkíta és 12 az eneolitikus, azaz rézkori edénytöredék. Előbbi együttesben 7 a korongolt és 35 a durva cserép. 1 malomkő(?), 1 parittyalövedék(?) került még itt elő. Ltsz. 62.22.363—397., 398—408. és 305—362. B1 objektum (a B objektumhoz való viszonya?) A B telepjelenség déli részén helyezkedett el a szelvényfal mellett. Kissé ovális kontúrú, 145x125 cm kiterjedésű, rendes, szabályos veremnek nevezhető, lefelé valamelyest szélesedő oldalfallal és vízszintes-egyenes aljjal. Mélységére a megnyesett, tisztázott felülettől számítva —80 cm-es adatot vettek fel. (4. kép és 7. kép) C objektum (szarmata) Ez az objektum a B jelzésű északnyugati sarkánál jött napvilágra, valamicskét bele is nyúlva annak szegletébe. Kitöltése hamus volt, és jól el lehetett különíteni a másikétól. Kerek-ovális formátummal, 150x135 cm terjedelműként bontakozott ki a feltárás rendjén, mélysége közel 50 cm-re rúgott. Átmetszetben valamelyest méhkas formát mutatott, homorú aljrésszel. (4. kép és 7. kép) A gödör 39 darab archeológiái tárgyat tartalmazott, ebből 35 db a kerámia és 4 más lelet. A korongoltakból szinte mind császárkori, s a kézzel formáltak egy része is. A fennmaradóak korábbi (pl. szkíta) hovatartozásúak. 1 db fenőkő és 1(?) kőtöredék keveredett még napfényre. Ltsz. 62.22.409—445. D objektum (kora?) A régészeti jelenség a hosszú kutatóárok délnyugati vége közelében helyezkedett el, és —65—80 cm mélységben rajzolódott ki. Északnyugat—délkeleti irányba néző hosszúkás-ovális kontúrja volt és 140x60 cm-es mérete. Függőleges oldalfallal és egyenes, sík aljjal került dokumentálásra; mélysége a megnyesett felülettől mérve 100 cm-t tett ki. Megjegyzés: teljes terjedelmében kis rábontás segítségével lehetett feltárni. (6. kép és 7. kép) E objektum (szkíta) Ez a telepmaradvány az előbbi D jelzésű mellett, attól északra esett, és csupán mintegy kétharmad részében sikerült kiásni. Egy helyen kitüremlő-kitüremkedő, körszerű alakú volt, 175x120 cm (utóbbi részadat) nagyságú. Felső, homorú oldalfala —25 cm körül méhkasos alsó részbe ment át. Vízszintes alja 60 cm mélyen húzódott—a felület szintjétől. (6. kép és 7. kép) Az E gödör archeológiái emlékanyaga 29 darab tárgyból áll: 26 db kerámiából és 3 egyébből. A cserepek között a korongoltak mindegyike, 7 db, szkíta kori. A kézzel formált kategóriában vagy csoportban is a többség, 18 db, középső vaskori és csak 8 rézkori edénytöredék. Az együtteshez 1 fenőkő(?), 1 őrlőkő(?) és 1 pattinték tartozik még. Ltsz. 62.22.446—477. F objektum (kora?) A telepjelenség nyoma a kutatóárok középső része felé jött elő, de mivel csupán a humuszba-szubhumuszba nyúlt, 84
