Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Két jászkunsági táblabíró karriertörténete
le volt takarítva az egész határ. Én az egész Páka százzsákos termésit egy hét alatt a Nagytanyára hordtam, és az oda való egész terméssel együtt egy hét alatt négy lovon el is nyomtattam. Az ősz mag szorossan vetni elég lett — de a tavaszit vetni valót is venni kellett. Venni kellett az élelemre való búzát egész évre, [...] venni kellett zsírt, szalonnát — mert nem volt mivel hizlalni — a kukorica nem nőtt nagyobbra 2-3 arasznál, melyet félszáradva takarmánynak nagy gonddal ki vágtunk — de igen kis rakás lett abból. Széna egy szál se az egész gazdaságomba, pedig telelőre jövendő birkám már 300 darab volt — Kisteleknek szegedi oldalán, egy tanyán találtam egy Daglyái20 — összevissza pallag, vegyes czudar szénát kölcsön vett 300 forintért, két közönséges szekéren és három kocsin mind el hoztuk [...] remegve néztem a tél elejbe. ”2' A szomorú helyzetben édesapja fizetése volt a család támasza. A táblabíró a Jászkun Kerület pákái birtokán fizetéses felügyelő volt, s napi két ló porció szénát és zabot is kapott. Ezen a négy ló, ha szűkösen táplálva is, de kitelelt. Szerencsésnek bizonyult a hó nélkül eltelt tél is, hiszen a birkák a hó és fagy nélküli határban legelhettek, s külön takarmány nélkül átteleltek. A következő 1837-es áldásos, bő esztendő azután helyrebillentette a gazdaságot. A birkák száma 400-ra szaporodott, s a vermek is mind megteltek gabonával. Az inszurgens kapitányi rangjára büszke nádori táblabíró, a kerület pákái ménes gazdaságának inspektora életének utolsó évében22 végre egyensúlyban, biztonságban láthatta gazdaságát. Igaz, a fia kezelésében. A család az öreg gazda halála miatt szomorúan, mégis reménnyel telve nézhetett a következő évek elé. (II.) László még nagyobb lendülettel fogott a gazdaság gyarapításához. Újabb kölcsönökből göböly- és ürütar- tásba fogott, úgy, hogy a nyereséget megosztotta a tőkét kölcsönzővel. A háztartást takarékosabbra fogta, s mint írja, csak az került az asztalra, amit a birtokon termeltek. László maga is dolgozott a birtokon, s a munka és odafigyelés eredményesnek bizonyult. 1841-ben téglát éget- tetett, és felépítette saját lakóházát. A háromszobás, tor- nácos ház 2445 váltóforintba került. A következő évben megvette a szántóföldjével szomszédos 11 holdas parcellát. 1843-ban, Újfaluban (ma Tiszaújfalu) bérbe vett 234 hold árendás földet, Pákából 25 évre kibérelt 160 holdat. Kisújszálláson kis haszonra bérelt 50 holdat, s hasonlóan kis haszonnal tagja volt annak a kompániának, amely a 4000 holdas szanki pusztát bérelte 11 évig. A társaságban tizenketten voltak. Bugacon is bérelt 5 évig egy járást,23 továbbá Kisszállás pusztán 290 hold birtokrészt. Ez utóbbit szerette volna megvenni, de egy másik vevő ügyesebb volt, így a bérlet csak három évig tartott. 1873 januárjától öt társával kilenc évre bérbe vette a 8000 holdas Matkó pusztát. Mindezekre gazdasági épületeket emeltetett. A szépen gyarapodó (II.) László 1850-ben házasodott meg, s házassága első évében folytatta az 1841-ben megkezdett házépítést. A teljesen elkészült ház 6043 váltóforintba került. Gazdálkodásához szerény anyagi hátteret biztosított ügyvédi jövedelme. Viszont — nyilván a nádori táblabiró édesapa kapcsolatainak köszönhetően — 1835- től megkapta a Jászkun Kerület tiszteletbeli alügyésze címet. A kerületi tisztség tekintélyt kölcsönzött számára, s bár fizetéssel nem járt, további kapcsolati tőkét jelentett, így történhetett, hogy alig telt el két esztendő, amikor Szluha Imre főkapitány segítségével kinevezték a Kiskun Kerületbe erdőfelügyelőnek. Az erdőfelügyelőség 150 váltóforint fizetéssel járt. 1840-ben elnyerte a korábbi időszakban édesapja által is betöltött tisztséget: kinevezték a Jászkun Kerület pákái birtokára felügyelőnek. A pákái felügyelőségért évi 100 forint fizetést és napi két ló porciót kapott. A felügyelői tisztet egészen a ménesbirtok felszámolásáig töltötte be. A ménesbirtok24 2000 holdon terült el, központja a kerületi puszta jászkun települések közötti felosztásakor a Kunszentmártonnak jutott részen volt. Itt 180—200 lovat, 36—40 címeres, jármos ökröt, 3000—4000 birkát és csaknem kétszáz göblyöt tartottak. A pákái gazdasághoz tartozott a kerületek Mérges nevű pusztája, 5000 hold homok. A birtoknak pénzbeli haszna alig vagy semmi nem volt, rendeltetésének a kerületbeli lónemesítés fenntartását tekintették. Az ottani gabonatermesztés is ezt a célt szolgálta. A ménesbirtokról a 25 jászkun település jutányos áron kaphatott magcsődöröket. A pákái felügyelőség alatt tovább erősitette személyes kapcsolatait a kerületi elöljárókkal, különösen Szluha Imre főkapitánnyal. Tudjuk, hogy a Kiskun Kerület törvénykezési ciklusai alatt Félegyházára érkezett kerületi törvényszék tagjai Pákán nemcsak hivatali látogatásokat tettek, hanem vadászatokat, mulatságokat is rendeztek. (II.) Lászlónak módja volt édesapja kapcsolati tőkéjét kamatoztatni, továbbnövelni. Ezekben az években, amint már említettük, saját gazdasága megerősödőben volt. A vendégeket a maga házában is fogadhatta. Hivatali pályájának felfelé ívelését bizonyítja, hogy 1842-ben tiszteletbeli nádori táblabírói kinevezést kapott. Az ekkor még csupán 29 éves fiatal ügyvéd számára a nádortól kapott kinevezés különleges kegynek számított, hiszen többnyire tapasztaltabb személyek, több évtizedes tisztségviselői múlttal rendelkezők kaptak ilyen kinevezést. Pályafutásának csúcsát 1861-ben érte el, amikor elnyerte a fizetéses nádori táblabírói tisztséget. 20 A daglya olyan vizenyős-lapos hely. 23 Járás = az a legelőterület, amit egy falka legelés közben bejár 21 KM Ad. 2002.14.3. 26—27. 24 Endre László visszaemlékezése szerint. KM Ad. 2002.14.3. 31. 22 1837. december 3-án, 56 éves korában halt meg. 236
