Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek

Bényi László: Utca éjjel (olajfestmény) festészeti ábrázolásait áttekintő tanulmánya természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a szolnokiak népes mű­vészcsapatát sem. Hiszen a múlt század közepétől a kor­társakig valamennyi, a városban és környékén megforduló painter elsőszámú témakörét a paraszti élet valamilyen formájú leképezése jelentette. így a cikkíró Aggházy Gyulától kezdve Fényes Adolfon, Vaszaryn, Kosztán, Iványi Grünwaldon át minőségi festmény-kínálatból válo­gathatja képanyagát mondandója színesítésére.45 Ugyancsak ebben a számban a kiállítások krónikása, Vargha Balázs, aki a Balatoni Intéző Bizottság Nemzeti Szalonban rendezett kiállításának bemutatásakor Zádor Istvánra tesz nem éppen hízelgő, de valószínűleg helytálló megjegyzést, mikor is azt veti papírra, hogy „ ...Zádor nagy lendülettel fut bele a tévedésbe, a naturalista lát­képbe... ”46 A Művészeti Hírek szolnoki vonatkozásai miatt érdekes az a közlés, hogy a stockholmi magyar grafikai és kisplasztikái kiállításon 94 Magyarországon élő művésztől összesen 207,17 Párizsban élő magyar művésztől pedig 29 műtárgyat állítottak ki. A kiállítás svéd sajtóanyagában örömmel olvashattuk a Kvalls Posten cikkírójának sorait, mivel ez már az újraindult szolnoki kolónia legismer­tebbjét, Benedek Jenőt is értékeli, minősíti: „...a magyar művészet formailag az általános európaihoz kapcsolódik, különösen a franciához és a némethez, mégis megtartva a nemzeti vonalat. A magyar történelem szívós harcai a szabadságért... természetesen már témában is inspirálták a művészeket... Benedek Jenő és Duray Tibor figurális lapjai japán mesterekre emlékeztetnek... ”47 A centenáriumi év végére a Szabadszervezet Közle­ményei között biztató hír bukkant elő a szolnoki kolónia újraéledéséről, újbóli beindulásáról. „A szolnoki csoport a Kultúr Napok keretében kiállítást rendez — áll a közle­ményben — a vármegyeháza dísztermében, amelyen Ba- ranyó Sándor, Benedek Jenő, Botos Péter (=Bótos Sán­dor), Chiovini Ferenc festőművészek és Patay Mihály grafikus vesznek részt. ”48 Ezekhez a felidézett eseményekhez a más szemlélettel szerkesztett Magyar Művészet néhány, szolnokiakkal kap­csolatos rövid írását is bátran csatolhatjuk. így például a Bényi László kiállításáról szóló rövid írást, a Művész Galériában történt bemutatkozása magvas értékelését. „Bényi László gyűjteményes kiállításán kisebb igényű műveit, festői feljegyzéseit mutatta be. Képeinek témái érzékeny szemű művészre vallanak. Az egészen jelenték­telen jelenségekben is felfedezi a festői motívumot. Köz­vetlen benyomásait, emlékképeit színhangulatokban vetíti ki. Színharmóniáiban sok az ötlet, finomság és válto­zatosság. A hellyel-közzel erősen hangsúlyozott frissesség azonban az elmélyedés és a kompozíció tömörségének rovására megy. ”49 Duray Tibort ugyanez a fórum értékeli. Rabinovszky Máriusz véleménye, hogy Rózsa Miklós szalonbeli kiállí­tására „francia tanulmányútjáról egy némileg megválto­zott Duray tért vissza. Eddig mogorvának mutatkozott, mint egy havasi medve és patetikusnak, mint egy lázongó kuruc, most megenyhült és megszínesedett. Ez a nehézkes, lehangoltságra hajló művész úgy kezelte az ecsetet, mint a faragókést és a színt a fekete-szürke skálába ültette át, de most megejtette őt az a bizonyos mediterrán derű és belső könnyűség, és érdekes megfigyelni, miként küzd a gond­talanságért, a folyékonyságért, ami annyira idegen leg­bensőbb természetétől. Nehéz neki a latin nimfák könnyű­léptű táncát ellejtenie, s így nehézkességét még nem küz­dötte le, színskálája még nem viruló és spontaneitás helyett még modorossággal viaskodik. Rajzai árulkodnak a leg­biztosabban. Nyugatias eleganciára törekszik, de kezdetle­ges rajzhibákba botlik. Úgy sejtjük, ennek az igen tehetséges művész­nek elmélyedő, őszinte önbírálatra volna szük­sége, a modorosságról, a komolyságba burkoló- dzó érzelgősségtől való lemondásra. ”50 A Népművelési Köz­pontban Benedek Jenő ugyancsak az 1948-as esztendő krónikájához tartozó bemutatkozásá­val kapcsolatosan az a véleménye, hogy „Be­nedek Jenő azon fiata­labb művészek közé tar­tozik, akiktől a legtöbbet várjuk. Festészete mé­lyen benne gyökerezik abban a szemléletben, amelynek hagyománya nálunk Hollón, Rudnayn, Tornyain és Mednyánszkyn át Munkácsyig vezethető vissza, s egyúttal Szandai Sándor: Dési Huber István portréja (terrakotta) 45 M. KISS Pál 1948.201—206. 48 A Szabadszervezet Hírei. In: Szabad Művészet 11/10. (1948 46 VARGHA Balázs 1948. 226. október) 336. 47 Művészeti Hírek. In: Szabad Művészet II/6. (1948. június) 230. 49 UJVÁRY Béla 1948. 195. 50 RABINOVSZKY Máriusz 1949. 40. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom