Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János Hunor: A „vir bonus” – Balajthy Vendel
BOTKA JANOS HUNOR A „MR BONUS” - BALAJTHY VENDEL A Jászkun Kerületek volt főkapitányának emlékéhez „A szó, ha nem jel, puszta hang" (Anatole France) I. A Jász-Nagykun-Szolnok megye székháza „aulájában” a magyar millennium évétől több kiemelkedő történelmi személyiség domborműve került elhelyezésre. Teljes joggal, s egyben követendő példaként is szolgálva. Ezek a megbecsülést és tiszteletet kifejező művészi alkotások hatására újra érdeklődéssel vettem kézbe a Jász történelmi arcképcsarnok c. mü bővített kiadását. S nem tagadom: Sugárné Koncsek Aranka 2003-ban megjelent könyve ismét magával ragadott. Szinte magam körül éreztem a változó korok levegőjét, az események folyását, amelyekhez az akkori időket alakitó-jobbító személyiségek tömören- világosan feldolgozott életpályája ugyanúgy hozzátartozik, miként a Holdhoz a csillagok vagy ahogyan az anyához a gyermek. A könyv iránti figyelmemet az is motiválta, hogy 140 éve hunyt el Kiskundorozsmán a Jászkun Kerületek egyetlen olyan főkapitánya, akit maguk a Kerületek jelöltek és választottak is meg az 1610-ben létrehozott és 1876-ig fennmaradt magas tisztségre. A kötet előszavában Horváth László megyei múzeumigazgató méltóképpen emeli ki — egyebek között — hogy ez a mű nem csupán a Jászság emlékezete, hiszen ehhez a térséghez évszázadokon át testvérként kapcsolódott a Nagy- és a Kiskunság, azok meghatározó történelmi személyiségeivel együtt. Hozzátehetjük: a Jászsági Füzetek 32. száma témáját és a feldolgozás módszerét tekintve is példa lehet más térségek, tájak kutatói számára is, s figyelemfelkeltő lehet számos, a múlt iránt érdeklődő, hagyományőrző egyesület, értékeket védő csoport, klub tevékenységéhez. Mindezekhez azonban — véleményünk szerint — az szükséges, hogy bátran figyeljünk fel továbbra is önmagunk értékeire, az elődök példájára, hiszen ezek a mi múltunk, örökségünk részei, amelyek lelki erőt, hitet, tapasztalatot adnak a lakóhelyi és nemzeti tudatunk erősödéséhez. Ha végigtekintjük a 2003 óta megjelent megyei kiadványok jegyzékét s a feldolgozott témaköröket, megállapíthatjuk, hogy a történelmi személyiségek életpályájának feltárása és bemutatása számos helyen előtérbe került. Gondoljunk például Karcag, Szolnok, Kisújszállás, Kun- szentmárton, Mezőtúr, Besenyszög hasonló témát követő füzeteire, könyveire. Ezek jellemzője, hogy vagy több személyiség életútját és egyben hosszabb időszakot átfogó munkák vagy részletezőbben, de kevesebb személyiség munkásságát, példáját dolgozzák fel. A Jászsági Füzetek történelmi arcképcsarnoka valamelyest bizonyosan hozzájárult az új kiadványok elkészüléséhez, s a jövőben akár kézikönyvként is szerepelhet. A szerző dicséretes szakmai teljesítménye mellett azonban nem feledhető, hogy mindaz, ami a jász és kun közösségek esetében elhatározott cél és cselekvés, az az ő köreikben viszonylag könnyebben születik meg, áll össze, hoz eredményt, mint több más település vagy térség esetében, hiszen a sajátos jászkun történeti út és a belső igényként élő közösségi hagyományok erősebb volta mindezt jobban lehetővé teszi. Napjaink társadalmi innovációs mozzanataiban is ez figyelhető meg. Ezen fontos mozzanatok közé helyezhető el a Jász történelmi arckép- csarnok c. munka is azzal a természetes műfaji sajátossággal, hogy valójában mindig bővíthető és bővítendő lesz, mert az újabb és újabb kutatási eredmények és maga a múló idő ezt meg is követeli minden nemzedéktől. Őszintén elmondható, hogy Sugárné Koncsek Aranka könyve az archívumi forrásokra fókuszáló jelen munkánk létrejöttét is inspirálta, amely céljául BALAJTHY VENDEL volt jászkun főkapitány életpályájának további részletekkel történő kiegészítését jelölte, emberi, családi, közösségi kapcsolatainak érintésével. II. Közismert, hogy a kunok és jászok betelepedése a XIII. században történt, s hogy a magyarországi belviszonyaik szabályozásáról több kiváltságlevél is keletkezett. Közülük az 1279. augusztus 10-én datált ún. második kun törvényben biztosította IV. László király a kunok egyik legfontosabb kiváltságát: a jogszolgáltatás önállóságát a nádor legfőbb bírói tiszte alatt. A nádori fennhatóság a kunok és jászok életében 1848-ig (az intézmény gyakorlati létezéséig) fennmaradt, s mindvégig meghatározó jelentőséggel bírt.1 A XVI században, amikor a török hódoltság és a Habsburg királyság idején e népcsoportok területének nagyobb része oszmán uralom alá került, akkor is jogi és erkölcsi támaszt jelentett a nádorhoz való tartozás.2 Eger 277
