Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Zsolt: Angyalháza és Szelencés puszták régi vízrajza
sok — legelők— Székes árvízjárta, juh tartására egy áltáljában nem alkalmas lapályföldek. ”21 A későbbi határleírásokban ezt találjuk: „Szelenczés — Szántóföld Kaszáló Legelő — A szántóföld harmadik és negyedik osztályú és úgy műveltetik, mint a ’ IV. dűlő beli. A ' kaszáló középszerű és rossz. A legelő középszerű és rossz. ”27 28 29 A nádudvari határhasználatban egyik terület sem volt kiemelkedő jelentőségű, hiszen a földművelésre jószerivel alkalmatlan, terméketlen, szikes földek voltak itt, amelyeket sokszor még a víz is veszélyeztetett. Az első feltöréskor még valószínűleg jó terméseket takaríthattak be pár esztendeig, de a föld kimerülésével és szikesedésével a termésátlagok egyre jobban csökkentek. A terület jelentős részét ezért kaszálónak és legelőnek használták. Ezek már valamivel jobb minőségűek voltak, mint a szántóföldek, de nem tartoztak a legjobbak közé. Kaszálni csak egyszer lehetett őket. Nagy részét csak szarvasmarhákkal legeltethették, juhokkal nem, ami a gyapjúkonjunktúra miatt jelentős bevétel- kiesést jelentett. Az 1793-as tagosítás, amelyre valószínűleg a lakosság megnövekedett létszáma és a tiszta tulajdonviszonyok miatt volt szükség, bizonyára a népi jogszokásokon alapuló határhasználatot rögzítette és pontosította. 9. ábra. A Csíkos-ér a Dóró-gátja előtt 2001 júliusában (A szerző felvétele.) Ezek az adottságok az egykori vízivilágnak köszönhetőek, amelynek nyomai a mai napig megtalálhatók a területen. A hajdani erek, laposok vissza-visszatérő növényvilágával a modem mezőgazdaság sem tudott megbirkózni. Jó példa erre az Angyalháza északnyugati részén kialakított rizstelep sorsa. A termelőszövetkezet a szikes, nádasokkal borított területet termővé akarta tenni, ezért a vezetőség úgy döntött, hogy az amúgy is vizes helyen rizst fognak vetni, aratni. Beruháztak a hajdani Tárkány-ér la- possába: gátrendszereket emeltek, sok kilométer csatornát ástak. Mindez az első időszakban igen jó befektetésnek bizonyult, hiszen kiválóan termett. Hamarosan szűk esz10. ábra. Vízrajzi viszonyok Angyalházán és Szelencés pusztán29 tendők következtek, a rizs már nem olyan bőven ontotta a szemeket. Olyannyira, hogy a tsz megunta a hiábavaló talajművelést a rizsért. Ekkor isteni szikraként elhatározták, hogy intenzív gyeptermelést fognak folytatni a rizsnek alkalmatlan területen. Ismét beruháztak: a gátrendszereket elegyengették, a csatornákat betemették, hogy ugyanolyan sima legyen a talaj, mint valaha volt. Füveket vetettek, műtrágyázták, öntözték. A gyep szépen nőtt is, de mellette megjelentek a régi világ hírnökei: a nád, a káka, a szittyó- félék, amelyek lassan elborították az intenzív gyepet. A termelőszövetkezet feladta a harcot, és felhagyott a terület művelésével. Angyalházát és Szelencés pusztát a Hortobágy folyó vize árasztotta el évről évre. Ennek a vízrendszernek a kezdőpontja a Tárkány-fok. Egykor itt szakadt ki a Hortobágy Angyalházára. A fok ma náddal sűrűn benőtt. Helyét még ma is pontosan meg lehet állapítani, bár időközben a Hortobágy medrét is rendezték. A folyóágy kotrásakor az iszapot gátként használták fel, ezért nem kerülhet bele víz. Lejjebb egy új, ásott csatorna is keresztezi a fokhoz tartó eret, ezzel elgátolva azt, így a víz mozgása lehetetlen. Közelében egy szivattyúállást építettek, amelynek elsődleges feladata az, hogy a belvizeket ezen keresztül emeljék át a Hortobágyba. Innen indul ki egy csatorna keleti irányban, amely egészen a Nagyrétig húzódik. A másik meder dél felé kanyarodik, ez az egykori intenzív gyeptermesztési rendszer öntözőcsatomája. A víz itt kilépve a Tárkány-érbe jutott, miként ez jól 27 Hajdú Bihar Megyei Levéltár, Nádudvar község határleírása 127/ggg. 1. kötet 1850. 28 Hajdú Bihar Megyei Levéltár, Nádudvar község határleírása 127/ggg. 1. kötet 1866. 29 A térképet a szerző készítette Konyhás Sándor felmérése alapján. Itt szeretnék külön köszönetét mondani a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak: Kapocsi Istvánnak, Újfalusi Sándornak, Végvári Zsoltnak és dr. Kovács Gábornak értékes észrevételeikért és a terepmunkámban végzett segítségükért. 404
