Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
sebb állatállomány is található. Ezeket azonban a pályát szegélyező erdősáv, különösen a határ menti, ukrajnai körzetben végig takarta. Mert a vasútvonalat végig hatalmas erdőség kísérte, amelyekben — hogy úgy mondjam „térdig” — vagyis a fák derekáig állt a víz. Többször is megjegyeztük, hogy Hitler a terület lerohanása előtt elmulasztott egy turistautat tenni, mert ha ezt látta volna, nemigen kezd háborúba ellenük... Pedig még a tavaszi áradások nem is kezdődtek el! Az idő enyhe volt ugyan, de a fák még teljesen csupaszon állottak, és jele sem volt annak, hogy rügyezni indulnának, mint az nálunk otthon ilyenkor már megszokott. 1984. április 18. (szerda) Moszkva Reggel, moszkvai idő szerint pontban 8 órakor állt meg a vonat. Hajszálpontosan érkezett. Az állomáson Borisz Kalojev és felesége, Galina P. Vasziljeva várt bennünket. Nagyon melegen üdvözöltek. Közölték, hogy a szállásunk 5. kép. Borisszái a terített asztalnál. Moszkva, 1984 végig náluk lesz, s természetesen mint meghívók, ők gondoskodnak majd a kosztunkról is. A taxiért igen hosszú sor állt, de mindenki türelmesen várakozott. Egy idősebb taxis vett fel végül is, és igen vidám, közvetlen hangulatban utaztunk. Megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, s azonnal közölte, hogy ő is harcolt ott, szép ország, barátságos nép él nálunk. Majd, mikor a Lomonoszov Egyetem környékére értünk, rákezdett énekelni („Mily szép a város a Lenin hegyek o-ormán...” és más, általunk is ismert mozgalmi dalokat), miközben igen oldott hangulatban kerülgette az előtte haladó kocsikat. A Dmitrij Uljanov és a Lenin proszpekt kereszteződésénél épült hatalmas épülettömb sarkán vakolatlan, fakó sárga-bama színű téglából épített ház lett a szállásunk közel három hétre.2 A ház előtt kis park oldotta a hatalmas épülettömb komorságát. Az épület lépcsőháza nem volt piszkos, de mégis elhanyagoltnak tűnt. Mint később kiderült, a nap nagy részében az első emeleten egy megbízott asszony egész nap figyeli a házat, ügyeletet tart, megszólítja a házba bemenő embereket, „lekáderezi” őket, de — mint ott tartózkodásunk alatt megfigyelhettük — semmi lényegeset nem csinált, semmiben nem intézkedett. Csak „vigyázott” a rendre. A bérházban a lakások kívülről sötét berlini-kék borí- tású-pámázatú ajtókkal nyíltak, amik egyben némi hang- szigetelést is biztosítottak a lakások folyosó felőli oldaláról. Új lakhelyünk, Boriszék lakása viszonylag kicsi volt: alapterülete nagyjából 55—60 négyzetméter körüli lehetett. Az előszobából, ami tulajdonképpen egy L alakú folyosó volt, jobbra egy viszonylag nagyobb szoba nyílott, ez — mint később megtudtuk — Galina szobájául szolgált. Az ő könyvei voltak benne, egy íróasztallal, egy ruhás- és egy ebédlőszekrénnyel, egy ággyal, illetve előtte egy ebédlőasztallal bebútorozva. S egyúttal — ezt később magunk is megtapasztaltuk — ez a szoba volt a mindenkori vendégfogadások helyszíne is. Itt zajlottak minden alkalommal a vendégségek. Az íróasztal mellett volt még egy fotelágy is, amelyet láthatóan a kedvünkért vettek. A falat hatalmas perzsaszőnyeg, illetve kisebb szőnyegek borították. Ugyanitt állt a sarokban a színes TV is. A szoba zsúfoltságát főleg a könyvek okozták. Ugyancsak az előszobából nyílott Borisz szobája, amelynek ajtaja szinte szemben volt a bejárati ajtóval. Itt egy dupla, kihúzható heverőn kívül minden a munkát szolgálta: itt voltak Borisz könyvei, íróasztala. Az L alakú előszoba szobák felé eső része is könyvespolcokkal volt tele. Itt láthatóan közös könyvek, lexikonok stb. voltak, illetve kevéssé használt vagy becsomagolt ideológiai tárgyú könyvek. Balra a fehér csempés fürdőszoba, mellette külön WC, s a folyosó végében a kis konyha, ahol egy asztalka mellett azért négyen mindig reggelizni, vacsorázni, ebédelni tudtunk. Itt is összekötött folyóiratok tömege volt, még a WC-ben is irat-, könyvanyag halmozódott. Kijelölték a helyünket Galina szobájában. Ettől kezdve egyikünk a heverőn, másikunk a fotelágyban „nocsevált”. Az ablak alá, a radiátor mellé raktuk le bőröndjeinket, a szekrénybe ruháink egy részét, de azt is inkább a bőröndben tároltuk. Nagy áldozat volt tőlük, egy idős házaspártól (Borisz ekkor 68 éves volt) befogadni két idegent, s velük közel egy hónapig egy kis lakásban, szűkösen, saját ritmusukból kizökkenve együtt élni! Megérkezésünkkor az asztal terítve volt. Reggelire Borisz konyakot bontott és egy édesített vodkát, az asztalon háromfajta sajt, vaj, kétféle felvágott. Mellé türkmén módra „mentát” ettünk. Ezt a sajttal együtt kell fogyasztani. Olyan illatú növény, mint a fodormenta, de húsos, kövér szárú és húsos levelű. Nyersen harapják a sajthoz, kenyérhez. Vörös, nagy szemű kaviárt is tálaltak, étkezés után pedig teát és hosszú lére főzött kávét, mert tudták, hogy a magyarok inkább kávéivók. Éppen ezért minden reggel gondoskodtak a csak a tiszteletünkre főzött nesca- féról. 2 Moszkva — 333. 117 333. Dm. Uljanova 4. korpusz 2. kvartjára 136. 37
