Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
nevezik. A városban csak orosz nyelvű feliratokat láttunk. De mindenki használja az őszét nyelvet, és a családban, munkahelyen, üzletekben, vendéglőben vegyesen beszélnek mindkét nyelven. Azt is elmesélik, hogy Dél-Oszé- tiában viszont minden felirat három nyelvű: orosz, grúz és őszét. Séta közben eleredt az eső. De nem sokáig zavart bennünket, mert viszonylag hamar elértük a rendőrséget, a milíciát. Ott az öreget mint a Szovjetunió Hősét fogadták és azonnal elintéztek mindent. Sőt, mivel az eső nem akart elállni, egy rendőrségi kocsi vitt haza bennünket. Ekkor tábori ágyat adtak, hogy feküdjünk le délután, és pihenjük ki az út fáradalmait. így is tettünk egy kis ideig, de aztán nekiálltunk naplót írni. Az engedélyezett rövid pihenő után elindultunk — most már igazából, s nem csak a milíciáig — várost nézni. Sajnos, az eső továbbra is esett, és ez zavart egy kicsit a szemlélődésben. Maga a város, illetve amit ekkor láttunk belőle — a főutca — szép. Nem sokkal korábban ünnepelték alapításának 200. évfordulóját, aminek az apropójából sok házat helyrehoztak. Ezek többnyire kétemeletesek, az alsó szinteken sok üzlet és kirakat volt. Néhányba be is néztünk. Kulturáltak és tiszták voltak, s ami fő: áru is volt bennük. Szinte mindenütt vannak kávézók, presszószerü intézmények, amelyekben asztal mellett inni is lehet: sörözni például — nem úgy, mint Moszkvában. Általában az egész város barátságosabb a kisebb méretek, a kisebb léptékek miatt, és érződik az egészen valami történelmi levegő, hangulat. A háziasszonynak virágot és meggyes vermutot vettünk, magunknak pedig egy-egy sört. Benézve az egyik közönséges lakóház nyitott utcai kapuján át az udvarba, a tornác mellvédjén egy ezüstszínűre festett Sztálin-mell- szobrot láttunk, mögötte pedig a fal egy meglehetősen nagy felületén hozzá illeszkedő dekorációt. Lehet ugyan, hogy az épület nem lakóházként működött, hanem valami irodaféle kapott helyet benne, de ezt semmiféle tábla, kiírás nem jelezte. Találtunk egy vidámparkot. Szép, tagolt, rendezett volt, és sokféle szerkezet volt benne. Itt ittuk meg az útközben vásárolt sört ugyan, de nem mentünk be, mert úgy dön/3. kép. Az úgynevezett „koporsók" (blokkházak) összeépülésea régi városrésszel. Ordzsonikidze, 1984 töttünk, hogy majd egy másik sétánk alkalmával vizitáljuk meg. *** ORDZSONIKIDZE régi neve VLAGYIKAVKAZ. VLAGYI! (=urald! — a vlagyety=uralni szó felszólító alakja) a KAUKÁZUS-1! „Ülj az erdőben és urald a Kaukázust!” — írta a hagyomány szerint egy levelében egy nem nevesített, idevezényelt cári katonatiszt valamikor, még a város alapítása, kialakulása előtt, s állítólag így kapta a később kifejlődő város a nevét. De elmeséltek egy másik névadási történetet is. Mégpedig azt, hogy a városnak ez a régi neve (Vlagyi- kavkaz) három testvért jelöl, illetve azok birtokait: vagyis három falut ezen a területen. A három testvér egykor itt, vagyis a róluk elnevezett falvak területén pásztorkodott, legeltette jószágait. A város történetének ismertetésekor még azt is elmondták, hogy a II. világháború alatt az oszétek rendkívül kimagaslóan harcoltak. Több admirális, hadseregparancsnok (például Plijev) és közel 60 Szovjetunió Hőse került ki közülük. Ha százalékosan hasonlítjuk össze teljesítményüket a többi köztársaságokéval, kiderül, hogy a legtöbb hőst ők adták a harcok folyamán. Amiért is Sztálin a háború után külön leutazott Oszétiába, hogy megjutalmazza az oszéteket ezekért a hősi tettekért. Kaptak egy várost a hozzá tartozó körzettel együtt, amelybe beletartozott három — eredetileg ingusok lakta község is. Ezeket Sztálin átcsatolta az őszét területekhez, mert értékelése szerint az ingusok a Nagy Honvédő Háború idején gyáván viselkedtek és dezertáltak. Ezért büntetésül nemcsak ezt a három falut vette el tőlük, hanem az ingus lakosság egy részét is Keletre száműzte, kitelepítette. Az átszervezés és központi támogatás aztán egyéb változásokat is eredményezett az oszétek életében. Megindult Oszétia iparosodása, az ipari üzemek jórészt ekkor létesültek. A város díszes parkjában elhelyezett hatalmas tablón szinte kizárólag csak őszét forradalmárok vannak megörökítve. Az itt élők körében nagy a Sztálin-kultusz. Már említettem, hogy házigazdánk szobájában például négy Sztálin-kép is függ a falakon, illetve hogy láttunk 14. kép. „...a város régebbi, történelmi részében korábban két emeletnél magasabb házak nem voltak... ". Ordzsonikidze, 1984 45
