Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
kisér, Jászapáti, Jászberény környékén és a Jászapátiból kitelepült, jászok alapította Kunszentmártonban is. Emlékezetes, sok haszonnal járó együttlét volt ez, amelynek során jó barátságba keveredtünk a két kutatóval. Akik megígérték, hogy viszonzásul a kapott segítségért, meghívólevelet küldenek mindkettőnk számára, s szívesen látnak majd mind Moszkvában, mind pedig őszét földön, a kaukázusi Ordzsonikidzében. Illetve — ha módjukban áll — az Észak-Kaukázus oszétjai körében, őszét terepen is. Távozásuk után nem telt el sok idő: megérkezett a meghívólevél. Előzetes terveink szerint május elején indultunk volna, de a kecskeméti nemzetközi nemez-konferenciára mindketten, Galina és Borisz is hivatalosak voltak, s így korábban kellett indulnunk: vagyis április közepén. Az utazásunk során rendszeresen vezetett, napi eseményeket rögzítő naplófeljegyzések, fényképek és diapozitívok, illetve az egyéb gyűjtéseinknél már korábban rendszeresített magnókazetták — melyekre részben interjúkat, részben pedig saját tapasztalatainkat mondtuk rá — gazdag dokumentációval szolgálnak még jó húsz esztendő távlatából is. OSZÉTIAI UTAZÁSUNK MOSZKVAI ELŐZMÉNYEI 1984. április 16. (hétfő) Indulás 22.35-kor a szolnoki állomásról. Az egész család kikísért bennünket, s még egy üveg bort is ürítettünk a vasútállomáson elválás előtt. Vittünk magunkkal két magnetofont, 4 fényképezőgépet (Praktica, Yashica, Chinon, Olympos), vakut, hozzávaló telepeket, 30 tekercs magnószalagot, s vagy 50 tekercs filmet, köztük 30 tekercs színes diát. Ajándékba könyveket, illetve Galinának és Borisznak kisebb ajándékokat (dedikált butella, keretezett virág-kollázs, italok). A vonatban eliszogattunk, de még a vámvizsgálat előtt lefeküdtünk. A határőrök, vámosok keltettek fel. 3. kép. Kalojevék lakása a Dm. Uljanov és a Lenin proszpekt kereszteződésénél. Moszkva, 1984 4. kép. Galina szobájának részlete. Moszkva, 1984 1984. április 17. (kedd) Egy kétszemélyes fülkében utaztunk kitűnő körülmények között. Mivel bőségesen el voltunk látva étellel-ital- lal, be sem néztünk az étkezőkocsiba. Az út lehetőségeit latolgattuk, s próbáltunk felkészülni arra, hogy milyen kérdéseket tehetünk majd fel szakmánkat érintően. Előtte ugyanis nagyon kevéssé tudtunk foglalkozni az ott kutatandó témáinkkal, mert elutazás előtt a Szolnok megye népművészete című kötet kéziratát kellett leadni. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem gondoltuk át a tennivalókat, de hát igazi rákészülés azért mégsem történt. Nem véletlenül utaztunk vonattal! Úgy véltük, jól ki kell magunkat aludni a megérkezés előtt, mert az utolsó hetek, napok hajráját — hogy mindent tisztába tegyünk: például a Szolnok Megyei Levéltár számára összeállitott Adatok Szolnok Megye történetéből II. kötetét — nem válthatja fel egy azonnali kemény munka! Különösen, hogy ez a mindkettőnk számára megterhelő, állandó orosz nyelvű beszéd, a szövegértés ijesztőnyomasztó feladatát vetítette elénk. Az út nem sokat kínált. 1966-ban egyszer már utaztunk erre. Minimális változást tapasztaltunk. Talán annyit, hogy itt-ott a falvak és a vasúti sín között kis feltört — sokszor frissen feltört — kerteket lehetett látni. Amolyan házi kerteket, itteni „háztájiakat, amelyek a mieinkhez képest igen szerények és silányak voltak. Ugyanis nagyon kevés volt a legelő állat, s parányi a falvak környékén az esetleg művelés alá fogott terület, magángazdaság. Persze, ez a vasútvonal mentén volt ilyen, s lehet, hogy távolabb tágabb földek, jelentő36