Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
klubok működésének legnagyobb nehézségét az épülethiány okozza. A Tanács, hogy ezen segítsen, kidolgoztatta egy művészeti központnak alkalmas épület terveit, s több, kisméretű modellt is készíttetett hozzájuk. (Itt jegyezzük meg, hogy egy ilyen elképzelést még 1925-ben, a szolnoki Tisza-part rendezési tervének részeként Zombory Lajos festőművész megálmodott és meg is tervezett.) Ez az épület egy körülbelül 15—20.000 lakosú város művészeti központjául alkalmas. Van egy nagyterme, amely szín- és filmelőadások, hangversenyek és táncmulatságok tartására egyaránt használható, a foyer-ja kiállítási teremnek is megfelel. Elfér még egy vendéglő és több irodahelyiség is az épületben... ”12 A dráma-, a zene- és a képzőművészetre terjedt ki a tevékenysége, de legfontosabb feladata a művészet egészére, vagyis összművészetre koncentráló, szakágakra el nem különülő odafigyelés, irányítás, szervezés volt. Ez gyakorlatilag a mi hatvanas-hetvenes évekbeli művelődésház-építő programunk és a központilag szervezett, irányított műsortervek, a kissé megkésett kultúrműsor-csomagok megfelelője volt. Jóllehet már rögtön a háború végén ez a „központi befolyásolás-irányítás”, ez a kulturális kínálat-kultúrcsokor, s a sokszor tendenciózusan összeállított „kultúr-csomag” már az 1945—1950 közötti időszakban is hatékonyan működött — igaz hogy egyre erősödő pártpolitikai színezettel. Alkalmas helyiségek, épületek híján utcabáli rendezvényekkel, a koalíciós időszak politikai pártjai szerinti felvonulásokat kísérő helyi (falusi), népszerű rezes fúvószenekarok bevonásával, majálisok rendezésével, a gombamód szaporodó néptánc- csoportok, népdalkórusok műsorainak beiktatásával, a „gördülő opera”-társulatok13 és ikertestvéreként a „gördülő képtár”14 is, a falujáró színházak népszerű formáival ugyanezt az angol földről elindított kultúrmissziót teljesítették. Seregnyi, kulturális szórakozásra éhes ember bevonásával, aktivizálásával nagy népszerűséget értek el. A két világháború között virágzó, s többnyire állástalan „leszek urak” és a falusi intelligencia (tanítók, jogászok, aktív pályákról leszorult érettségizett fiatalemberek) által szervezett, sikerrel működő, a helyi erőket ismerő és azokra építő falusi népszínmű-bemutatókat, szüreti, aratóbáli, köri vagy iskolai mulatságokat és azok közkedvelt hagyományait éltették tovább — de már egy emeltebb, magasabb szinten.15 A mintául vett angol Művészeti Tanács magyar megfelelőjéről, „ a magyar Művészeti Tanács megalakulásáról — miként azt Szőnyi Kálmán, az Alkotás folyóirat munkatársa egyértelműen leszögezi — írásbeli adatok nincsenek.” Az 1947-ben írott cikk szerint azonban „...a szervezőktől, a szemtanúktól és a néhány jegyzőkönyvből annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy az ostrom utolsó napjaiban a mai Művészeti Tanács őssejtje már létezett. Szinte prehisztorikus kora volt ez nemcsak a művésztársadalomnak, de egész népünknek is. ” A régi keretek, intézmények önmaguktól estek szét. Volt hatóságaink nem mertek intézkedni, volt testületeink nem mertek élni. A felbomlott rendszerből azután néhány politikailag intakt ember emelkedett ki, hogy rendet teremtsen. Megalakultak a nemzeti bizottságok, pártok, szakszervezetek. A kormány és a közhatóságok feladatait a nemzeti bizottságok végezték. Az a néhány művész, aki lelkiismereti kötelességének érezte, hogy az indulással felmerülő személyi problémák megoldásában részt vegyen, a Nemzeti Bizottsághoz csatlakozott. Az elvi kérdések még tisztázatlanok, a forma, mely működésüket szabályozná, még nem átgondolt, a feladatok azonban elodázhatatlanok. Az Angol Művészeti Tanács által javasolt „kultúrcsomag" megvalósításának színhelyéül szolgáló művészeti centrum egyik javasolt makettje, az 1970-es években épített hazai művelődési házaink típusainak előképe 12 Uo. 55—56. 13 Stencilezett meghívó Verdi: Rigolctto című operájának bemutatójára. 1950. január 24-25. DMHA: 3107-97. A helyi sajtóban „Kultúrsarok. Nagy sikerrel szerepelt a „Gördülő Opera” Szolnokon cím alatt olvashatjuk: „A ’Gördülő opera’ népi demokráy'ánk sajátos vívmánya és a Szovjetunión kívül - amelyet minden téren példamutatónak tekintünk - egyetlen más országban sincs meg.... Városunkban immár negyedszer vendégszerepeit... Reméljük többször is látjuk őket.” In: Szolnok Megyei Néplap II/4. 1950. január 28. (szombat) 4. 14 „Lapszemle. Kis Újság. ERDŐS Jenő cikke (ápr. 6.): Elindult a Gördülő Képtár. Egy gyönyörű, hatalmas méretű, legmodernebb vagon... ablakai alá ezt írták: MÁV KULTÚRVONAT, KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. Ez a Gördülő Képtár, amely a dolgozó rétegeknek az ország minden részébe elviszi a legszebb magyar képzőművészeti alkotásokat... Csupa egzotikumot talált itt a pályaudvari nép... A paravánnal elválasztott részekből gyönyörű 10-12 szobor bámult szembe velünk. A szebbnél szebb képeket, meg valami rejtett fénnyel árasztották el... A vasúti cicerone... magyarázta a szép kiállítást, melyet az utasok mellett a városból beáramló diákság is megtekintett. Nyomukban csizmás öreg parasztok, munkások, vasutasok. Egyszerre kiderült, hogy Kelet-Magyarország tranzitforgalmának központjában mennyi sok műértő akad... — Dr. Fehér Zsuzsa, a Gördülő Képtár kísérője mondotta: A felszabadulás óta egyre nőtt a tömegek kultúrszomja. E forró igény kielégítésének feltétlen és elodázhatatlan szükségessége győzött meg mindenkit, hogy az ’osztályműveltség’ kiváltságait le kell dönteni. Az emberi életet megnemesítő gyönyörű képek és szobrok végre lekerültek a bankárok, gyárosok, részvényesek faláról és vitrinjéből. Ezentúl nem a vagyon kiváltságosai és nem a kultúra kivételes értői, ínyencei lesznek a képzőművészetek fogyasztói, hanem minden dolgozó, a széles tömegek, a fáradozó, küzdő emberek, akik küzdve törnek a jobbra, a szebbre. Ezt a célt szolgálja a Gördülő Képtár, amely bejárja az egész országot.” In: Szabad Művészet 111/5.(1949. május) 221. 15 SZABÓ István 1971.; uő: 1978.; uő: 1998.; uő: 2002.; uő: 2003.; uő: 2007. 69
