Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
mi harsány jókedvvel párosul. Az a benyomásunk, e mértéken felül tehetséges művész figyelmét a formák bősége s a művesség fortélyossága annyira izgatja, gyönyörködteti s leköti, hogy eltereli az élmény elmélyítésétől. Az alkotónak, minél többre képesíti őt a tudása, annál több koncentrációra van szüksége. ”40 Ugyanez a lapszám Művészeti Hírek rovatában értesít egy Londoni Magyar Kiállításról, amelyre a British Art Council 29 képet választott ki. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a legkülönfélébb csoportosulásokhoz és stílusirányzatokhoz sorolt művészek közé beválogatott húsz festő között Bemáth 2 db (Brissago, Csendélet halakkal), Iványi Grünwald ugyancsak 2 db (Magyar táj, Virágok) és az élő klasszikus mester, Koszta József is ugyancsak 2 db vásznával van jelen (Virágok, Mosogatás). Ami mindenképpen pozitív értékelés. A szolnoki kolóniához is köthető, befolyásolás és mindenféle kirekesztő szándék nélküli vélemény ez, ami bármely magyar festővel egyenrangú, azokkal azonos színvonalon dolgozó művészeknek tekinti őket, olyanoknak, akik a Magyarország festészeti kultúráját reprezentálni tudó, bemutatásra érdeBernáth Aurél: Halak (olajfestmény) mes élgárdához tartoznak.41 Az áprilisi számban egy reprodukció erejéig (Csendélet, 1909) még a tragikus sorsú Czigány Dezső is szerepel, aki bár nem dolgozott a szolnoki telepen — feltehetően Szolnokon élő rokonai biztatására —, már mint divatos, befutott művész, kitől Ferenc József vásárolta meg egy Nemzeti Szalonbeli kiállításon Csavargók című képét, egy ízben megpróbálkozott a telepiekhez való csatlakozással. Szolnok krónikása, a fővárosi lapok számára is rendszeresen dolgozó Szabó Barna újságíró egyik kötetében Czi- gányról emlékezve ezt a kísérletet így rögzíti: „...(bár ekkor már az egész Lipótváros vele festette le magát) ... Szolnokra azonban hiába jött le, hogy itt a művésztelepen dolgozzék egy nyáron: nem volt hely a számára. Minden műterem el volt foglalva. Czigány Dezső: Csendélet (olajfestmény) — Itt kell tartani mégis! — adta ki a jelszót ifjú Gonda Béla, a művésztelep igazgatója... Meg is lett az eredménye protezsáló közbenjárásának: a polgármester kiutalta Czigány Dezső részére műtermül, egyben lakásként a korcsolyapálya öltözőjét... Itt lakott — a Tisza és a művésztelep közelében — két hónapig Czigány Dezső. Dolgozott szorgalmasan, de — hogy, hogy nem — azóta soha nem látogatott el hozzánk. Most már nem is várják rokonai... ’42 Ugyanebben a számban március 7-re két „szolnoki”, Szolnokhoz is kötődő alkotó: Bényi László és Szandai Sándor közös kiállítására invitál a lap.43 Erről később Szegi Pál — egy-egy munkájuknak fotóját is mellékelve — az alábbiakban számol be: „A 'Művész Galéria' Bényi László képeit és Szandai Sándor szobrait állította ki. Bényi képeinek inkább csak megkapó festői frissességéről beszélhetünk, mint festői tartalmairól. Kicsit felületi, híg és még szervezetlen ez a festői frissesség. Sokszor elragadja a színekben való fogalmazás kapkodó ál-dinamikája. 'Balaton' című kis képén éreztük leginkább átéltnek a festői fogalmazás oldott és szabad közvetlenségét. Szandai Sándor szobrait a higgadt, tartózkodóan komoly plasztikai előadás fegyelme s a megjelenítés lírai ereje egyaránt jellemzik. Szobrokat alkot, de a plasztikai feltételek teljesítése mellett is lírikus tud maradni. Elsősorban az emberi arc érdekli. Meggyőző, mély érzelemgazdagság ömlik el szobrain, de nincs bennük semmi mélységaffektálás vagy pszichologizáló szertelenség. S természetesen nincs bennük semmi hatásvadászó formalista trükk. Mezey Mária portréjának nemes, klassziko- realisztikus szépségáhítatában a görög plasztika komolyságának szobor-nyugalmát idézi fel. Remek Tersánszky és Gadányi portrészobra, a kiállítás legjelentősebb darabjai. Két labdázó kisgyereke a szoborkonstrukció puritán nagyvonalúságán belül is a legtisztább lírai vízió. A formaképlet tisztasága csak fokozza a költői mondanivaló érzelmi melegségét. ”44 M. Kiss Pálnak a magyar paraszt 40 RABINOVSZKY Máriusz 1948/b. 119—123. 41 Uo. 125. 42 SZABÓ Barna 1938. 47—48. 43 Kiállítási naptár. In: Szabad Művészet II/4. (1948. április) 147. 44 SZEGI Pál 1948. 190. 77
