Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János Hunor: A „vir bonus” – Balajthy Vendel
főkapitányt István nádor 1848. június 24-én a Délvidék kormánybiztosává nevezte ki, s így a Jászkun kerületi ügyek vezetése a továbbiakban az alkapitány (Kálmán Sándor) által történt. BALAJTHY VENDEL felelősséggel és odaadással vitte saját kerületének minden ügyét. Kiskun kapitányként felelős volt a Kiskunságban az őrsereg szervezéséért, felszereléséért. Biztosította, hogy a haza védelmére a rácok elleni táborozásban a Kiskunságból kiállított nemzetőr századok 3 hetenkénti váltása rendben történjen. Táborba szállt a nemzetőrséggel, s szolgált mint századparancsnok. Neki kellett gondoskodnia a nemzetőrség élelmezéséről. Állhatatosságát, eltökéltségét tapasztalva Kossuth Lajos őt nevezte ki a Kiskunság kormánybiztosának.'7 Fáradhatatlan volt, minden idejét, energiáját a haza ügyének szentelte. Szolgálatát mély erkölcsi eltökéltség és hit fogta át. A hadi helyzet következményei nem hagytak időt az új igazgatási rendszer kibontakozására és a létében rejlő polgári irányítás megvalósítására. A szabadságharc kitörése után a hadban álló ország kormányzati feladatait a Honvédelmi Bizottmány vette át Kossuth Lajos elnökletével. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban az ország kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, ezzel Magyarországon lényegében parlamentáris köztársasági kormányzás lépett életbe. Ausztria válasza — miként tudjuk — részben katonai, részben alkotmányjogi vonalon történt. Katonailag már 1848 szeptemberében megindult a támadás hazánk ellen. A császári tábornagy a megszállt területekre teljhatalmat kapott. Alkotmányjogilag az 1849. március 4-i olmützi alkotmány megszünteti Magyarország önállóságát, tartománnyá nyilvánítva hazánkat. Magyar- országon hadiállapot volt, ezért az igazgatási hatóságok működését a hadi helyzethez igazodó ideiglenesség jellemezte. A császáriakhoz 1849 januárjában átállt Szent- királyit a jászkunok nem tekintették főkapitányuknak. A vezető nélkül maradt kerületekbe a Honvédelmi Bizottmány február 5-én Illéssy Jánost nevezte ki a Jászkun Kerületek kormánybiztosává, majd március 26-án a főkapitányi jogkör gyakorlásával is megbízza. Kossuth április elején felszólította a Kerületek központi bizottmányát, hogy a nép bizalmát élvező főkapitányra tegyenek javaslatot. Válaszukban a jászkunságiak azt kérték, hogy a jelen helyzetben az irányítás maradjon az alkapitányi hivatal hatósága alatt (ápr. 26-i levelük). Szemere Bertalan belügyminiszter 1849. június 14-én Patay Józsefet nevezte ki főkapitánnyá. Illéssy ettől kezdve ismét a kormánybiztosi feladatokra fordította minden figyelmét. Július folyamán az osztrák seregek ismét elérték a Jászkunságot. A Kerületek közgyűlési jegyzőkönyve tükrözi a hadiállapot változásait. Július 10-én még a székvárosban, Berényben ülésezett a közgyűlés, de 11-én a Jászberényt elérő császáriak elől Kunszentmiklósra menekült. Július 14-én Halason, 24-én Karcagon, 26-án Kunszentmártonban tanácskoztak. Az utolsó közgyűlést is Kunszentmártonban tartották 1849. július 28-án, ekkor úgy határoztak, hogy legközelebb Halason gyűlnek össze, de a császári csapatok bevonulása ezt már megakadályozta. Haynau seregei július 28-án elérték Halas határát, ahonnan még a helyi elöljárók is elmenekültek.18 Ez a sors várt a hazáját szolgáló sok-sok katonára, tisztségviselőre, hivatalnokra, sok esetben még a legártatlanabb magyarra is. BALAJTHY VENDEL a szabadságharc elfojtása után, hogy a hatalom megtorlását elkerülje, eleinte bujdosott. A kiskunsági pusztákon talált menedéket, ott volt hely számára. Közben a Jászkunság politikai vezetésével 1849. szeptember 12-én azt a Kenéz Mihályt bízták meg, aki helyett 1848. április 4-én épp BALAJTHY VENDEL lett országgyűlési követ. A veszély minden területen folyamatos volt. Haynau a Jászkun Kerületek főkapitányává Janko- vich Györgyöt nevezte ki 1849. december 20-án. Az akkori központosított közigazgatási szervezetet még ideiglenesnek szánták, s a Jászkun Kerületek élére került megyei főnök viselhette a hagyományos főkapitányi címet, ahogyan a járások élére állított szolgabírák is a járási kapitány megnevezését. A korábbi címeres pecsétek, jelképek használatát azonban a Kerületekben is már a kezdetekben betiltották. Az abszolutizmus eszméje és bosszúja nemcsak győzött, de tartósnak is bizonyult. Az abszolutizmust az uralkodó 1851. december 31 -i rendeletével a birodalom kormányzati alapelvévé nyilvánította. A Pest-Budai kormányzósághoz besorolt Jászkun Kerületek főkapitánya továbbra is Jankovich György maradt. A járásokban is később történtek a nagyobb személyi változások. A véglegesített közigazgatást átszervező rendeletét 1853. január 10-én hagyta jóvá a császár, amely a 1850 óta érvényesülő elvet vitte tovább az ország közigazgatási széttagoltságával együtt, ezért a korábbi 5 kerületre épített. A Kerületek a Budai Helyhatósági Osztály alá kerültek, vezetőjük főkapitányi rangban maradhatott, 6 járási kapitányság tartozott hozzá, de ezek hatásköre a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyekre is kiterjedt, ismét egységesítve tehát az igazgatást és a jogszolgáltatást. A községi ügyeket két fő csoportra bontották: azokra, amelyek a községeket mint egészet illették (helyi testületek, tanácsok), a másik csoporthoz az államigazgatás alsó szerveiként végrehajtandó szervezeti feladatok tartoztak, megfelelve a központosított szisztémának. Külön említendő, hogy az úrbéri kárpótlással kapcsolatos terheket a Kerületek lakóira is kivetették, pedig azt ígérték, itt ez nem fordulhat elő. Azután minden adóforint után itt is 9 krajcár fizetési kötelezettséget róttak ki, úrbéri váltság címen. Megoldásra várt a községi igazgatás végleges rendezése. 1859-ben már a járási kapitányok is ettől várták a szaporodó és zavaros hivatali teendők csökkenését, s egyre több helyen tértek vissza a korábbi önkormányzat példáihoz. Halason 1859 januárjában a főkapitány engedélyezte a képviselő-testület megalakulását is. Az uralkodó 1859. április 24-én jóváhagyta a községi törvényt, amely bevezette volna a virilizmus intézményét is. A magyar hatóságok azonban csak azt tekintették törvénynek, amit a magyar országgyűlés elfogadott. A tervezetet így a tervezők félretették, annál is inkább, mivel a császár ekkor már a magyar konzervatívokkal való megegyezés és az országgyűlés összehívása mellett döntött. 17 SUGÁRNÉ KONCSEK A. 2003. 20. 18 BAGI G. 1993. 340.; BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1995. 143—148. 281
