Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Botka János Hunor: A „vir bonus” – Balajthy Vendel

november 14-én. Őseinek vonala a XVII. század végén a Gömör vármegyei Gesztetéről Jászapátiba települt Balajthy Tamásig vezethető vissza. [Lásd: a család leszármazási táblázata.] Apja Balajthy Imre (1760—1828) Jászapátin született, később Kiskunfélegyháza főjegyzője volt, majd haláláig a Kiskun Kerület részéről nádori táblabíró (törvényszéki ülnök, nádori kinevezéssel). Édesanyja a félegyházi római katolikus keresztelési anyakönyv szerint Horváth Borbála}1

Az ifjú Vendel tanulmányai befejezése után valószínűleg a család hatására és annak támogatásával a Kiskun Kerület tiszteletbeli (a főkapitány által kinevezett) esküdt- je lett. Már 1821-ben azonban az esedékes tisztújításkor és ezt követően több alkalommal, választott esküdt. Tevékenysége főleg a kezdetekben a Kiskunság közéletéhez kapcsolódik. Ő az ideiglenesen állomásozó katonaság elhelyezésének felelőse, a katonai épületek karbantartási és a katonaság élelmezési ügyeinek intézője. Esetenként a közösségek és egyének panaszait vizsgálja, a sérelmeket rendezi. Mércéje a törvényesség követése. Lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodása eredményeként elismertsége nő, s pályáján is halad előre: nádori táblabíró lesz^ Népszerűségére, elismertségére kifejező adat, hogy 1829 és 1840 közötti években a Kiskunságban legtöbbször őt (18 alkalommal) jelölték valamilyen kerületi vagy jászkun kerületi tisztségre, s hogy mindig betöltött valamilyen fontos pozíciót. Ezen évtizedből BALAJTHY VENDEL legjelentősebb megbízatásainak a hármas kerületi nótáriusi tisztség 3 alkalommal történő elnyerését (1831, 1835, 1839), valamint az 1839. évi kiskun kapitányi megválasztását tartjuk.12 13

1846-ban a Jászkun Kerületek és Pest vármegye között a halasi, dorozsmai és majsai határigazítási ügy intézésének kérelmezésére 11 tagú küldöttséget vezetett Bécs- be, Ferdinánd királyhoz. A sors úgy hozta, hogy küldetése teljesítésére igyekezve, útközben találkozott a fiatal Ferenc József főherceggel, aki Balajthy szellemes, természetes egyszerűségét és érveit megismerve a Kerületek ügyének segítő pártfogójává lett. Közben a magyarországi reformfolyamatok haladtak előre.

Az 1848. évi márciusi forradalom hatására a pozsonyi országgyűlés által megalkotott törvények megteremtették a magyar polgári alkotmányosság alapjait. Az eddig csak a királytól függő kormányszékeket felváltotta a független, felelős magyar minisztérium. A rendelkező 1848:3. te. 26. § rögzítette — többek között —, hogy az ország minden törvényhatóságának eddigi törvényhatósága ezentúl is épségben fenntartandó. De ez nem jelentette a változatlanságot, hiszen a cél az önkormányzatiság jellegének megváltoztatása, népképviseleti alapokra helyezése volt. A Jászkun Kerületek tekintetében az 1848:25. te. — ideiglenes jelleggel — a választások módszerének kivételével változatlanul hagyta a közigazgatást. (Nem is tehetett mást.) A követendő választások (helyi, kerületi, országgyűlési követválasztások) az 1848:5. te., a 23. te. és a 25. te. által meghatározottak alapján történtek. Fontos változást jelentett a Jászkunság életében, hogy a nádornak, aki egyébként 1848. június 26. és augusztus 14. között teljes királyi jogkört gyakorolhatott, az 1848. évre esedékes jászkunsági tiszteletdíját már az állami költségvetés előlegezte meg, az 1849. évre pedig el is engedte azt a képviselőházi határozat. Tehát ezen ősi fizetési kötelezettség törvény általi eltörlésével megszűnt a nádor és a Jászkunság félévezredes hivatalos összekapcsolódása.14

A nádori főkapitány 1848 márciusában már 10 éve a konzervatív Szluha Imre volt, aki az utolsó rendi országgyűléseken is saját, önkormányzat-ellenes nézeteit képviselte. Ennek is következménye, hogy a bizalmat vesztett főkapitány április 2-án lemondott, s ezt István nádor elfogadta. így az 1848:25. te. szerint az április 4-én — a nagy érdeklődésre tekintettel — a szabad ég alatt tartott Kerületek közgyűlésén, Jászberényben az elnöki teendőket Kálmán Sándor alkapitány látta el. A közgyűlés a nádori főkapitány visszahívása mellett kimondta a két országgyűlési követ visszahívását is. Ezt nyomban követte Illéssy János nagykun kapitány és BALAJTHY VENDEL nádori táblabíró új országgyűlési követté történő megválasztása. (Ismerve következetességüket és elveiket, követi utasítást nem határoztak meg számukra!) A Kerületek új főkapitányává a belügyminiszter Szentkirályi Móricot, nevezte ki (beiktatása: május 2.).

A községi tisztújításokat május 20. és május 31. között tartották meg. A helyi társadalomvezetés megújítását követte a Jászkun Kerületek, a Kiskun, a Nagykun és a Jász Kerület elöljáróinak és az új országgyűlési követek megválasztása. Különösen sürgető volt az utóbbi, mert 1848. július 2-ára összehívták az országgyűlést. A Jászkunság 7 országgyűlési követ küldésére kapott jogot. A kerületi tisztújításokra és a követválasztásokra június közepén került sor (az 1848:5. te. szerint). Jászberényben június 18-án döntöttek a Hármas Kerületek tisztikaráról, megválasztva az alkapitányt is Kálmán Sándor személyében. A Kiskun Kerület kapitánya BALAJTHY VENDEL lett, a jászoké Pethes Mihály, a Nagykun Kerület bizalmát Hajdú Mihály nyerte el.15

A követválasztásokat kisebb érdeklődés kísérte. Be- rényből például Illéssy János, Félegyházáról Szabó Sándor lett képviselő. Megemlítjük a szabadszállási választókerületet is, ahonnan az 1848. június 15-i követválasztási jegyzőkönyv 7 jelölt nevét tünteti fel — köztük BALAJTHY VENDELT is —, megjegyezve, hogy a hét jelöltből hatan visszaléptek, s ezt követően választották követté közfelkiáltással a szabadszállási Nagy Károlyt. Szomorú tényként mondható el, hogy Petőfi Sándort, aki, mint más forrásokból pontosan tudjuk, szintén itt jelöltette magát, fel sem tünteti a választási jegyzőkönyv a jelöltek közötti!)16

Az események sorában említendő, hogy Szentkirályi

12 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 20.

13 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 20.; BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 63—64. táblázati adatai.

14 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 114—116. [Hivatkozása:

Képviselőház 1848. augusztus 31. XLVI. Ülés jegyzőkönyv.]

15 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 20.; BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 120—121.

16 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 136. [BKML. Szabadszállás iratai. 1848 — követválasztási jzk.]

280