Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Zsolt: Angyalháza és Szelencés puszták régi vízrajza
7. ábra. A Nagyág-ér és a Csíkos-ér találkozása. Kováts György térképe 1785-ből (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, DvT 65.) Szoboszlóé lesz Angyalháza teljes területe, míg Debrecen a szintén elpusztult Hegyesfalva szoboszlói birtokait kapja cserébe. így került Hajdúszoboszló birtokába Angyalháza.22 A város a földterületet kétféleképpen hasznosította. A jobb minőségű területeken, amelyek kétezer katasztrális holdat tettek ki, földet müveitek, a rosszabb minőségü- eken, négyezer katasztrális holdon pedig állatokat tartottak. A Bach-korszakban, 1850-ben Nádudvarhoz csatolták Angyalházát, ami majd csak a hatvanas évek végén került vissza Szoboszlóhoz. A XIX. században több nádudvari gazda szerzett itt birtokot, mivel közel fekszik a településhez. Az angyalházi rész a várostól tizenöt kilométerre van, ezért elég nehezen lehet megművelni ezeket a területeket, így a szoboszlóiak könnyen megváltak a földjüktől. Az 1910-es földrendezéskor, tagosításkor a szántóföldek 70%-a már a nádudvariak birtokában volt.23 A legelőterület végig a szoboszlói közbirtokosság kezében maradt, amit később a Legeltetési Társulat vett át. Ez a város külső, angyalházai nagy legelője. A legelőt kis- és nagyjószág-járásokra osztották fel. Az angyalházi legelőn a kisjószág-járás 2500 hold volt a XX. század elején. Itt 1879-ben 5054, 1913-ban 5987 darab juhot tartottak.24 A nádudvariak a Szelencés nagy részét mindig legelőnek használták, a kisebbik részt, jobb minőségű földjeit ekével művelték. 1793-ban a helyi lakosok „Földes Úri Gyűlésben” határoztak „ a' Proportionalis, vagy is, kinek, kinek Belső birtokaihoz mértéklendő, mind belől Nádudvaron, mind kívül levő, minden féle haszon vételek”-ről. Mérnököt fogadtak, aki feltérképezte, felmérte és felosztotta a közösség által kért módon Nádudvar külterületét. Ekkor Szelencés pusztáról a következőképp rendelkeztek: „A Nádudvari Birtokos, és bent, vagy másutt lakó Földes Urak, úgy az Adó fizető Nép Fejős Tehenei, Borjúi, Juhai, sertései élelmére, legelő mezőül rendelődni helyesnek itéllyük a ’ Nagy Szelenczés nevezetű Plágának, a ’ Városhoz közelebb fekvő részéből, Ezer ötszáz v. 1500; Hasonlóan, a' Nagy halom mellyékéből is a Várostól kezdvén Ezer ötszáz v. 1500 Köböl alá való, és így mind öszve Három ezer v. 3000 Köblös földet, melyet az Ingeniur, a’ Nagy Szelenczésnek Északi véginn kezdvén a Ductrust, és a Nagy halom mellett fekvő Plágán keresztül hozván, a ’ Makkod felé, úgy fog ki méretni, hogy mind a’ Nagy Szelenczésből, mind a ’ Nagy halom mellett lévő Plágából Nádudvar felől Ezer ötszáz és Ezer ötszáz Köböl alá való földet jegyezzen ki, az Adó fizető népnek, panasszainak el távoztatására nézve is, állandó legelő mezőül. Mely Plága a ’ fellyebb nevezett edjik Calcaturával (a szántóföldek ugarja Ö. ZS.), mindenkor közönséges Legelő mező fog lenni, úgy mindazon által, hogy ezen Legelőkre, Különös Guját, vagy Ménest hajtani szabad nem lészen, vagy itten legeltetni Tarló szabadulásáig. ”25 A XIX. század közepi határleirásban Szelencést Nagy Szállás nevezet alatt említik: „— Szántóföldek Legelők és Kaszálók — Használják szántóföldjeit mint a’ 7-ik dűlőt, minden 3-ik évben heverő ugarnak hagyatnak kétszeres búza, rozs, árpa és zabbal, tengerivel soha sem vetődnek; — általában véve fel a ’ legjobb része is igen terméketlen és bizonytalan, 8. ábra. A Tárkány-ér mélyebb része 2001 júliusában (A szerző felvétele.) itt-ott nádasok is találtatnak. — A Kösely és Hortobágy kiöntései következtében egy részben, különösen a Zádor környéken egész évben víz alatt, kákával, gazzal felfordúlt, legelőnek is csak igen ritkán használható székes pogány föld. — Legelői közül első a Lóié, Kaszálói közül szinte a Lóié, Alomzug és Borzas, de sarju sehol sem terem. Legtöbb és legnagyobb szántóföldjei találtatnak a’ Nagyhalom zugban, Lajos szegben és Ér zugban és itt-ott a Hortobágy partjain ’s a ’ tanyák környékén, magában foglalja Szelenczést, Nagyhalom-Boda zugot, Lóiét, Laposszeget és Túl a Hortobágyot. ”26 Ebben az időszakban Angyalházát is a nádudvari lakosok bírják, amiről a következőket találjuk a határleírásban: „8. Angyalházi nyilasok-szántó és kaszáló földek — használódnak tavaszi búzával, árpával, zabbal és kölessel és kaszálóul. Közép termékenységűek, sok helyt székes- és terméketlennek. 9. Angyalházi nyomá22 ZOLTAI Lajos 1936. 223. 25 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Nádudvari osztálykönyv V.656./a. 23 BALÁZS Lajos 1963. 26 Hajdú Bihar Megyei Levéltár, Nádudvar község határleirása 24 vitéz MÁLNÁSI Ödön dr. 1928. 62—63. 127/ggg. 1. kötet 1850. 403
