Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Julianna: Társadalomtudományi kutatások a Nagykunságban
A) „Lokális közösségek, vérségi csoportok és az egyén helye, szerepe a változó társadalomban” című kutatás eredményeinek összegzése A Lokális közösségek, vérségi csoportok és az egyén helye, szerepe a változó társadalomban című jelenkutatást egy konzorciumban működő kutatócsoport vállalta fel 2001-ben.20 21 22 A Nagykunság mint történelmi-néprajzi csoport (kistérség) jelenkori társadalmának vizsgálata elsősorban terepmunkán alapuló adatgyűjtés felhasználásával 36 hónap alatt valósult meg. Az eredmények közzététele három tanulmánykötetben (51 tanulmányban) valósult meg. A nyilvánosságra hozatalt és a szakmai fórumokon való megmérettetést segítette két konferencia, egy kiállítás és több prezentációs előadás, bemutató. Az egyetemi, főiskolai oktatásba — az oktatómunkát is végző kutatók, valamint a hallgatók terepmunkája révén — közvetlenül is bekerültek az új ismeretek. Ez remélhetőleg segíti a jövő vidéki értelmisége szerepvállalási kedvének fokozását, valamint az ifjú nemzedék kutatási kedvének erősítését és hajlandóságát a kutatás hasznosításában.23 Az ismeretek disszeminációját segíti az a központi digitális (hang-, kép-, szöveg-) adatbázis, amely a túrkevei Finta Múzeumban került elhelyezésre.24 A kutatásra kijelölt földrajzi egység a Nagykunság és környéke, s ezt egy történelmi-néprajzi csoport lakja. A terület nemcsak földrajzilag, de kulturálisan is jól körülhatárolható, hiszen az 1239—1876 között megvalósult közjogi önállóság napjainkban is érezteti hatását, különösen az emberek magatartásában, identitásában, sajátos kultúrájában és a közösséghez való ragaszkodásban. 1. Kulcsemberek mint az innováció hordozói A vizsgált nagykun közösségre jellemző, hogy erős lokális (kun) tudattal rendelkeznek. Saját történelmüket, hagyományaikat ismerik, annak alakítóit számon tartják, nagyra becsülik. így volt ez a múltban, és így van a jelenben is. Kutatásunk alapján több csoportba soroltuk, kikből lettek kiemelkedő egyéniségek a XX. században. Ezek a következők: a) Jó képességekkel született helybeli emberek, akik az alapműveltség mellett többet is szereztek tanulmányaik folytán. Felsőbb tanulmányaikat nagyvárosban (Debrecen, Budapest, Nagyvárad stb.) folytatták, majd munkát is hosszabb-rövidebb ideig idegenben vállaltak. Többen közülük európai műveltségre tettek szert. A XVIII. századi előkép a protestáns deákok nyugat-európai tanulmányútja volt. A XX. század elején a nyelvtanulás és a diploma megszerzése végett keresték a nagyvárosokat. Családjuk anyagi helyzete biztosította az idegenben tanulás költségeit (pl. Vadász Pál, Györffy Lajos, Bereczki Imre). Volt néhány eset, amikor a református egyház vállalta magára a taníttatást (pl. Madarász Imre). Életük nagy részét azonban a szülőföldjükön élték le, tudásukat helyben kamatoztatták. Kiépített országos, sőt nemzetközi kapcsolatrendszerüket fenntartották, ápolták. b) Itt született, rendkívüli képességekkel rendelkező személyek, akik kiemelkedtek tudásuk, tehetségük révén, és országosan, sőt nemzetközileg elismert tudósok, művészek, szakemberek lettek (pl. Finta szobrász testvérek, Györffy István néprajztudós, Németh Gyula, Szathmári István nyelvtudósok, a két Nagy László — kunhegyesi, kisújszállási pedagógusok, Bőd László, Gy. Vad Erzsébet festőművészek, Madarász Katalin és Balogh Márton énekesek stb.). Általában Budapesten vagy külföldön éltek ugyan, de tartották szülővárosukkal a kapcsolatot. A kapcsolatteremtésben a két világháború között az elszármazottak voltak a kezdeményezők. Az 1980-as években az egykori iskola tartotta neves tanítványait számon, majd az 1990-es években a városok figyelme is feléjük fordult. Általában közülük kerültek ki a példaképek. Ők kapták, kapják a legnagyobb megbecsülést. Esetükben gyakran fontos a kapcsolat- tartó, közvetítő szerepe. c) Itt született, de gyermekkorukban elkerült, majd híressé vált személyek, akiknek munkásságát számon tartják ugyan a szülőföldön, de közvetlen kapcsolat nincs közöttük (Pl. Korda testvérek). Szerepüket helyben abban látják, hogy közvetve a településekről így kap hírt a nagyvilág. d) Betelepült értelmiségiek, akik munkahelyük miatt kerültek a Nagykunságba. A helyi közösség nehezen (20—30 év elteltével) fogadta be őket. Kemény munkával tudták elfogadtatni magukat. A beházasodás gyorsította a befogadást. A gyermekeik elfogadása már könnyebben ment (pl. Bellon Tibor, Nyíri László). Szerepük elsősorban a külső kultúra közvetítése, a józan kritika. Közülük, akik igyekeztek azonosulni a helyi mentalitással, gondolkodás- móddal, elismert emberek lettek. Főleg a tanítók, papok részesültek ebben a megtiszteltetésben (pl. Madarász házaspár Túrkevén). Ide sorolhatjuk azokat az országosan számon tartott neves egyéneket is, akik csupán néhány évig tartózkodtak a településen, s munkásságukban megörökítésre került a Nagykunság (pl. Móricz Zsigmond). e) Helybeli, de nem értelmiségi származású egyének. Közülük többen első generációs értelmiségivé váltak a XX. század második felében (a karcagi Györfi 20 A kötetek meghatározó tanulmányai készültek ezzel a prioritással, de a szerkesztő befogadott minden tanulmányt, amely a kutatási projekt keretében készült. 21 ÖRSI Julianna 2002.; ÖRSI Julianna 2003.; ÖRSI Julianna 2004. 22 A konzorcium vezető intézménye a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, tagintézménye a túrkevei Finta Múzeum, tagjai: Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Főiskola Mezőtúri Kara, Karcag Város Önkormányzata és a kisújszállási székhelyű Alföldkutatásért Alapítvány. A projekt vezetője: Örsi Julianna. Az 5/162/2001. sz. kutatás K+F támogatással valósult meg. 23 A kutatás ideje alatt több PhD-dolgozat és szakdolgozat készült illetve készül a mezőtúri főiskolán, a Debreceni és a Pécsi Egyetemen az itt végzett terepmunkából. 24 A kutatásról további ismeretek olvashatók a honlapon. 389
