Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette… VII. Elszalasztott lehetőségek
Sürgősen gondoskodni kell arról, hogy közkönyvtáraink megfelelő vezetőket kapjanak; meg kell nyitni színházainkat, operánkat, hangversenytermeinket, s végül: képzőművészeinket, íróinkat szó szerint az éhenhalástól kell megmenteni. A szakszervezetekhez hasonlóan alakult meg a művészek szabad szervezete, hogy ezeket az égető problémákat megoldhassa. Néhány nap múlt el mindössze, s máris felvetődött egy, a szakszervezeti kereteket meghaladó probléma: művészeink közül kiket kell megmenteni elsősorban? Tízezer színész, ezerötszáz festő és több száz író, zenész, iparművész, építész és fdmes közül kik azok, akiknek elvesztését kisebb-nagyobb mértékben megsínylené kultúránk? És ki vállalhatja az egyes művészek értékeléséért a felelősséget? A szakszervezet vagy szabad szervezet önmagával kerül ellentmondásba, ha tagjai között megkülönböztetést téve foglal állást, a közhivatali funkciójukat végző politikusok és tisztviselők a művészi értékelés bonyolult munkáját jól nem végezhetik. A viszonyok által ennyire élére állított problémák és nem utolsó sorban a Nemzeti Bizottság főtitkárának hozzáértése alakította ki a Művészeti Tanács első formáját, feladatait és jogait. E kor írásos dokumentumokat is készített már. Az első jegyzőkönyv 1945. február 16-án kelt... A hiányos jegyzőkönyvekből nem derült ki pontosan, az eseményekből és a résztvevők közléseiből mégis megtudhatjuk, hogy a már testületileg működő szerv színházaink újraindítását tartotta legsürgősebb feladatának Az Operaház 1945. március 15-én, a Nemzeti Színház pedig 1945. szeptember 1-jén megkezdte működését. „A színészek és zenészek munkájával párhuzamosan a képzőművészek és írók is hozzáláttak legégetőbb problémáik megoldásához. A beomlott műtermek, a jéghideg dolgozószobák, az éhező és kimerült művészek, egy az átéltnél is súlyosabb katasztrófa árnyékát vetítették szemünk elé; a magyar szellemi elit nagyarányú veszteségét. A Művészeti Tanács tehát küldöttségileg tárta fel a kormányzat előtt a problémákat. Az eredmény kielégítő volt. A minisztertanács 40 millió pengő rendkívüli hitelt szavazott meg a szellemi újjáépítés megindítására. A 40 millió pengőből 30 milliót a Művészeti Tanács használt fel." A néhány hónap alatt bekövetkezett pénzromlás azonban a rendelkezésre bocsátott összeg vásárlóértékét megsemmisítette. A Művészeti Tanács tehát ismét a kormányzathoz fordult, ezúttal is eredményesen. A minisztertanács újabb 600 millió pengő hitelt szavazott meg a magyar szellemi újjáépítésre. A Tanács intenciói alapján újjászervezték a művészeti főiskolákat, kinevezték az új főiskolai tanárokat, a Tanács kezdeményezésére megalakultak a különböző művészeti és kulturális egyesületek. 1945. október 30-án a Hivatalos Közlöny 164. száma az ideiglenes nemzeti kormány 10.210/1945. M.E. sz. rendeletét közölte. A Tanács működésének törvényes alapját képező rendelet megjelenését többhónapos kodifikáló munka és számtalan értekezlet, megbeszélés előzte meg. A rendelet 3. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „művészeti vonatkozású törvényjavaslat benyújtása, illetőleg rendelet kiadása előtt az illetékes miniszter a Tanácsot meghallgatja. A Tanácsot meg kell hallgatni minden művészeti vonatkozású kormányintézkedés előtt is... ” Vagyis: „a minisztériumok, mielőtt fontosabb művészeti ügyben intézkednének, kötelesek a Tanács véleményét kikérni... ”16 A folyóirat kísérletező jellegű, konkrét program nélküli kulturális fórum volt. A figyelemreméltó irodalmi anyagot is közlő lap azonban — Kassák befolyásának köszönhetően — lényegében a modem képzőművészet szószólója is lett. Mégpedig úgy — olvashatjuk a főszerkesztő lapindító beköszöntőjében —, hogy a lapnak „...nem kívánunk körülhatárolt irányzat- vagy szűkebb értelemben vett csoportjelleget adni... Nem vetítünk előre kötött programot, de megteszünk mindent annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk a szellem jelentőségét és tehetségünkkel hozzájáruljunk korunk arculatának kialakításához. ”17 Az egy hónappal később kezdő Szabad Művészet híreiből tudjuk, hogy a II. világháború utáni legfőbb, képzőművészetinek minősíthető tájékoztató fórum az Alkotás volt. „... Most már négy folyóiratunk van — olvashatj uk — amelyek hírt adnak művészeti dolgokról. ” A Budapest nem kifejezetten művészeti lap, bár képeiben ez a téma is gyakran kap helyet.18 1945—47 között a székesfőváros történelmi, művészeti és társadalmi képes folyóirata, Zakariás G. Sándor szerkesztette. A Tér és Forma elsősorban építészettel foglalkozik, de szintén közli festők és szobrászok müveinek reprodukcióit.19 A 1928—48 között megjelenő, modem építészettel foglalkozó havi folyóiratot Bierbauer Virgil (=Borbíró Virgil) szerkesztette. A korszerű építészeti szemlélet nagy hatású orgánuma, a két világháború közötti korszak kiváló hazai és külföldi építészeinek és alkotásainak megismertetője volt. Az Alkotás, a hét művészeti ág reprezentatív, albumalakú lapja. „Negyediknek szerényen jelentkezünk mi is, a Szabad Művészet, kifejezetten képzőművészetet népszerűsítő, ismertető mondanivalónkkal. Az Alkotást Kassák Lajos szerkeszti. Nem kell külön kiemelni, hogy jó kezekbe került a szerkesztés munkája. Békeidőre emlékeztető, finom előkelő kiállításban, 56 oldalon, sok nagyalakú, jó nyomású reprodukcióval jelent meg az első szám, közöttük két színes is olyan nagy formátumban, amilyent ezelőtt nem kaptunk művészeti lapban. Az egyik Picasso, a másik Kmetty János festménye. Azt hisszük, különösen a külföldfelé tesz majd rendkívül jó szolgálatot az Alkotás a magyar művészek munkásságának bemutatásával. A lapot az Athenaeum nyomta gonddal és hozzáértéssel" — hangzik a lapról az első komoly és tömör értékelés.20 Háború utáni képzőművészeti életünk irányítása tehát országos szinten jó kezekbe került. 1947 novemberétől már nemcsak az Alkotás és a Magyar Művészet, de a Szabad Művészet fejlécén is azt olvashatjuk, hogy a Magyar Művészeti Tanács támogatásával jelent meg. Ez pedig azt 16 SZŐNYI Kálmán 1947. 56. 19 Uo. IV. 526. 17 18 In: Alkotás 1947. 3—4. GENTHON István—ZÁDOR Anna 1965—1968.1. 338. 20 In: Szabad Művészet 1947. február-március 12. 70
